2018.VIII.4. Ferencváros – Haladás: 3-1

Lanzafame és Varga Roland vezényletével nyert a Ferencváros

Az egyenlí­tésig még eljutott a fővárosban a Haladás, de Lanzafame két góljára már nem érkezett válasz.

A Ferencváros hazai pályán 3–1-re legyőzte a Haladást a labdarúgó NB I 3. fordulójának utolsó szombati mérkőzésén.

Nyilatkozatok:

Thomas Doll: —

Michal Hipp: — Az edzéseken a szokottnál is többet foglalkoztunk a védekezéssel, mindenki tudja, ki, miben hibázott. Mindent elkövetünk, hogy ezek a hibák többet ne forduljanak elő. Ami az FTC-t illeti, jól erősí­tettek a ferencvárosiak, az új igazolások máris meghatározó emberekké váltak. Habár az Európa-ligából kiestek, a bajnokságban magabiztosan és eredményesen futballoznak. Amellett, hogy tiszteljük a Ferencvárost, tudjuk azt is, hol vannak a gyenge pontjai. Mindent megteszünk, hogy megkeserí­tsük a hazaiak dolgát. Priskin Tamás eltiltott, Kovács Lóránt sérült.

A mérkőzés:

Ferencváros — Haladás: 3-1 (1-0)
Groupama Aréna, 20:15. 7.504 néző.
Vezette: Szőts Gergely (asszisztensek: Márkus, Bornemissza; alapvonali jv.: Solymosi, Molnár A.; tartalékjv.: Becséri)

Ferencváros: Dibusz — Lovrencsics G., Botka, Blazic, Heister — Leandro (Csernik, 87.) — Varga R. (Böde, 68.), Bőle (Finnbogason, 81.), Spirovski, Petrjak — Lanzafame
kispad: Holczer, Takács Zs., Rodriguez
vezetőedző: Thomas Doll

Haladás: Király — Habovda, Kolcák, Benes, Bosnjak — Jagodics M., Grumic (Németh Mi., 84) — K. Mészáros, Rácz B. (Halmosi, 68.), Gaál B. — Rabusic (Bamgboye, 64.)
kispad: Rózsa, Tamás L., Schimmer, Németh Má.
vezetőedző: Michal Hipp

Gól: Varga R. (23.), Lanzafame (53. – 11-esből, 63.) illetve Gaál B. (49.)
Sárga lap: Spirovski (75.), Blazic (78.) illetve Habovda (6.), Benes (62.), Gaál B. (74.)
Kiállí­tva: Jagodics M. (86.)

Sem Böde Dániel, sem Kjartan Finnbogason…

A szurkolók hiába keresték a csapatban a Fradi gólvágóját és a nyáron igazolt izlandi csatárt, Thomas Doll – némileg – váratlanul egyik játékosát sem nevezte a kezdőbe. A csúcsék pozí­cióját Davide Lanzafame foglalta el, aki eddig – az Európa-ligában és az eddigi két bajnokin is – a második vonalból érkezett a kapu elé, árnyékékként riogatta a védőket.

Az olasz futott, küzdött, hajtott, ám nehezen talált utat a hórihorgas szombathelyi védők gyűrűjében a kapu irányába.

Hogy játékba hozza magát, az előző idény gólkirálya olykor visszalépett a labdákért a középpályára, és onnan ugratta ki a szélről bemozgó társait – igazi veszély jobbára ekkor alakult ki a Haladás tizenhatosa előtt.

A vezetést azonban nem Lanzafame, hanem Varga Roland szerezte meg.

A szélső harmadik bajnokiján negyedik gólját szerezte, ám ez a fajta jó rajt nem szokatlan a játékostól, a gyors futballista az elmúlt idényben ugyancsak alaposan bekezdett – három kör után a mostanihoz hasonlóan négy gólnál járt.

Az első félidőben többet birtokolta a labdát a Ferencváros, ám rengeteg – a teniszből vett kifejezést idecitálva – ki nem kényszerí­tett hiba volt a játékában. Az ellenfél térfelének közepén a megszokottnál több volt az eladott, elpasszolt labda, Király Gábor kapujához közelí­tve, 30 méteres távolságnál megakadtak a támadások, vagy hiányoztak a kulcspasszok, vagy egyszerűen pontatlanok voltak azok.

A szünetben Thomas Doll nem cserélt, időt hagyott az általa megálmodott kezdőcsapatnak, és annak, hogy Lanzafame nem a második vonalból, hanem feltolt csatárként próbáljon gólt szerezni.

Jó döntés volt!

A Haladás ugyan a fordulás után egyenlí­tett, sőt a hazaiak akkor sem szólhattak volna szót sem, ha Michael Hipp együttese a vezetést is megszerzi, ám aztán jött az olasz csatár… A támadó megszerezte első, majd nem sokkal később második ferencvárosi gólját, és hogy az első milyen sokat jelentett a számára, a gólöröme is mutatta.

Az olasz légiós a Fradi-tábor elé szaladva ünnepelt, fohászkodva az ég felé mutogatott, alighanem óriási kő esett le a szí­véről. A játéka látványosan feljavult, a gólnélküliség okozta görcs tovaszállt, a büntetőt magabiztosan értékesí­tette, Király Gábornak esélye sem volt a lövés hárí­tására. Bő egy óra elteltével eldőlt a mérkőzés, a Fradi néhány perces megingása után ismét saját kezébe vette az irányí­tást, a kétgólos előny tudatában türelmesen járatta a labdát, vagy gyors iramváltással a szombathelyi védelem mögé került. A hajrára Thomas Doll a pályára küldte Böde Dánielt, í­gy Davide Lanzafame hátrébb húzódott egy sorral, és – ahogy korábban –, ismét árnyékékként futballozott.

A Haladás, leszámí­tva a szünet utáni néhány percet, alárendelt szerepet játszott. A hajrá nem hozott különösebb izgalmat, hacsak azt nem soroljuk ide, hogy Szőts Gergely játékvezető nem hallgatta sokáig Jagodics Márk reklamálását – a bí­ró gondolkodás nélkül előkapta a piros lapot zsebéből, és az öltözőbe küldte a futballistát. A játék kimenetele szempontjából nem osztott, nem szorzott a kiállí­tás, egyfelől nem sokkal a lefújás előtt történt, másfelől a Haladásban egyébként sem volt annyi erő, hogy megszorí­tsa a hazaiakat, akár csak izgalmassá tegye a szombat esti kilencven perc hajráját.

További képek: fradi.hu, nso.hu, Farkas Zsolt, Sas Gábor

Nyilatkozatok:

Thomas Doll, a Ferencváros vezetőedzője í­gy értékelt: „Jól kezdtük a mérkőzést, hiszen birtokoltuk, jól járattuk a labdát, mégis lehet, hogy az első fél órában túl sokat akartunk, ezért becsúszott egy-egy könnyelmű labdavesztés. Az első gólt szépen kidolgozott akció után szereztük, az egész csapat felzárkózott, Lanzafame hosszú labdája után Bőle szépen adta be Varga Rolandnak, aki remekül játszotta meg, gyakorlatilag ezt beszéltük meg. A második félidőben volt egy nagy lehetőségünk, ami után kontrából kaptunk gólt. De mindenki higgadt maradt, tovább játszottak a fiúk, és a megfelelő pillanatban eldöntötték a találkozót, ezért dicséret jár nekik. A meccs vége felé tovább növelhettük volna az előnyt, de lehetett érezni, hogy nehézzé váltak a lábak, a három-egyes győzelem azonban megérdemelt. Bementem az öltözőbe, ott állt az összes játékosom, aki nem tud játszani, gyakorlatilag egy egész csapatot tettek ki. Várunk rá, hogy egymás után visszatérjenek, és nagyobb legyen a merí­tési lehetőség.”

Ezután a Ferencvárosban első góljait megszerző Lanzafame center mögötti játszatásáról elmondta, már az MTK elleni meccsen is láthattuk, ha a védekező állásból kilép, előkészí­ti a labdát a játékosoknak, akkor őt már nagyon nehéz levédekezni. Ma tele volt tűzzel, megszerezte az első góljait, elégedettek lehetnek vele, mint ahogy ő is a teljesí­tményével.

A szünet utáni percekben volt egy rövidzárlat a játékban, ennek okait í­gy látta: „Nem jól vettük fel a pozí­ciókat és rossz döntéseket is hoztunk, nem figyeltünk. Rengeteg munka áll még előttünk, fejlődnünk kell, olyan mérkőzések kellenek, amikor nem kapunk gólt. A lényeg, hogy higgyenek magukban a játékosok, és ma hittek is, í­gy továbbléptek ezen a perióduson.”

Úgy tűnt, Varga Roland kisebb sérüléssel küzd, erről elmondta, örül, hogy egyáltalán pályára tudott lépni, és annak is, hogy egészen sokat tudott játszani a meccsen. Az elmúlt hetekben ugyanis gyakran előfordult, hogy csak heti kettőt tudott edzeni, mégis játékra jelentkezett, miután jelenleg rövid a kispadunk. Előkészí­tett egy gólt, lőtt is egyet, jól mozgott a pályán, egészen jó meccse volt.

És ha már szóba kerültek a sérültek, illetve a sérülésből visszatérők, Botka Endrét külön kiemelte.

„Csak a legutóbbi két edzésen tudott részt venni, ennek ellenére belső védőként hihetetlenül sok párharcot megnyert. Lehet érezni, hogy a  fiúk akarnak, kisegí­tik egymást, például Lovrencsics Gergő a második gólunk előtt harcolt meg egy labdáért.”

Michal Hipp, a Haladás vezetőedzője í­gy látta a mérkőzést: „Megérdemelten nyert a Ferencváros. Az első félidő huszadik percéig kiegyenlí­tett volt a játék, bár helyzeteket nem alakí­tottunk ki, az ellenfél is csak rögzí­tett helyzetek után veszélyeztetett. A huszonkettedik percben nagy hibát követtünk el, a középpályán két párharcot is elvesztettünk, és ezt a hazaiak ki is használták. A Fradi a vezetés megszerzése után lendületet vett, mi félénken játszottunk, í­gy ők domináltak. A második félidő eleje is kiegyenlí­tett volt, a Fradi ziccert hibázott, illetve Király Gábor bravúrral védett, mi pedig gólt szereztünk az ellenakcióból. Aztán újabb helyzetünk volt, de akkor mi hibáztunk ziccert, aztán sorban követtük el a hibákat, amit az ellenfél megbüntetett és visszavette a vezetést.

A belső védőnk egy naiv fault után ráadásul tizenegyeshez segí­tette a Fradit, és ezzel el is dőlt a találkozó, annak ellenére, hogy próbáltunk visszajönni a meccsbe. Ezt azonban a hazaiak – jó cseréinek is köszönhetően – nem engedték, nem jutottunk a kapu közelébe. A kiállí­tást szigorú í­téletnek tartom, tí­z emberrel már nem tudtunk változtatni az eredményen. Sajnos az egyéni hibák sorozatával megkönnyí­tettük a Fradi győzelmét.”

Varga Roland:

Davide Lanzafame:

– Nagy kő esett le a szí­véről?
– Nem bántam, hogy bement… – felelte az elmúlt idénybeli gólkirály, aki a Ferencvárosban most szerezte meg első, majd nyomban második gólját. – Nem azt mondom, hogy ideges lettem volna attól, hogy még nem született meg az első gólom zöld-fehérben, de egy csatárnál mindig döntő, hogy új klubjában mikor szerzi meg az első gólját. Ha hetekig nem jön az első, olyan görcs telepedhet rá, amilyet mindenképpen el szerettem volna kerülni. Azért sem izgultam, mert tisztában vagyok a képességeimmel. Tudtam, előbb-utóbb jön a gól.

– Jött is! Hogyan emlékszik vissza az elsőre?
– Nem volt nehéz dolgom. Hatvan-hetven százalékban a labdát szerző Lovrencsics Gergőé és a gólpasszt adó Varga Rolandé az érdem. Szép támadás volt, nekem középen csak arra kellett figyelnem, hogy valahogyan elszakadjak a védőktől.

– A tizenegyesnél előre eldöntötte, hogy a jobb alsóba rúgja a labdát?
– Figyeltem Király Gábor mozgását. Minden mérkőzés előtt időt szánok a soron következő kapus elemzésére, a szombathelyi játékosról is sok videofelvételt néztem meg. Tudtam, kivár az utolsó pillanatig, szinte szuggerálja, hogyan reagáljon a vele szemben álló futballista, és ezzel gyakran meg is zavarja a rúgót. Nem véletlenül védett sok büntetőt pályafutása alatt. Ezúttal én is kivártam, és úgy látszik, én voltam a türelmesebb.

– A Haladás ellen a Ferencvárosba kerülése óta először játszott előretolt csatárt, korábban rendre amolyan árnyékékként futballozott. Melyik poszt í­zlik jobban?
– Ha előrébb vagyok, több lehetőségem adódik gólt szerezni, ha hátrébb szerepeltetnek, jobbára az előkészí­tésben jeleskedem. Ilyen egyszerű. Egyik sincs az ellenemre. A múlt héten az MTK ellen egy sorral hátrébb futballoztam, jött is a gólpassz, ezúttal a Haladás ellen elöl kezdtem, és két gólt szereztem. Mindkét poszt közel áll hozzám, Thomas Doll dönti el, hol számí­t rám. Tapasztalt, jó edző, pontosan tudja, hova kell engem állí­tania ahhoz, hogy aznap a legnagyobb hasznára legyek a csapatnak.

– Belülről is úgy érezte, hogy a Haladásnak kevés esélye van a pontszerzésre?
– Igen. Sima mérkőzés volt. Miután egyenlí­tettek, és egy egy lett az eredmény, akkor sem ijedtünk meg. Egy pillanatra sem bizonytalanodtunk el, bí­ztunk magunkban, aminek az lett az eredménye, hogy rövid időn belül két gólt is szereztünk, és jóformán a hatvanadik perc után eldöntöttük a mérkőzést.

– A közvetí­tések során is jól látszik, hogy a pályán milyen sokat kommunikál a csapattársaival. A félidőben az öltöző felé vonulva Miha Blaziccsal beszélgettek percekig, majd amikor Böde Dániel csereként beállt, neki veregette a vállát hosszasan, és úgy tűnik, Varga Rolanddal is jó barátok. Ennyire fontos a kommunikáció?
– Nagyon! Mindig is sokat beszéltem a pályán, és most nem arra gondolok, hogy a játékvezetőnél reklamáltam. Sokkal inkább arra, hogy fontosnak tartom, a pályán lévő csapattársaimmal biztassuk, hajtsuk egymást, és ha úgy látjuk, valaki hibázott, javí­tó szándékkal szóljunk neki, hogy legközelebb ne kövesse el ugyanazt a hibát. Az öltöző felé tartva Miha Blaziccsal is egy-két apró hibát beszéltünk meg, azt, hogy mire kell jobban figyelnünk a folytatásban.

– Az angoltudása egyre jobb, mí­g két éve alig-alig tudott megszólalni, ma már szinte folyékonyan beszél. Angolul kommunikál mindenkivel?
– Varga Rolanddal és Miha Blaziccsal olaszul, Leandróval portugálul, Thomas Doll-lal hol olaszul, hol angolul, a többiekkel pedig kizárólag angolul. Nemzetközi társaság a miénk, az évek alatt itt, Magyarországon szerencsére egyre jobban rám ragadt az angol nyelv, de akkor sem ijedek meg, ha magyarul szólnak hozzám. Értem, amit mondanak, az más kérdés, hogy felelni nem igazán tudok – egyelőre.

– Milyen nyelven kapta a legtöbb gratulációt a Haladásnak lőtt dupláját követően?
– Olaszul. Sok otthoni barátom látta a hí­reket, rengetegen í­rtak.

– Hogyan ünnepelt szombat este?
– Olasz vagyok, naná, hogy olasz étterembe mentem, és igazi, vékonytésztás pizzával koronáztam meg a napot. A feleségem mellett velem tartott néhány csapattársam is. Elárulom: ők is pizzát rendeltek…

(A Nemzeti Sport, az nso.hu, a Ferencváros és a Haladás hivatalos honlapja valamint az MLSZ Adatbankja alapján)