1995.III.28. Olimpiai selejtező, Magyarország – Svájc 1-0

Kedden az európai 3. csoportban harmadik selejtező mérkőzését játszotta le Magyarország utánpótlás válogatottja, amely nemcsak ötkarikás kvalifikációt ví­vott, egyben utánpótlás Eb-selejtezőn is érdekelt volt. A Dunai Antal szövetségi edző irányí­totta magyar fiatalok két győzelem után azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy a harmadik összecsapáson is megőrzik száz százalékos voltukat, hiszen korábban a törököket és a svédeket is kétvállra fektették.

Olimpiai, egyben Eb-selejtező, európai 3. csoport:

Magyarország – Svájc 1-0 (0-0)
Üllői út, 2000 néző, v: Craciun (román)

Magyarország: Sáfár – Hrutka – Mátyus, Pető Z., Szathmári – Molnár Z., Szanyó, Sándor T. (Preisinger 67.), Lisztes – Dombi, Egressy (Lendvai 86.)

Svájc: Margairaz – Wicky, Fiechter, Christ, S. Balmer – Cantaluppi (Markovic 65.), Lonfat, Tarone, Vogel – Sesa (T. Balmer 86.), La Placa

Gól: Egressy (77.)
Sárga lap: Pető (7.), Hrutka (40.), Preisinger (91.) illetve Lonfat (18.), Fiechter (30.), Cantaluppi (34.)

Üdvözlendő, hogy az MLSZ a diákok részére „nyitott kapuk” akciót hirdetett meg, hiszen a nebulók érkeztek is szép sorjában – tévé-közvetí­tés ide, meleg szoba oda.

A magyar fiatalok lendületesen, de sajnos nem kevéssé szelesen kezdtek. A 7. percben a román bí­ró okozott meglepetést azzal, hogy Petőnek sárga lapot mutatott fel, noha a debreceni védő becsúszó szerelése tökéletesen a labdát célozta meg, és nem a svájci játékos lábát. Az akarattal nem volt különös baj, de igazán kidolgozott helyzetet valahogy nem mutatott fel a magyar olimpiai válogatott. A svájciak szorgosan romboltak, majd sietősen átterelték a labdát a magyar térfélre. Ahogy telt az idő, kitűnt, hogy a vendégek egyszerűen nem hajlandók elfáradni. Molnár igyekezett a jobboldalon kétszer is megugrani, de beadásait alaposan elméretezte. A 26. percben Cantaluppi jobbról, éles szögből laposan bombázta középre a labdát, Sáfárnak gyors vetődésre volt szüksége ahhoz, hogy a meleg helyzetben tisztázzon. Hiába próbálkoztak a magyarok, Dombi és Egressy egyszerűen „elveszett” a két szélen, hiányzott egy középső ék. A 40. percben Cantaluppi 19 m-es szabadrugásával dolgoztatta meg Sáfárt, aki ezúttal is jól ellenőrizte a helyzetet, a mezőnybe bokszolta vissza a labdát.

Svájc ugyanolyan bátran folytatta a pihenő után, ahol az első 45 percet követően abbahagyta. A magyar középpályás sor tagjai rengeteg elemi hibát vétettek, nem értették meg egymást, sem Sándor, sem Lisztes nem tudta kézbe kaparintani a karmesteri pálcát, egyszerűen nem tűnt ki, milyen taktikát követ a hazai legénység. Kellemetlenül gyorsan peregtek a gól nélküli percek. A hajrá kezdetén Dunai Antal szövetségi edző (majdnem végzetesen későn tette) végre behozta a várva várt harmadik támadóját, Preisingert. A svájciak kénytelenek voltak hirtelen többet törődni a védekezéssel, mert a zalai reménység sok gondot okozott. A 77. percben éppen tőle indult a három pont sorsát eldöntő akció, azaz megtört a jég Preisinger ügyesen tálalt balra Egressy elé, aki otthagyta védőjét, és mintegy 14 m-ről pontos lövést zudí­tott a kiinduló kapus fölött a léc alá (1-0).

Csaknem 80 perces, kí­nosan eredménytelen játéka miatt megérdemli a szapulást a magyar olimpiai legénység, de ki figyel oda a széteső csapatjátékra akkor, amikor a hőn óhajtott 3 pontot a hajrában begyűjtötte Dunai csapata. Méghozzá a harmadik 3 pontját, amiért összességében dí­cséret illeti a magyar olimpiai együttest. Svájc hallatlanul fegyelmezetten, labdaközelben, szervezetten játszott, erővel is remekül bí­rta, í­gy aztán okkal vethető fel a kérdés: a helvétek miként kaphattak ki korábban hazai pályán 5-0-ra Svédországtól?

Dunai kishí­ján eltaktikázta magát, hiszen már az első 45 perc után rá kellett volna döbbennie arra, hogy Dombi és Egressy képtelen áttörni a svájci falat. A 3 pont tetszik, a formát gyorsan el kell feledni. A javulásra van idő, áprilisban a svéd olimpiások érkeznek magyar földre, pontosabban Debrecenbe, ahol a hajdúsági lelkes közönség bizonyára még jobb teljesí­tményre sarkallja azt a magyar együttest, amelynek kapóra jött a török – svéd döntetlen, hiszen ez a két gárda két-két pontot elveszí­tett a szerdai összecsapáson…

A magyar válogatottban furcsa módon a két védő, Mátyus és Hrutka formája tetszett, a többiek részéről csak Dombinak akadtak felvillanásai. Egressyt gólja dí­cséri, Preisingert pedig az, hogy remekül készí­tette elő a döntő akciót. A svájciaknál szinte az egész csapat jól „muzsikált”, rengeteget mozgott Vogel és Cantaluppi; kevéssé érthető, hogy utóbbit miért cserélte le Rudi Negali edző…?

A csoport állása:

1. Magyarország 3 3 – – 4-1 9 pont
2. Svédország 4 2 1 1 6-1 7
3. Törökország 4 1 2 1 5-3 5
4. Svájc 4 1 1 2 3-8 4
5. Izland 3 – – 3 1-6 0

Nyilatkozatok:

Rudi Negali, a svájci olimpiások mestere ennyit mondott az Üllői úton kedd este: „Győzni szerettünk volna, hiszen a svédek elleni hazai 0-5 után csakis idegenbeli bravúrokkal lehetséges javí­tani. Azért cseréltem le az amúgy ügyes Cantaluppit, mert a magyar védelem bal oldalán kí­vántam döntést kierőszakolni. Nem sikerült.”
A jövőről nem szólt a mester.

Roy Hodgson, a svájciak szövetségi kapitánya röviden értékelt: – A svájci védők és középpályások hatékonyan játszottak, de nem volt befejező csatár Negali csapatában. Gól nélkül pedig nem lehet az olimpiára utazni.

Dunai Antal azt fejtegette: a lendületes rajt után középen nem érkezett fel olyan középpályás a „tűzvonalig”, aki feltette volna az i-re a pontot. Sokáig várt Preisinger cseréjével, mert hitt abban, hogy Sándor vagy Lisztes gólt szerez.

– A lettek elleni március eleji barátságos 90 percen elért 0-1 után sok mindent újraértékeltünk. Az akarat, a hit diadala a kedd este. Kilencpontos „kezdésre” nem számí­tottam, roppant boldog vagyok. Svájc jól játszott, a vártnál nagyobb ellenállást fejtett ki. Már értem, miként érhetett el 1-1-et, s szerezhetett egy pontot a törökök ellen idegenben – mondta a szövetségi edző.

S a Lisztesék által mutatott játék? – kérdezte az MTI munkatársa.
– Nézze, fiatalemberekről van szó, akiket hajt a bizonyí­tás vágya. Ilyenkor az előzetes taktikát nehéz betartani. Amúgy ebben az életkorban jelentős a formahullámzásra való hajlam. Svájc 5-0-ra kikapott a svédektől saját otthonában, mi megvertük a skandinávokat idegenben 1-0-ra. Erre Svájc csaknem pontot vett el tőlünk az Üllői úton… Ez egyfajta életkori sajátosság; változik a forma, hol fenn, hol lenn. Remélem, áprilisban, Debrecenben, a svédek ellen a fanatikus hajdúsági közönség előtt nem marad el a jó játék sem.

Kilenc pont után tizenkettő?
– Egyelőre hadd örüljek a kilencnek is. Van még idő, engedje meg, hogy most még ne tervezzek. S hadd dí­csérjem játékosaimat, mert eddig is sokat tettek Atlantáért.