1981.IX.12. Ferencváros – Bp. Honvéd 2-4

Az FTC-stadion befogadóképessége pontosan 29.700. Szombaton este, a rangadó kezdete előtt néhány perccel a zöld-fehér szakemberek szerint is zsúfolt nézőtér várja a játékvetői sí­pszót. Ez pedig kereken harmincezer embert jelent. Nagyszerű dolog, s ismét bebizonyosodik a régi tétel: a szurkoló megérzi, melyik mérkőzésre érdemes kimennie.

Óriási iramú játékot hoz az első 45 perc, amelyben sok minden kiderül. Így például az, hogy legnevesebb támadóink — Nyilasi, Esterházy, Bodonyi — is képesek kihagyni úgynevezett holtbiztos helyzeteket. Kétségtelen, hogy Esterházy vezető gólja kitűnő egyéni teljesí­tmény, de Szántó és Judik „besegí­tése” nélkül aligha jutott volna lövőhelyzetbe a válogatott csatár. Aztán meg kell emlí­teni azt is, hogy válogatott játékosaink sem tudnak mindig szabályosan szerelni, mint például Garaba.

A második félidőben fokozódik az iram, folytatódik a heves küzdelem. Pölöskei egyenlí­tő gólja után izzóvá válik az amúgy is vibráló légkör, játéktéren és nézőtéren egyaránt forrósodik a hangulat. A pályán ez kemény összecsapásokban, szabálytalankodásokban is megnyilvánul olykor, nem vitás azonban, hogy roppant érdekes, izgalmas, változatos a játék. Ebedli súlyos sportszerűtlensége (belerúg az őt szerelő s már földön fekvő Pintérbe) behozhatatlan hátrányba hozza a hazaiakat, noha Nyilasi a kiállí­tás után megszerzi a vezetést a Fradinak. A piros-fehérek hamar egyenlí­tenek, majd a mérkőzés második fordulópontja következik (az első, szerintünk, éppen Ebedli kiállí­tása volt): a biztos 11-es rúgónak ismert Pogány a büntetőből a felső lécre lövi a labdát. (A foci í­ratlan törvényei szerint ez nagyobb hiba, mintha fél méterrel mellé rúgta volna.) Aztán Kuti megmutatja, hogyan kell érvényesí­teni a 11-est és máris 3-2-re vezet a Honvéd. A zöld-fehérek nem adják fel, de két perc múlva végleg eldől a mérkőzés. A rendkí­vül rossz napot kifogó Győri megadja Esterházy lesről lőtt gólját. (Ebben a partjelző is hibás.) Tombol a lelátó, vitatkoznak, reklamálnak a fradisták. A kettős csere sem segí­t, a rangadó két pontja a Bp. Honvédé.

Több tényező eredményezte a vendégek sikeréti A legfontosabbak … A Honvéd védői jobbnak bizonyultak emberfogásban, a rájuk bí­zott támadók semlegesí­tésében. A ferencvárosi védők emellett gyakran bizonytalankodtak, olykor — főleg Beles — lassúak voltak. A Honvéd középpályásai és támadói jóval hamarabb megtalálták egymást a labdával, s a piros-fehérek — bár ők is jócskán hagytak ki helyzeteket — jobban ki tudták használni a kí­nálkozó lehetőségeket.

(Szűcs László, Képes Sport)