Kelemen Gusztáv

Franzstadti gyereként a Vágóhí­d utcában nőtt fel. Tí­z éves korában egy toborzó után került a Fradihoz. Hat és fél év múlva már az első csapatban is bemutatkozhatott. Dunaújvárosban egy MNK mérkőzésen rakta a kezdőbe Csanádi Ferenc.

1973 decemberében  debütált az élvonalban. Góllal tette a névjegyét a Haladás elleni 6:1 alkalmával. A ’74-es Komló elleni 3:1-es kupadöntőn ismét a kapuba talált. Az MNK győzelem az európai kupagyőztesek közötti indulást jelentette a Ferencváros számára.

„Bivaly” ekkor már folyamatosan játéklehetőséget kapott az első csapatban, ahogy a következő két szezonban is rendre találkozhatunk a nevével a pályára lépők között.

Kelemen Gusztáv

Hat meccsen szerepelt a KEK-ben, de a bázeli döntőn ő sem szerepelhetett. (A meccs időpontjában az ifjúsági válogatott csapatkapitányaként az UEFA torna 16-os döntőjében játszott, ahol a Rákosi Gyula vezette gárda a harmadik helyen zárt.)

A 1975/76 évi bajnokcsapatban 20 mérkőzésen lépett pályára, és két góllal zárta a idényt a jobbszélső.

Rendkí­vül sikeres és eredményes öt évet húzott le zöld-fehérben. Magyar bajnok, 3x kupagyőztes, KEK döntős. Minden idényben bajnoki érmet szerzett a csapattal.

A katonai behí­vó után az edzőváltáson átesett Fradinál már nem számí­tottak rá, í­gy angyalbőrben a Honvéd Szabó Lajos SE-ben rúgta a labdát.

Csepelen tért vissza az első osztályba, ahol hat szezont húzott le. A piros-kékektől szerepelt egy alkalommal a magyar válogatottban is.

Levezetésképpen az ESMTK-ban folytatta a korábbi csapattársakkal: Takács, Ebedli, Pogány és Kelemen ismét együtt rúgták a bőrt.

Labdarúgó pályafutása után alacsonyabb osztályban edzősködött. Dolgozott felnőtt csapat vezetőedzőjeként is, és megfordult utánpótlás csapatok mellett is.

Állnak (balról): Kollár, Vépi, Martos, Mucha, Juhász, Pusztai, Rab, Megyesi, Domján L. Elől: Takács, Kelemen G., Nyilasi, Szabó II. Ferenc, Ebedli, Bálint, Magyar (fotó: Hargitai Károly gyűjteményéből)

(Kristóf Péter interjújának felhasználásával)