2023.XI.19. EB-selejtező, Magyarország – Montenegró: 3-1

Szoboszlai duplázott, Dibusz parádézott: megvan a csoportelsőség!

Futballünnep a Puskásban: fordítani tudtunk Montenegró ellen, veretlenül zártuk az évet.

A magyar labdarúgó-válogatott 3–1-es győzelmet aratott a telt házas Puskás Arénában Montenegró ellen az Európa-bajnoki selejtezők utolsó fordulójában, így megszerezte az első helyet a G-csoportban.

EURÓPA-BAJNOKI SELEJTEZŐ, 10. FORDULÓ, G-CSOPORT

MAGYARORSZÁG — MONTENEGRÓ 3-1 (0-1)
Budapest, Puskás Aréna, ~65.000 néző.
vezette: Danny Makkelie (asszisztensek: Steegstra, de Vries; tartalékjv.: Nagtegaal; VAR: Clay Ruperti, VAR asszisztens: Manschot – hollandok)

MAGYARORSZÁG: Dibusz — Balogh B., Lang, Szalai At. — Bolla (Nego, 46.), Nagy Á. (Szuhodovszki, 90+4.), Styles (Horváth K., 64.), Nagy Zs. — Szoboszlai, Gazdag (Kalmár Zs., 46.) — Ádám M. (Németh A., 77.)
kispad: Demjén, Szappanos, Mocsi, Szalai G., Sallai R., Botka, Csoboth
Szövetségi kapitány: Marco Rossi

MONTENEGRÓ: Mijatovic (Dukic, 58.) — Rubezic (Raickovic, 76.), S. Savic, Vujacic — Vesovic (M. Vukcevic, 54.), M. Jankovic (A. Radulovic, 70.), Kuc, Camaj (N. Krstovic, 70.), A. Vukcevic — Osmajic, Jovetic
kispad: Ivezic, Radunovic, D. Bakic, Dukanovic, Tuci, S. Loncar, Milovic
Szövetségi kapitány: Miodrag Radulovic

Gól: Szoboszlai (66., 68.), Nagy Á. (90+3.) illetve Rubezic (36.)
Sárga lap: Szoboszlai (26.), Gazdag (35.), Dibusz (78.), Nagy Zs. (86.) illetve Camaj (13.), S. Savic (18.), Rubezic (33.), Vesovic (47.), Vujacic (70.), Raickovic (88.), Kuc (90+2.)

IRÁNY AZ EB! Ez a felirat állt a hazai vezérszurkolók szektoraiban kifeszített molinón, és tényleg erről van szó: a magyar válogatott úgy várhatta a Montenegró elleni utolsó Európa-bajnoki selejtezőt, hogy izgulni nem, csak ünnepelni kell, miután a bulgáriai 2–2-es döntetlennel bebiztosította a helyét a jövő évi, németországi torna mezőnyében. A tömött Puskás Arénában, a mérkőzés előtti immár hagyományos felvezető részeként lejátszott Ismerős Arcok-dal, a Nélküled hallgatása közben, azoknál a soroknál, hogy „bár a lényeget még nem értheted, amíg nem éltél nehéz éveket”, óhatatlanul arra gondol az ember: csak az érezheti át ezt a felszabadító örömöt, aki végigélte a magyar futball elmúlt keserves évtizedeit, amikor esély sem volt kijutni nagy tornára, nemhogy úgy, hogy az utolsó mérkőzés már csak amolyan gálameccs egy telt házas stadionban.

Ami azt illeti, Európa-bajnokságra – ilyen vagy olyan okból – soha nem jutott ki még úgy a válogatottunk, hogy a már biztos kvalifikáció tudatában lett volna hátra összecsapása. Világbajnokságra már igen, például az 1986-osra (akkor nem sült el jól az utolsó forduló, az 1–0-s vereség a hollandoktól a Népstadionban és az azt követő hangos szurkolói elégedetlenség feltehetően rányomta a bélyegét a mexikói vb-szereplésünkre is). Most felszabadult játékban reménykedtünk, és olyan teljesítményben, ami méltó módon zárhatja le a magyar szempontból csodálatos selejtezősorozatot.

Tétje persze volt a mérkőzésnek, leginkább a csoportelsőség, amelyhez már egy pont is elég lehetett, de adott esetben még a vereség is beleférhetett. Montenegró pedig a matematikai esélyben bízott: ha győz, és Szerbia kikap odahaza Bulgáriától, akkor a magyar csapat mögött kijut az Eb-re. Marco Rossi szövetségi kapitány négy helyen változtatott a szófiai kezdőcsapaton: Botka Endre helyett Balogh Botond lett a jobb oldali belső védő, Nego Loic helyett Bolla Bendegúz került be, Csoboth Kevin helyett ezúttal Gazdag Dánielnek kellett helyettesítenie Sallai Rolandot, míg Kerkez Milost kiállították Bulgáriában, így Nagy Zsolt volt a bal oldali középpályás.

A magyar együttes ragadta a kezébe a kezdeményezést a mérkőzés elején, diktálta a tempót, javarészt a vendégek térfelén folyt a játék, inkább a kontratámadásokban bíztak a montenegróiak. Szoboszlai Dominiknál nagyon sokat volt a labda, igyekezett szervezni a játékot, és gyakran szabálytalanul tudták csak megállítani. Gazdag Dániel kapcsán is ezt érezhette a publikum a hetedik percben, a tizenhatoson belül, ám a játékvezető úgy ítélte meg, hogy Marko Vesovics vállal lökte fel a Philadelphia Union légiósát, így elmaradt a büntető. A magyar válogatott nem alakított ki igazán nagy gólhelyzeteket, de jól járatta a labdát, „tábort tudott verni” az ellenfél térfelén hosszabb időre is, miközben a montenegróiak játékában lényegében semmilyen veszély nem rejlett. Így derült égből villámcsapásként érkezett a vendégek gólja a 36. percben, amikor a levegőben kétszer is megvertek minket. Nagy Zsolt az ötös bal sarkáról a levegőbe fejelte fel a Kisvárdán játszó Driton Camaj baj oldali beadását, aztán Sztevan Jovetics középre fejelte a labdát, amit szintén fejjel váltott gólra Szlobodan Rubezsics (0–1).

A 44. percben adódott nagy lehetőség az egyenlítésre, de Ádám Martin fejjel megtolt labdájából egyszerre akart gólt szerezni Gazdag Dániel és Lang Ádám, kicsit zavarták is egymást, végül kevéssel a bal kapufa mellé ment az előbbi labdája. Az első félidő lefújása után azért lehetett elégedetlen a hazai szurkolótábor, mert ha önmagához képest gyengébben is, az ellenfelénél jobban játszott a magyar csapat, mégis hátrányban volt.

A szünetben kettőt cserélt Marco Rossi, a középpálya jobb oldalán Bolla Bendegúzt Nego Loic váltotta, elöl pedig Gazdag Dániel helyett Kalmár Zsolt érkezett. A magyar válogatott megnyomta a második félidő elejét, percekre a kapujához szegezte a montenegróiakat, szabadrúgásokat harcolt ki. Egy bal oldali Nagy Zsolt-beadás után középről, tíz méterről Nego hamar gólt is fejelhetett volna, de mellé ment a próbálkozása. Jó tíz perccel a szünet után sérülés miatt kapust kellett cserélniük a vendégeknek, a korábbi MTK-kapus, Milan Mijatovics helyét Filip Djukics vette át. Őt Ádám Martin avatta fel egy 16 méteres, ám meglehetősen erőtlen lövéssel. Viszont egyre fogyott az idő, és csak nem akart góllá érni a magyar mezőnyfölény.

Épp azon tanakodtunk ezekben a percekben, hogy a selejtezősorozatot márciusban még RB Leipzig-játékosként kezdő, de aztán a Liverpool világsztárjaként folytató Szoboszlai Dominik ragyogóan futballozott ugyan a teljes sorozatban, mégis hiányoznak az akciógóljai (addigi két találatát szabadrúgásból és tizenegyesből szerezte). Úgy látszik, működik a telepátia a Puskás Aréna ötödik emelete és a pálya között, mert épp ekkor „Dom” gondolt egyet, elővette a varázspálcáját, és bűvészkedett egy sort. Nem azt kereste a 66. percben, hogy hová passzolhat, kit szöktethet, hanem megindult, ahogy egy vezérnek kell, négy ember között betört a labdával a tizenhatoson belülre, megcsinálta magának a lövőhelyzetet, és könyörtelenül kilőtte a hosszú alsó sarkot (1–1). Két perccel később pedig Ádám Martin passzával lépett ki tökéletes ütemben, és ezúttal ballal lőtte ki a bal felső sarkot. Ámulj világ! Felszállt a füst a magyar táborból, betöltve a Puskás Aréna légterét, a közönség eksztázisban tombolva ünnepelte új királyát, I. Dominikot. (2–1)

A hajrában aztán Dibusz Dénes nagy percei következtek. A 79. percben ziccert védett a Ferencváros kapusa, aki Milutin Oszmajics 14 méteres lövését hárította óriási bravúrral, majd a 81. percben Sztevan Jovetics 17 méteres emelését tolta ki ujjheggyel, a levegőben úszva, és védte Andrija Vukcsevics duplázását is, bár az már lesről volt. A 86. percben aztán ő is feltüzelte a közönséget, mert egyetlen akción belül négy montenegrói lövést is védett, ezek közül legalább kettőhöz bravúrra volt szükség!

Nyomott a végén Montenegró, de gólt a magyar válogatott szerzett, amikor Szoboszlai Dominik szabadrúgása után a kapusról kipattanó labdát Nagy Ádám kapásból bevágta a kapuba (3–1). Pontosan ilyen búcsúmeccset akartunk – és a magyar válogatott megcsinálta! Nyert, csoportelsőként és veretlenül zárta a selejtezőt, sőt 1976 után először veretlenül zárt egy teljes naptári évet!

Le a kalappal!

httpvh://www.youtube.com/watch?v=TKg2T3Q7lWQ

További képek: Farkas Zsolt, nso.hu, mlsz.hu, Sportfotók

A csoport másik mérkőzésén: Szerbia–Bulgária 2–2

Nyilatkozatok:

„Azt, ahogyan a mi szurkolóink ünnepelnek… azt nagyon nehéz elmesélni. Sosem tiszteltek még ennyire pályafutásom során, és ez még több is, mint amennyit a teljesítmény alapján érdemelnénk, nagyon jólesik” – kezdte értékelését Marco Rossi.

„Mi egy csapat vagyunk, egy igazi csapat. Van, hogy valaki nem a legjobb estéjét fogja ki, de akit behozok a helyére, az általában a legjobbját nyújtja. Az első félidőben Montenegró nehéz helyzetbe hozott minket, nem hagyott sok teret a támadásokra, ez megnehezítette a dolgunkat. A második játékrészben azonban sikerült sebességfokozatot váltanunk. Megnyertük a mérkőzést, elsősorban Szoboszlainak köszönhetően. Emellett viszont Nagy Ádámot is dicséret illeti, nagyon örülök a góljának” – folyatta a kapitány.

„A csoportelsőségre, a veretlenségre és a kijutásra is büszke vagyok. Szerbia második lett, pedig erősebb csapat nálunk. Igaz, ellenük egy csipetnyi szerencsénk is volt, de a litvánok és a bolgárok ellen pedig inkább balszerencséről beszélhettünk. Összességében büszke vagyok, hogy ilyen teljesítménnyel zártunk.”

Rossi ezt követően reagált a csapatkapitány, Szoboszlai Dominik teljesítményére.

„Szoboszlai olyan játékos, aki meg tudja fordítani egy meccs menetét, ő az, aki a változást tudja jelenteni egy mérkőzésen. Emlékszem, Izland ellen a stábom már lehozta volna, mert elfáradt, de én is végigjátszattam, ahogyan Jürgen Klopp is teszi ezt Liverpoolban… tudjuk az eredményét. Ő nem csak nekünk, világszinten is topjátékos lesz, amikor még több gólt lő majd, de már most is állandó veszélyt jelent az ellenfelek kapujára.” 

A kapitány Sallai Roland kerettagságáról elmondta, ünnep volt számára, hogy ott lehetett a kispadon, de vele és a Freiburggal is megbeszélte, hogy egy percre sem fogja becserélni, a teljes felépülés fontosabb.

Rossi ezt követően a válogatott fejlődése kapcsán kifejtette, szerinte korábban sem feltétlenül az volt a helyzet, hogy csak nagy nemzetek ellen ment a játék, hiszen a 2022-es vb selejtezői során is attól az Albániától kapott ki kétszer az együttesünk, amely azóta bizonyította az Eb-selejtezőben is, hogy nagyszerű csapat, rengeteg topligás futballistával.

„Jó mérkőzés volt, kiváló közönség előtt. Láthatták, hogy győzelemre játszottunk, de hamar kijött, hogy nem vagyunk frissek. Ennek ellenére betaláltunk, majd sikerült távol tartani a kapunktól a magyar válogatottat. A második félidőben azonban a kapuscserénk után jött Szoboszlai Dominik, és megfordította a meccset. Ezért kerül ennyibe, ezért emlegetik a legnagyobb nevek között… csak szuperlatívuszokban lehet beszélni róla” – kezdte értékelését Miodrag Radulovics.

„Arról most nem szeretnék beszélni, mi lesz a posztommal így, hogy nem jutottunk ki. Én erre a három évre nagyon büszke vagyok, ezt elmondhatom. Magas mércét állítottam fel, a kijutásra mentünk, ez nem jött össze. Nehezen fogadjuk el a vereségeket, főleg mert többször is jobbak voltunk, mint ahogy azt az eredmény mutatta. Azt azért hozzátenném, hogy szerintem a Puskás Arénában nagyon rég játszott úgy csapat, mint a mienk” – zárta mondandóját a montenegrói kapitány.

Eb 2024: pislákolt a remény, de elmaradt a csoda – montenegrói lapszemle

„Hol erősebben, hol pedig gyengébben pislákolt a remény a montenegróiak számára” – vezette fel a mérkőzés összefoglalóját a Vijesti. A lap kiküldött tudósítója, Danilo Mitrovics ezzel együtt a realitás talaján maradva kijelentette, hogy a kis balkáni ország kudarca már csak azért is magától értetődő, mert a csoport két favoritja (Magyarország és Szerbia) ellen megszerezhető 12 pontból csak egyet gyűjtött be Miodrag Radulovics együttese.

Az egy időben zajló két mérkőzésen drámai módon változtak az eredmények, de azok egyetlen pillanatig sem kedveztek Montenegrónak: amikor ők vezettek a Puskás Arénában, akkor a szerbek is vezettek Leskovacban, s hiába fordított Bulgária a későbbiekben, mert addigra Szoboszlai vezérletével a mieink is megfordították a mérkőzés állását. A remény egészen pontosan hat percig élt a vendégekben – ennyi idő telt el Bulgária egyenlítő gólja, illetve Szoboszlai duplája között. A montenegrói lap továbbá kiemelte a telt házas Puskás Arénát, de csípősen megjegyezte, hogy a hangulat így sem volt annyira forró, mint egy balkáni, vagy dél-amerikai válogatott mérkőzésén.

„Elmaradt a csoda” – summázta a történteket a Pobjeda. A legrégebbi montenegrói lap szerint a magyarok és a szerbek ellen szerzett egy pont mellett a Litvánia elleni kaunasi döntetlen pecsételte meg „előzetesen” a „sólymok” sorsát. Nedeljko Kosztics összefoglalója szerint a bolgárok szerbiai egyenlítése reményt adott Radulovics mester csapatának, de „az egyébként is hideg budapesti délutánon Szoboszlai szolgáltatta a hideg zuhanyt”.

„Az érzelmi hullámvasút szomorú végkifejletet hozott a »sólymoknak«” – összegezte a mérkőzést a Cafe del Montenegro. A montenegrói hírportál tudósítása szerint a Radulovics-csapat játékosai mindent beleadtak a Puskás Arénában, de ez nem volt elég a sikerhez, amely végül még kijutást sem ért volna – tekintve, hogy a szerbek elkerülték a vereséget Bulgária ellen. A CdM szerint Montenegró harmadik hellyel záruló selejtezős szereplése már csak azért is sajnálatos, mert több mérkőzésen is győzelmet érdemelt, de nem tudta megszerezni a három pontot.

„Montenegró keményen küzdött, de még várnia kell az első, nagy futballtornán való szereplésére” – írja a Portal Analitika. A montenegrói hírportál arra hegyezte ki a tudósítását, hogy hiába a remek első félidei játék, majd a minden mindegy alapon vezetett rohamokat hozó hajrá, Joveticsék pont nélkül maradtak. Bulgária egy darabig vezetett ugyan Szerbiában, de ez már nem sokat ért, hiszen addigra Szoboszlai Dominik már megfordította a mérkőzés állását. Hiába volt tehát minden, a kis balkáni válogatott tovább vár első kijutására.

(A Nemzeti Sport, az nso.hu, valamint az UEFA hivatalos honlapja alapján)