Jól indultak a nyolcvanas évek. Öt éves kihagyás után, amikor is Dalnoki Jenő nyert bajnokságot a „csikócsapattal”, egy másik Fradi legenda, Novák Dezső vezette bajnoki címre a zöld-fehéreket 1980/81-ben. Akkor egy új „aranycsapat” kialakulásában reménykedtünk: Rab, Takács, Nyilasi, Ebedli, Pogány, Mucha, Szabó – öt évvel idősebbek és tapasztaltabbak lettek, ráadásul egy tehetséges edző vette a kezébe az irányítást. A rá következő bajnoki szezonban nem sikerült a címvédés, mert a Verebes „mágia” kifogott rajtunk. 1982. április 28-án gigászi csatában kaptunk ki 4:3-ra az Üllői úton a győri zöld-fehérektől. Nem voltunk elkeseredve, mert tényleg egy remek csapat előzött meg minket és 1982 nyarától már mindenki VB lázban égett. Ahol végül is nem jutottunk tovább a csoportból, de az Argentínától elszenvedett 4:1-t leszámítva nem vallottunk szégyent, bár voltak olyan hangok is, melyek szerint ennek az „öregecskedő” válogatottnak már a kijutás is szép fegyvertény volt (bizony visszasírnánk manapság is egy olyan öreg válogatottat). Öt volt és jelenlegi Fradi játékos kapott szerepet (Martos, Bálint mint légiós, Nyilasi, Rab és Pölöskei) a válogatottban, köztük Nyilasi és Pölöskei 2-2 gólt is szerzett. A VB után, augusztus végén indult az 1982/83-s bajnokság, ahol a cél egyértelműen azt volt, hogy visszahódítsuk az első helyet a Verebes legénységtől.
A Videotont 1982. szeptember 10-én fogadtuk a Népstadionban, a bajnokság 3. fordulójában. Addig egy magabiztos győzelem a Haladás ellen (4:0) és egy váratlan vereség Zalaegerszegen (0:1) volt a mérleg, melyből az utóbbi nem volt „betervezve”. Ráadásul 8 év után újra albérletbe kellett költöznie a csapatnak, mivel a Szentély 1974-s megnyitása óta a gyepszőnyeg annyira elhasználódott, hogy teljesen fel kellett újítani. Ennyi év távlatából már elég hézagos az emlékezet, de tény, hogy a munkák elég hosszúra nyúltak, hiszen csak 1983 májusában vehettük újra birtokunkba a Szentélyt.
Az Üllői út „elhagyása” mellé jött még, hogy a csapat edzője is elhagyta a Fradit. Mielőtt még bárki felkapná a fejét, Novák Dezső igazoltan maradt távol – ráadásul nagyon távol, hiszen Bilbaóig repült azzal a szándékkal, hogy a Ferencváros UEFA ellenfelét térképezze fel, mely végül is sikerrel járt, mivel kivertük a nagynevű spanyol csapatot. A kispad ettől még nem maradt üresen, a mestert két régi „harcostársa”, Rákosi Gyula és Szűcs Lajos helyettesítette – tegyük hozzá egyből, eredményesen. Akkor még nem volt internet, sem youtube, sem számtalan sporttévé, sőt még közös Európa sem, így sok nyugati csapatot csak az újságok hasábjain keresztül ismertünk, ezért is volt fontos a személyes „megfigyelés”, még akkor is, ha ezzel egy kicsit beáldoztuk a bajnoki szereplést.
Ami az eredmény tudatában nem is volt áldozat, hiszen a játékosok a mester távolléte ellenére az első perctől kezdve irányították a találkozót és nagyobb arányban is győzhettünk volna. Muszáj volt feledtetni a gyenge zalaegerszegi produkciót, és talán Ebedliék a mesternek is „üzentek”, hogy ők már felkészültek a Bilbao fogadására.
A gólok sorát Szokolai nyitotta a jól bevált koreográfia alapján. Szöglet után Nyilasi ugrott a legmagasabbra (ahogy megszoktuk tőle), középre fejelte a labdát, amit Szoki egy akrobatikus mozdulattal helyezett a dermedt Disztl kapujába. A gól után is támadásban maradtunk, a vendégek csak néha tették tiszteletüket Kakas kapujánál, de azok is inkább udvarias látogatások voltak, mert helyzetet nem sikerült kialakítaniuk. A második találatunk is egy „igazi” Fradi gól volt. Murai száguldott el a szélen, pontos beadására Nyilasi érkezett menetrendszerűen, egy finom és kecses mozdulattal megszelídítette a labdát és már lövésre is lendült a lába, amikor észrevette, hogy Pölöskei még jobb helyzetben van. Finoman a nyurga csatár elé pöckölte a labdát akinek már csak a lábát kellett lendítenie és máris 2:0-ra vezettünk. A Népstadion 15 ezres közönsége tombolt a kissé „szemtelenre” sikeredett gólt láttán és várta a gálaelőadás folytatását.
A második félidő is úgy indult ahogy az első. Támadásban maradtunk, a vendégvédők nem nagyon tudtak mit kezdeni az Ebedli-Murai-Nyilasi-Szokolai-Pölöskei „tengellyel”, akik egymás után alakították ki a helyzeteket. A harmadik gólunk „Ebédlőtől” indult ki, aki az állandó helyéről, a középkörből indította el „halálpontos” átadását, melyet most Szokolai vett át, majd tett néhány komótos lépést és mivel egyetlen Videoton védő sem gondolt arra, hogy a csatár messziről elvállalja, Csuhayék inkább hátráltak és a felfutó Pölöskeit és Murait figyelték. Szoki meg látta, hogy szabad az út előtte és ha már nem háborgatták a védők, 20 méterről rá is suhintotta, melyre még Disztl sem számított és csak a riadt szemével követte a labdát, amint az a hálóba landol. Ezt látva talán még Novák Dezső is mosolyra fakadt volna, de a mester azokban a percekben éppen a Bilbao stadionjának a lelátóján leste meg a baszk csapat játékát.
így Májer szépítő gólját sem láthatta (tökéletes mozdulattal csavart a kapunk jobb felső sarkába), mely azonban csak gyógyírnak számított a Videoton számára. Simán nyertünk 3:1-re, ezzel feledtette a csapat a Zalaegerszegi kisiklást és jó ajánlólevélnek bizonyult a következő nagy feladat, a Bilbaó kiveréséhez.
– lalolib –
NÉPSPORT, 1982. SZEPTEMBER 11.
KÉPES SPORT
A Ferencváros-Videoton mérkőzésen Ebedli teljesítményét kell kiemelnünk. Ez a rendkívül tehetséges játékos (huszonkilenc éves) mindössze tizenegy alkalommal került be eddig a válogatottba, és ez teljesen az ő hibája. Mostanában viszont örvendetes változás tapasztalható játékában. A Videotonnal szemben kitűnt, hogy mennyit vállal magára, sokszor segítette ki védőit, rengeteget futott, labdáinak szeme volt, nagyszerű teljesítményt nyújtott. Ha ilyen akarással küzdene hosszú távon, végre igazi vezérévé válhatna csapatának. Ez most a Bilbaóval sorra kerülő kupa mérkőzés előtt különösen fontos Nyilasi nem játszott jól, mintha egy kicsit fáradt lett volna. Pogány szorgalma viszont tetszett. Csongrádi kivételével a Videoton középpályásai (Kiss és Palkovics) kifejezetten rosszul passzolnak. Sok támadás hiúsult meg pontatlanságukon, és többek között ez is egyik oka volt a Videoton vereségének.
Vélemény, hozzászólás?