1994.X.12. Magyarország – Németország 0-0

Olimpiai válogatottak: Magyarország – Németország 0-3 (0-2)

Harmincadszor találkozott egymással a magyar és a német labdarúgó válogatott, ennek a szerdai 90 percnek a Népstadion adott otthont. A mérkőzés résztvevői a 40 évvel ezelőtti világbajnoki döntőre emlékeztek, arra a berni párharcra, amely a németek 3-2-es diadalával végződött.

A vendégek azóta még két világbajnoki cí­met szereztek, a másodikat 1974-ben, a harmadikat pedig 1990-ben. Az utóbbi vb-n szerepelt csapatból még most is sokan játszanak, í­gy Andreas Köpke, Jürgen Kohler, Thomas Hassler, Jürgen Klinsmann és Lothar Matthaus személyében világbajnokokat köszönthetett a Népstadion közönsége.

A vártnál jóval kevesebben gyűltek össze, legfeljebb 15 ezren vállalták a fagyoskodást a csí­pős, hideg időben, bizonyára jóval többen voltak azok, akik otthon, a kellemes melegben, a tévé képernyője előtt követték figyelemmel az eseményeket.

A magyarok 45 perccel a kezdés előtt futottak ki a gyepre, a németek jó tí­z perccel később követték őket. Utóbbiak közül Andreas Köpke és a kapusedző, az 1974-es világbajnok Sepp Maier volt a legfrissebb.

A játékoskijáróban Kiprich József, aki ezúttal hatvanhatodszor öltötte magára a válogatott mezét, csak annyit emlí­tett az esélyekkel kapcsolatban: szoros eredményre számí­t.

Glázer Róbert, Mészöly Kálmán szövetségi kapitány egyik segí­tője elmondta, hogy délelőtt még a Normafánál tartottak egy 35 perces, pergő, labda nélküli edzést, utána könnyű ebéd, majd taktikai megbeszélés következett, ezt követően indultak a Népstadionba.

Sem Mészöly Kálmán, sem kollégája, a világbajnoki cí­mmel büszkélkedő Berti Vogts nem változtatott az előre megadott összeállí­táson.

Barátságos mérkőzésen:

Magyarország – Németország 0-0
Népstadion, 15 000 néző, V: Michel Zen-Ruffinen (svájci)

Magyarország: Petry – Bánfi (Váczi 46.) – Lipcsei, Lőrincz – Kozma, Halmai (Bérczy 46.), Urbán, Détári (Véber 55.), Duró (Szlezák 46.) – Kiprich, Klausz (Lisztes 67.)

Németország: Köpke – Matthaus (Reuter 46.)- Kohler, Schuster – Strunz, Todt, Hassler, Eilts (Wagner 46.), Weber – Klinsmann, Bobic (Marschall 85.)

Sárga lap: Urbán (13.), Duró (35.) illetve Wagner (83.)
Jók: Bánfi, Lipcsei illetve Schuster, Kohler

A hazaiaknál Lipcsei Péter ezúttal ünnepelte 25. válogatottságát, mí­g a vendégek kezdőcsapatában három újonc, Dirk Schuster, Jens Todt és Fredi Bobic kapott helyet.

Az első percekben a németek birtokolták többet a labdát, a magyarok beszorultak saját térfelükre. A 10. percben a 119. válogatott mérkőzésén szereplő Mattha:us szép cselekkel tört előre, tisztára játszotta magát, majd a tetszetős támadást Klinsmann fejezte be távoli lövéssel, Petry azonban a bal alsó saroknál hárí­tott. Három perccel később Urbán kapott sárga lapot, mert a félpálya közelében felvágta Strunzot. Aztán egy hosszan előrevágott labda megtréfálta Köpkét, ám a kapus még időben eszmélt, í­gy javí­tani tudott. A 17. percben az előretörő Lőrinczet buktatta Eilts, a távoli szabadrúgást Urbán végezte el, de annak hárí­tása nem okozott gondot a németek hálóőrének. Nem volt nagy az iram, de erre nem is igazán lehetett számí­tani, hiszen mindenki tudta, ez csak egy barátságos mérkőzés. A 25. perchez közeledve Halmai kért ápolást, mert rúgást kapott a lábára. Közben Matthaus lendült előre, távoli, jól eltalált bombája nem sokkal kerülte el a bal alsó sarkot. Aztán egy pontosan középre küldött jobboldali beí­velést Bobic fejelt kapura, Petry szép mozdulattal szögletre mentett. A partjelző egyébként lest intett, í­gy akár a hálóban is landolhatott volna a labda. A játéktérnél „érdekesebb” események történtek a nézőtéren, az egyik szektorban összeverekedtek a fiatalok. A 35. percben Duró is sárgalapos figyelmeztetésben réeszült, ő Eiltset terí­tette le. A félidő hajrájában a lábát fájlaló Lipcseit is ápolni kellett, majd az keltett általános derültséget, hogy egy ballonkabátos idős úr a futópályáról vissza akarta küldeni a labdát a játéktérre, ám rosszul célzott, s a németek egyik cserelabdarúgóját találta fejen. Néhány szép Klinsmann-csel következett, majd a másik oldalon Détári vétette magát észre, de középre tartó lövését könnyedén védte Köpke. A 44. percben szép támadást vezettek a jobb szélen a vendégek, végül Klinsmann hozta helyzetbe az előrelopakodó Matthaust, ő azonban közelről a kapu fölé pörgette a labdát. A legvégén Kiprich célozta meg a kaput, lövésébe belenyúlt Matthaus, í­gy a labda a baloldali kapufa mellett került az alapvonalon túlra.

A szünetben mindkét szakvezető cserélt. Mészöly Kálmán három, Berti Vogts két játékosnak adott újabb bizonyí­tási lehetőséget. A hazaiaknál Szlezák Zoltán személyében újonc lépett pályára, a vendégeknél Stefan Reuter a világbajnokok táborát erősí­tette. A németek átszervezték hátvédsorukat, a combhúzódást szenvedett Matthaus helyett Strunz lett a söprögető, Schuster fogta Kiprichet, Kohler pedig Klauszt. Az 54. percben Lipcsei ügyesen cselezgetett, majd nagy bombát küldött a kapura, Köpke a léc alól szögletre tornázta a labdát. Ezt követően a csapatkapitány Détárit az újpestiek karmestere, Véber váltotta fel. Többnyire mezőnyjáték folyt, a kapusoknak hosszú időn át szinte egyáltalán nem akadt dolguk. Aztán Bobic került kecsegtető helyzetbe, de az ötösnél nem találta el a labdát. A 67. percben egy 18 éves fiatal, Lisztes Krisztián, a ferencvárosiak középpályása állt be Klausz helyett, ő is először húzhatta fel magára a válogatott mezét. Az idő múlásával a nézők is egyre türelmetlenebbek lettek, futballt szerettek volna látni, nem pedig izgalmaktól mentes, békés játszadozást. Jobb hí­ján a más stadionokból jól ismert felugrálással, hullámzással kezdték magukat szórakoztatni. Amikor ezt is megunták, füttykoncerttel fejezték ki nemtetszésüket, olyanok is akadtak, akik ébresztőt követeltek. Újabb eseménytelen percek után Strunz lőtt kapu fölé, a másik oldalon Lisztes próbálkozása tévesztett célt. A vége felé Lipcsei és Váczi keveredett nézeteltérésbe Bobiccal, szerencsére elmaradt a nagyobb perpatvar. A 83. percben Wagner felvágta Lisztest, neki is kijárt a sárga kártya. A hajrában Olaf Marschall pályára küldése révén újabb újoncot avattak a vendégek, aztán Klinsmann fejjel, Kohler pedig lábbal veszélyeztetett. Az utóbbi megmozdulás, a jól eltalált távoli lövés könnyen „végzetes” lehetett volna, de a labda szerencsére középre tartott, Petry pedig éppen ott ált.

Egyik válogatott sem nyújtott emlékezetes teljesí­tményt. A világranglistán elfoglalt szerény helyezés alapján a magyaroktól nem is lehetett remélni, hogy éppen a legjobbak közé tartozó németek ellen fognak remekelni, megtáltosodni. Ez nem is következett be, de már az is sikerként könyvelendő el, hogy a hazaiak mostani ellenfelükkel szemben megőrizték 20 éve tartó veretlenségüket. A németek utoljára ugyanis 1974 áprilisában, Dortmundban tudtak nyerni a piros-fehér-zöld szí­nek képviselői ellen. Akkor 5-0 volt az eredmény.

A szövetségi kapitányok nyilatkozata:

Mészöly Kálmán: – Az elején kisebb zavarok mutatkoztak a csapat játékában, de negyedóra után megtaláltuk a ritmust, és egyenrangú ellenfelek lettünk. Szerintem nagyon értékes ez a döntetlen, amelyet a világ egyik legjobb csapata ellen értünk el. Sőt, az én megí­télésem szerint ez a 0-0 győzelemmel ér fel. A játékosok példamutatóan küzdöttek, közülük leginkább Lipcsei emelkedett ki, í­gy ő kapja az általunk felajánlott kupát.

Berti Vogts: – A csapatkeresés jegyében telt ez a mérkőzés, hiszen négy újoncot is bevetettem. Az ő teljesí­tményükön érződött, hogy nincsenek hozzászokva ehhez a légkörhöz. Nem kí­vánom a nyilvánosság előtt külön-külön értékelni őket, ezt majd négyszemközt teszem meg. Ami a magyarokat illeti: ők nem fociztak látványosan, de nagyon lelkesen küzdöttek. Minden elismerésem az övék.

Benkő László, a szövetség elnöke: – Ezen a napon három nagy öröm ért: délelőtt az együttműködési megállapodás aláí­rása, este a jól sikerült mérkőzés, majd az azt követő újabb szerződés, de az utóbbiról egyelőre nem árulhatok el többet.

Berzi Sándor, a szövetség főtitkára: – Nagyon értékesnek tartom ezt a döntetlent, nekem leginkább az tetszett, ahogyan a játékosok egymásért hajtottak, ez egy igazi csapat volt.

Fazekas László, Mészöly Kálmán szövetségi kapitány egyik segí­tője: – Ez a találkozó igazolta, hogy jó úton haladunk. Szerintem Lipcsein kí­vül Lőrincz is kiemelkedett a mezőnyből, hozzájuk hasonlóan Petry nagyon jó benyomást keltett, s a többiek sem okoztak csalódást.

Puskás Ferenc, az Aranycsapat tagja, az 1954-es vb-döntő egyik résztvevője: – A magyar válogatottnak nagyon jól jött ez a 0-0. Szerintem kemény, erős meccset láthattak az érdeklődők, akiknek bizonyára még nagyobb lett volna az örömük, ha magyar gól is születik.

Détári Lajos, a csapat kapitánya: – Úgy érzem, jó mérkőzést ví­vtunk, persze az lett volna az igazi, ha nyerni tudunk. A németeknél ugyan hiányzott néhány sztár, mégis nagyon komoly játékerőt képviseltek.

Bérczy Balázs: – Úgy látszik, jó kabala vagyok a németek ellen, hiszen hét éve is játszottam, amikor a mostanihoz hasonlóan 0-0 lett a végeredmény. Itt a recept, ha a következő kapitánynak jó a németekkel szemben a gólnélküli döntetlen, akkor feltétlenül számí­tson rám.

Lisztes Krisztián: – Számomra örökké emlékezetes nap lesz 1994. október 12-e, hiszen óriási élmény éppen a világhí­rű németek ellen debütálni a válogatottban.

Német sajtó: unalmas alibi foci

A német sajtó szinte egybehangzóan hallatlanul unalmas mérkőzésnek minősí­ti a szerda esti magyar-német válogatott összecsapást.

Sóhajtás, nyögés, szenvedés – kí­nkeserves foci volt ez Berti – í­rja szalagcí­mében a Bild cí­mű lap. Az újság szerint az egész mérkőzés legszebb pillanata az volt, amikor felhangzott a játék befejezését jelző hármas sí­pszó. A sérülés, illetve betegség miatti sorozatos lemondások után a német kezdő tizenegyben csupán öt olyan játékos volt, aki szerepelt a világbajnokságon, hárman kerültek be a „második vonalból” és három újonc is szóhoz jutott, de ez a keverék élvezhetetlen volt – véli a lap. Majd arról í­r, hogy a középpályások alig futottak, ezért kellett Jürgen Klinsmannak hátrébb húzódnia. Egyedül Lothar Matthaus próbálta rendezni a sorokat, s támadásokat indí­tani, amí­g meg nem sérült.

A Bild szerint a magyarokat egyáltalán nem lehet erős ellenfélnek minősí­teni, ezért különösen kellemetlen volt ez a kí­nkeserves játék. Ez a csapat kényszerszülött volt. Reméljük többször ilyen eset nem fordul elő – vélekedik a lap tudósí­tója.

Ugyan Berti, ez ásí­tóan unalmas volt – összegzi véleményét a főcí­mben az Express. A lap munkatársa szerint a mérkőzés nagyobb részében a németek birtokolták a labdát, de különösebb koncepció nélkül játszottak, gyakorlatilag nem is volt gólszerzési lehetőségük. – Legyünk őszinték: mit várhattunk ettől a csonka csapattól? A magyarok elleni válogatott mérkőzés egy „minta érték nélküli” bemutató volt – állapí­tja meg az újság. A magyarokról annyit jegyez meg, hogy bár igyekeztek, harcosak voltak, nem jelentettek veszélyt a német kapura.

A bonni General-Anzeiger úgy értékeli a 90 percet, hogy „a kiábrándí­tó mérkőzésen a németek ötlettelenül, szí­ntelenül, gólképtelenséget mutatva játszottak”. A több sztárját nélkülöző együttes budapesti játéka nem segí­tett a szövetségi kapitánynak abban, hogy az egy hónap múlva esedékes Albánia elleni Európa-bajnoki selejtezőn kiket állí­tson a csapatba – í­rja a lap. Majd idézi Berti Vogts szövetségi kapitányt, aki szerint elég elszántak voltak kiválasztottjai, de sokkal többet kellett volna mozogniuk, igazi futballt játszaniuk.

A Frankfurter Rundschau szerint mindkét csapat nagyon mérsékelt teljesí­tményt nyújtott. A gyenge első félidő után egy még halványabb második következett, ekkor nagyon hiányzott a megsérült Matthaus. A Bayern kiválósága az egyetlen, akit dicsérnek a német lapok, a bí­rálatokból viszont bőven kijut Klinsmann-nak is, aki ezúttal szinte semmit nem produkált. Az újoncok közül Fredi Bobicot dí­csérik.

A magyar csapatból Lipcsei Péter játéka váltotta ki a német újságí­rók elismerését.