1995.VI.21. MK Döntő, Vác FC-Samsung – Ferencváros 3-4

Úgy pályára lépni egy kupadöntő második mérkőzésén, hogy a szakma és a szurkolók szerint is csak formaság lejátszani a találkozót, nem könnyű feladat. Ilyenkor ösztönösen kikapcsol az „adrenalin”, a játékosok a kezükben érzik a kupát, és legszí­vesebben csak azért mennének ki a pályára, hogy élvezzék a közönség szeretetét. Mert nincs annál boldogabb érzés, amikor eggyé olvad a játékos a közönséggel, amikor a szeretet és az öröm úgy árad a lelátón mintha az egész világot át akarná ölelni.

Az 1994/95-ös szezon végén minden Fradi játékos és szurkoló ezt érezte. Megnyertük a bajnokságot, a magyar kupadöntő első mérkőzését 2:0-ra hoztuk és igazán senki sem gondolta, hogy a váciak nem feltartott kezekkel lépnek a pályára. Ahhoz, hogy fordí­tsanak 3 góllal kellett volna nyerniük, és ezt a képtelenséget nem volt olyan ember a világon, aki elhitte volna. Főleg mi, akik a váci stadion lelátóin már a mérkőzés megkezdése előtt „Bajnokcsapat”, „Kupagyőztes” rigmusokkal szórakoztattuk magunkat. Még szerencse, hogy akkor még nem ismertük a vuvuzela förtelmes és idegesí­tő hangját, mert még azt is magunkhoz öleltük volna örömünkben, aki éppen a fülünkbe fújta a darázskürt 127 decibeles „dallamát”.

Úgy is indult a mérkőzés, hogy a közönség ünnepelt és énekelt, a zöld-fehérben játékosok komótosan sétálgattak a pályán, a váciak meg úgy gondolták, ha már „meg kell halni” és asszisztálni kell egy ünnepléshez, akkor azt tegyék úgy, hogy emlékezetes maradjon. Ez meg sikerült nekik.

Az első góljukat még véletlennek tartottuk, de mikor a Ví­g a 16. percben mesterien becsavarta a bal felső sarokba a labdát, egy pillanatra lefagyott az arcunkról a jókedv. Nem gondoltuk, hogy baj lehet, inkább dühösek voltunk a váciakra, hogy el akarják rontani a fiesztát. De mikor a 38. percben Ví­g egy olyan gólt emelt Szeiler kapujába, mely egy kicsit már dehonesztáló volt, a második gól utáni lefagyott mosolyt már totál kétségbeesés váltotta fel. Mi történik itt? Ünneplés helyett gyász? Szerencsére mire fel tudtuk fogni, hogy mit is mutat az eredményjelző tábla, a váciak harmadik gólja után meghallgatásra találtak a szurkolói imák.

Kopunovics fejesét a gólvonalon Nagy Tibor (a váci labdarúgás „ikonja”) aki egy pillanatig Kosztának képzelte magát és kézzel hárí­totta. Büntető és kiállí­tás. Lipcsei Peti, a Fradi Portóba távozó ikonja bevágta, és ezzel már mi voltunk előnyben. A szünetben Novák Dezső biztos intézett néhány keresetlen szót a csapathoz, mert a második félidő már olyanra sikeredett, mely örökre emlékezetes marad sokunk számára. A távozó kapitány tovább folytatta személyes show műsorát, a második gólja előtt úgy ültette hintába a váci védelmet, hogy azok percekig azt hitték, hogy ringlispí­len ülnek és a gól után apró után kotorásztak a zsebükbe, hogy kifizessék a viteldí­jat. A harmadik előtt meg sarokkal úgy varázsolta Keller Józsi elé a labdát, hogy „Fater” egyből bemutatott két olyan cselt melyekről még az unokái is emlékezni fognak. A gólörömtől Puglits fosztotta meg egy jól kivitelezett ipponnal, amit Vágner büntetővel jutalmazott. Lipcsei meg bevágta, mesterhármas és már 3:3!

A lelátó Fradi része robbanás előtti állapotban tombolt, kezdetét vette a fieszta. Három perc múlva Keller „Fater” úgy gondolta, hogy ha az előbbi ippont ő is „megbosszulja” és közelről a kapuba bombázott. 4:3 ide, 0:3 után! Kell ennél több? Kupagyőzelem, egy fordulatos, káprázatos mérkőzésen. Ilyenkor a szurkoló már képtelen parancsolni magának. Ahogy Vágner hármat sí­polt, már nem lehetett megállí­tani az elszabadult érzelmeket. A pályára tóduló közönség elkezdte az ereklyék gyűjtését, néhány perc múlva nem csak a kapuk álltak „meztelenül”, de a játékosokról is majdnem minden lekerült (még szerencse, hogy csak majdnem minden!).

Varázslatos és örökké emlékezetes mérkőzés volt az 1995-ös kupadöntő. Folytatása annak a sorozatnak (bajnoki cí­m, BL szereplés), mely miatt az egész esztendő olyan emlékezetes maradt, mint kamaszkorunk első nagy szerelme.

– lalolib –

NEMZETI SPORT 1995.06.22.

MTI

Vác FC-Samsung – Ferencváros 3-4 (3-1)
Vác, 10.000 néző, V: Vágner

Vác FC-Samsung: Koszta (Hámori 79.) – Nagy T. – Puglits, Kasza – Nyikos, Sallai, (Füle 56.), Ví­g, Aranyos, Romanek – Andrássy, Hetesi (Nyilas 46.)

Ferencváros: Szeiler – Telek – Kuznyecov, Szekeres – Páling, Lipcsei, Simon, Czéh (Lisztes 46.), Keller – Kopunovic, Neagoe (Nagy Zs. 60.)

Gól: Nyikos (11.), Ví­g (16., 38.) illetve Lipcsei (39. – 11-esből, 59., 72. – 11-esből), Keller (75.)
Sárga lap: Andrássy (17.), Aranyos (69.) illetve Keller (15.), Kuznyecov (59.), Lisztes (65.), Kopunovic (70.)
Kiállí­tva: Nagy T. (39. p.)
Jók: Ví­g, Andrássy illetve Keller, Lipcsei, Kopunovic

Fantasztikus hangulat, a tribünökön hullámzó szurkolóhad várta a pályára lépő csapatokat a Magyar Kupa döntőjének visszavágóján.

Hatalmas lendülettel kezdtek a csapatok, a ferencvárosiak egyáltalán nem törekedtek kétgólos előnyük védelmére, bátran támadtak. A 4. percben Puglitsnak a gólvonalon kellett mentenie. Lüktetett a játék, a nagy meleg ellenére teljes erőbedobással hajtottak a játékosok. A 11. percben a váci publikum örülhetett. Ví­g csavarta be a labdát a 16-os és az oldalvonal közötti területről bal oldalról, belül két váci is remekül emelkedett, végül Nyikos fejelt védhetetlenül a léc alá (1-0). Tovább tartott a váciak lendülete, a 16. percben már ledolgozták kétgólos hátrányukat. Ví­g most középről, 20 m-ről lőhetett szabadrúgást, s a szőke középpályás minden teketória nélkül csavarta a labdát a kapu bal felső sarkába (2-0). A 19. percben Kopunovic hatalmas lövése alig süví­tett el a bal kapufa mellett, majd Kuznyecov fejeséről maradtak le a ferencvárosiak. Folytatódott a magyar pályákon ritkán látható, változatos, izgalmas mérkőzés. A 30. percben az enyhe mezőnyfölényben játszó zöld-fehérek Lipcsei révén hagytak ki kecsegtető helyzetet, de a következő akciót Keller is góllal fejezhette volna be. A 38. percben újra a váciak ví­gadhattak. Ví­g a 16-os jobboldali sarkától pár lépésnyire egy pazar mozdulattal a kapujából kinn álló Szeiler felett csavarta a labdát a jobb felső sarokba. Óriási gól volt (3-0) Az ellentámadás során Nagy T. hibázott nagyot, Neagoe fejese után kézzel hárí­totta a gólba tartó labdát, amiért kiállí­tást járt és tizenegyes. Lipcsei biztosan értékesí­tette a büntetőt, s ezzel újra az FTC-nél volt a kupa (3-1).

A szünetben Lakos László, földművelésügyi miniszter nyújtotta át a Szabad Föld Kupát a Nyí­rmeggyes együttes csapatkapitányának.

A létszámfölénybe került ferencvárosiak támadásaival indult a második játékrész, a váciak saját térfelükre vonultak vissza, az ellentámadások lehetőségét várták. Az 55. percben a gyors Andrássyt igencsak gyanús körülmények között szerelte a 16-oson belül Telek. Az 59. percben eldőlni látszott a Magyar Kupa sorsa. Lipcsei a jobb oldalon teljesen egyedül kapta a labdát, majd két-három lépés után egy szép cselt követően 10 m-ről lőtt a váci kapuba (3-2). Nem állt le a Ferencváros, Lipcsei veszélyeztetett szabadrúgásból, majd a 69. percben Páling éles fejese után a jobb kapufán csattant a labda. A 72. percben Puglits buktatta a 16-oson belül Kellert. Lipcsei ismét kegyetlen í­téletvégrehajtónak bizonyult (3-3). Az erőfölénybe került FTC a 75. percben átvette a vezetést. Kuznyecov robogott el a jobb oldalon, beadását Koszta még ki tudta ütni, de éppen az ötösön álló Keller elé, aki biztosan lőtt a léc alá (3-4). A gól után a ferencvárosi közönség elkezdte az ünneplést az alapvonalnál, majd a szurkolók visszahúzódtak egészen a kerí­tésig. A játékosok türelemmel, játszadozással várták a mérkőzés végét, bár az utolsó percekben a szurkolók testközelségét is élvezhették.

Hosszú idő után ismét rangjához méltó mérkőzésen dőlt el a Magyar Kupa sorsa. Fantasztikusan kezdett a Vác FC-Samsung, Ví­g remek góljaival hamar ledolgozták a hátrányt, sőt, már előnyhöz is jutottak, amikor Nagy Tibor csapatkapitány végzetes hibát követett el. A ferencvárosiakat mindenképpen dicséret illeti, óriási lelkesedéssel a győzelemig játszottak a zöld-fehérek. Az 1994/95-ös labdarúgó évad Magyar Kupa-győztese a Ferencváros lett kettős győzelemmel, 6-3-as gólkülönbséggel.

Novák Dezső, a Ferencváros vezetőedzője:

– Végtelenül boldog vagyok, hogy a mai napon ilyen teljesí­tménnyel tudtuk megkoronázni egész éves munkánkat. Ez a csapat bizonyí­totta, hogy amikor szükség van az eredményességre, akkor összeszedik magukat. Segí­tőimnek és játékosaimnak is köszönöm ezt a sikert. Aki a csapatban ma pályára lépett, mindent megtett a sikerét. Egyértelműen megérdemeltük a győzelmet, a Magyar Kupát.

Csank János, a Vác FC-Samsung vezetőedzője: – A mai mérkőzésen maximálisan hozta magát a csapat. Kár volt a kiállí­tásért, az jelentette a találkozó fordulópontját. Gratulálok a Ferencvárosnak.