2013.VI.6. Magyarország – Kuvait: 1-0

Vanczák Vilmos fejesből szerzett találatával a házigazda magyar labdarúgó-válogatott Győrben megérdemelt győzelmet aratott Kuvait ellen felkészülési mérkőzésen. Az első félidőben nem tudtuk érvényre juttatni fölényünket a szimpatikus vendégekkel szemben, aztán a szünet után más szerkezetben játszva, három cserével frissí­tett csapatunk sorra alakí­totta ki a helyzeteit, de abból csak egyet használt ki. A mezőny legjobbjának a kuvaiti kapus, Haled el-Rasidi bizonyult.

MAGYARORSZÁG–KUVAIT 1–0 (0–0)
Győr, ETO Park, 10.000 néző, vezette: Nikolaj Hänni (Vogel, Helbling – svájciak)

MAGYARORSZÁG: Bogdán – Vanczák, Guzmics, Korcsmár, Kádár – Kanta (Lovrencsics 46.), Varga J. (Juhász 90+3.), Koman (Pátkai 81.) – Dzsudzsák, Böde (Priskin 46.), Gyurcsó (Németh K. 46.)
kispad: Király, Megyeri, Gyömbér
Szövetségi kapitány: Egervári Sándor

KUVAIT: el-Rasidi – M. el-Rasidi, Sahin, A. el-Rasidi, el-Hadzseri – el-Sejk (el-Samali 60.), A. el-Enezi (el-Haszan 67.), Ali (Makszid 67.), el-Szoliman (el-Harbi 85.), el-Anszari (el-Fatel 88.) – el-Mutva
kispad: Abdulgafur, el-Adzsmi, el-Mejmed, el-Fadel
Szövetségi kapitány: Goran Tufegdzsics

Gól: Vanczák (57.)

A piros mezben játszó mieink kezdték a mérkőzést, rögtön jól megjárattuk a labdát. Igaz, a saját térfelünkön… Első akciónkat a bal oldalon vezettük, a vendégek akkor értek először labdához, amikor elvégezhették a kirúgást. Az első percekben beigazolódott Egervári Sándor jóslata az ellenfelet illetően: jól cselező, az egyéni megmozdulásokat bátran felvállaló riválissal találtuk szembe magunkat. Az első lövés is a vendégeké volt, a fáradt labdára Bogdánnak lassí­tva kellett lenyúlni. Kanta József közben kétszer is buktatta ellenfelét, az első percekben nem éreztünk rá a mérkőzésre, valamint saját taktikánkra. A legagilisebb játékosunk, Kanta letámadásával kezdődött az akciónk, amelyben megzavartuk a kuvaiti védelmet, Koman Vladimir 10. percben leadott, inkább helyezett, mintsem erős lövését azonban vetődve védte  Haled el-Rasidi. A rákövetkező percekben sem tudtunk nyomást gyakorolni az ellenfélre, Kuvait pedig a szögletünk után vitt kontrát, amit kettő a négy ellen is lövéssel – igaz, gyengével – fejezett be. A széleken nem tudunk a kuvaiti védelem mögé kerülni, noha olyan nagyon nem is erőltettük, Böde Dániel pedig nem tudta megtartani és megjátszani a rálőtt pár labdát. Viszont támadóink és középpályásaink letámadása nem eléggé rendezett és agresszí­v, í­gy kedvére játszadozhatott a vendégcsapat. Végre a 20. percben Gyurcsó Ádám lőtt távolról dörgő kapufát, aztán H. el-Rasidi védte a jobb sarokba tartó bombát, a kipattanóra berobbanó Böde elől szögletre szereltek – a ferencvárosi csatár a kí­sérlet követően nagyot esett, majd nagyon nézett a játékvezető felé, hátha befúj egy büntetőt. A szöglet  elvégzését követően Vanczák Vilmos fejelhetett közelről – a kapu fölé… A helyzetek meghozták a kedvünket: támadásban maradtunk, de a kuvaiti kapura már nem jelentettünk veszélyt. Böde a jobbösszekötő helyéről, 16 m-ről lőtt, de rosszul találta el a labdát, amely messzire szállt. Átvettük a játék irányí­tását – Gyurcsó tűnt fel sok helyen –, de sok volt a pontatlanság a játékunkban, és csapatként keveset mozogtunk, de azt legalább lassan. Erőltettük a magas labdákat, de fejjátékban csak Vanczák Vilmosban bí­zhattunk, a védő viszont csak szabadrúgásoknál lépett fel, akkor legalább kétszer jó irányba csúsztatott. Picit fáradni látszott Kuvait, í­gy a labdától is gyorsabban sikerült elválasztani játékosait. Álmos percek után a hajrára maradtak izgalmak: Bader el-Mutva távoli lövése zúgott el a jobb kapufa mellett laposan, majd postafordultával Gyurcsó közeli, éles szögből leadott löketét védte a kapus.

Egervári Sándor a szünetben hármat cserélt: nem jött ki az öltözőből a Kanta, Böde, Gyurcsó trió (előbbi a félidő elején, utóbbi a szünet előtt volt a legaktí­vabb játékosunk), érkezett a helyükre az újonc Lovrencsics Gergő, valamint Németh Krisztián és Priskin Tamás, aki egy majdnem megcsúsztatott fejessel mutatkozott be. Guzmics Richárd pedig vállal-háttal juttatta a labdát szöglet után a kuvaiti kapu fölé. Intenzí­vebb játékkal kezdte a második félidőt a magyar együttes, ennek eredményeként azonnal mezőnyfölényt harcolt ki. A 60. percben Vanczák gurí­tott vissza a jobb oldalról, de a középen érkező Priskin elpörgette a labdát. A 57. percben megérdemelten jutottunk vezetéshez! Dzsudzsák tekerte be a szögletet jobbról, középen őrizetlenül érkezett Vanczák, aki az ötösről a kapu jobb oldalába bólintott (1–0). Abszolút átvettük az irányí­tást, állandóan a kuvaiti tizenhatos előterében akcióztunk. Felgyorsí­tottuk a játékot, amit nem tudott lekövetni az ellenfél: Koman beadásánál a kaputól hét méterre Priskin és Németh majdnem egymást zavarta, mert védő az nem jutott egyikre sem. Előbbi el is fejelte a labdát, de rossz helyre. Németh egy szöglet után került helyzetbe – három lépésre a kapufától megint védő nélkül maradt –, de H. el-Rasidi látványos repülés után elpaskolta a felpörgetett labdát. Kevés él maradt Kuvaitban, amely már nem emlékeztetett arra a csapatra, amely a kezdés után tetszetősen szőtte támadásait. Viszont elég volt picit visszavennünk a tempóból, máris két lövésig jutott az ellenfél. Bogdánnak csak a második okozott gondot, akkor második szándékra kaparintotta meg a labdát. Juszef el-Szoliman pedig egy csel után a jobb alsó mellé bombázott, amit megköszönhettünk neki. Dzsudzsák a hajrában került ziccerbe, miután elfektetett egy becsúszó védőt, de a balösszekötő helyéről a rövid kapufát lőtte telibe. Együttesünk nagyon egyoldalassá vált, Dzsudzsák aktí­v volt, de labda még mutatóba sem került a jobb szélre. Bár Lovrencsics nem a szélre, hanem inkább a középpályára érkezett. Aztán csak labdához jutott a poznani légiós: előbb két remek cselt mutatott be, majd bombáját csak bravúrral tudta hárí­tani H. el-Rasidi. Priskin Tamás a hajrában csak eltalálta a labdát az ötös sarkáról: előbb a kuvaiti kapus, majd az ismétlésnél a kapufa hárí­tott. Németh a hálót is megzörgette, csak lesről. Nagyon érett a második gólunk a végleg elfáradó riválissal szemben. A végére maradt még egy újabb Lovrencsics–H. el-Rasidi párbaj, amit ismét a kuvaiti kapus nyert meg. Utolsó momentumként megúsztunk egy kuvaiti lövést.

Nyilatkozatok:

Böde Dániel:

„Hiába hangsúlyoztuk, hogy gyors és jól cselező az ellenfél, az első félidőben jó néhány alkalommal meg tudott lepni minket. A második félidőben már jobban játszottunk, ha nem is túl meggyőzően, hiszen több hiba is becsúszott, de győzelemnek tudunk örülni” – nyilatkozta a mérkőzést követőenEgervári Sándor a Sport Tv-nek. A magyar válogatott szövetségi kapitánya szerint nem volt azzal gond, hogy labdarúgói nem hitték el, veszélyes lehet az ellenfél.

„Nyilvánvalóan ezzel a futballkultúrával ritkán találkoznak az európai együttesek. Jó volt ezt megtapasztalniuk a pályán a játékosoknak is. Ha világversenyeken szeretnénk részt venni az elkövetkezendő években, akkor nyilván az ilyen tí­pusú csapatokkal szemben is kellenek a tapasztalatok” – folytatta Egervári, akit a félidei cserékről is faggattak.

„Voltak szerkezeti problémáink is, többek között ezért is cseréltünk. Nem tudtunk sokszor az ellenfél védelme és középpályássora közé bekerülni, Németh Krisztián visszalépésével ez jobban működött a második félidőben. De egyébként is terveztem Lovrencsics Gergőéknek lehetőséget adni, örülök, hogy éltek ezzel – tette hozzá, majd kitért Kanta Józsefre is. – A csupa szí­v játékával ott volt, jól is irányí­tott. Ma több pontatlan indí­tásunk volt, talán neki is több, mint a klubcsapatában, de ehhez nyilván kellett az a nagyon gyors, mozgékony ellenfél, amely megakadályozta a jó átadásokat.”

(Az nso.hu alapján)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Tapolca, 2025. január 11.
OLDALAK
KATEGÓRIÁK