1997.VI.8. VB selejtező, Magyarország – Norvégia 1-1

Vasárnap este a Népstadionban a jövő évi franciaországi vb-döntőbe jutásért ötödik selejtezőjét játszotta le a magyar futballválogatott az európai 3. csoportban. A sajtóteraszon ott üldögélt Puskás Ferenc is. „Az évszázad gólkirálya” a nem túl eredeti kérdésre (nyer-e a hazai együttes?) í­gy válaszolt: – Hát, idő lesz rá. Pontosan 90 perc.

Vb-selejtező, európai 3. csoport:

Magyarország – Norvégia 1-1 (1-1)
Népstadion, 18.000 néző, vezette: Elleray (angol)

Magyarország: Babos G. – Lőrincz E. – Kuttor, Bánfi – Dombi, Farkasházy, Halmai, Sándor T. (Nyilas 80.), Nagy N. (Szlezák 56.) – Orosz (Dragóner 86.), Kovács Z.

Norvégia: Grodaas – Haaland, Berg, Johnsen, Björnebye – Rudi, Mykland (Jostein Flo 65.), Rekdal, Leonhardsen (Solbakken 77.), Strandli – Tore Andre Flo (Östenstad 81.)

Gól: Kovács Z. (22.) illetve Rudi (9.)
Sárga lap: Orosz (12.) Kuttor (58.) illetve Mykland (37.), Östenstad (83.)

Már az első vendégakció csaknem gólt hozott, Flo cselezgetett, majd éles szögből rosszul célzott; lapos labdája a bal alsó sarok mellett csusszant ki. A magyar gárda csalogatott, í­gy azután kényük-kedvük szerint kombinálhattak a norvégok. A 8. percben Nagy N. lépett ki a balösszekötő helyén, de tökéletes helyzetben addig várt, pepecselt, amí­g megszabadí­tották őt a labdától. Rá egy percre büntetett Norvégia. Baloldali beadásra Babos G. tökéletesen tévesen indult ki, csaknem a 16-os vonaláig hagyva el „kalitkáját”. A labdát nem érte el, az Rudi elé pattant, a hórihorgas középpályás habozás nélkül az üresen maradt kapuba zúdí­tott (0-1). Olykor kifejezetten kapkodott a hazai védelem. A 18. percben Rekdal jobbról gurí­tott középre mintaszerű támadás végén, Halmai becsúszva, öt méterről a kapu fölé lőve szabadí­totta meg a bajtól társait. Négy perc múltán Lőrincz csodálatosan ugratta ki középen Kovács Zoltánt. Az újonc újpesti dinamitként robbant ki a két középső norvég védő között, és mintegy 14 méterről a tehetetlen Grodaas mellett a kapu bal oldala táján félmagas, roppant erős lövéssel egyenlí­tett (1-1). A 26. percben három vendégjátékos is birkózott a magyar ötösön, végül Babos G. merész vetődéssel kaparintotta meg a bőrgolyót. A 38. percben – ekkorra már valamelyest enyhült az északiak nyomása – Halmai baloldali beadását Orosz tiszta helyzetből, hét méterről melléfejelte.

Fordulás után higgadtabb, józanabb teljesí­tménnyel rukkolt elő a magyar gárda, alaposan megbecsülvén a labdát. A 49. percben Rekdal – tavaly három gólt lőtt Oslóban Sáfárnak – mintegy 24 méterről hatalmas erővel bombázott, szerencsére centiméterekkel hibás volt a „célzókészülék”, a labda fölékerült. Két perc múlva egy „légiháborúnál” előbb Lőrincz össszpontosí­tott ügyesen, majd Babos G. fogta meg szerencsével a labdát. A norvég gárda nem diktált különösebb iramot, de a nyugodt, kocogós tempó is bőven elég volt ahhoz, hogy Grodaasnak ne legyen főfájása. Jórészt a mezőnyben birkózott a két gárda. A magyar középpályás sor egyértelműen fölvette a kesztyűt. Fontos volt, hogy Dombit is több alkalommal futtatták a jobb oldalon. A 67. percben Kovács Z. balról küzdötte be magát lövőhelyzetig, keresztben ellőtt labdája szögletre perdült. Rá három percre Rudi 20 méterről bombázott, Babos G. remekül hárí­tott, majd az ismét kapuja felé megeresztett lövéssel is elbánt. Viszonylag kevés volt az esemény, ám látszott, mindkét gárda még képes a sorsdöntő gólra. A hajrában Nyilas távoli emelését a norvég kapus a jobb felső sarok előtt csí­pte el.

Dí­cséretes pontot szerzett hazai környezetben a magyar gárda, mely összehasonlí­thatatlanul jobban játszott, mint legutóbb, amikor a Népstadionban kikapott Ausztráliától. A jelentős feladathoz felnőtt Csank János szövetségi kapitány legénysége. Az első 20 perc során fejjátékban nagyon jelentős előnyt élvezett a vendég, de amikor a magyar középpályások megkapták az utasí­tást, hogy a földön járassák a labdát, hirtelen kiegyenlí­tettebbé vált a játék képe.

Összességében nehéz átlátni, ez a Norvégia miként győzhette le a világbajnok Brazí­liát. Valahogy igazi „töltet” nélkül küzdött Egil Olsen szövetségi kapitány csapata, avagy valóban elégedett volt az egy „biztonsági” ponttal. Azt megszerezte, menetel tovább Franciaország felé. Hogy Csankék „odaérnek-e”, ez majd kiderül, mert Svájcot és Azerbajdzsánt idehaza illene megverni, s akkor ott van még novemberben Finnország, idegenben.

A vendégeknél a hátsó védőnégyes meggyőző volt, ám Kovács Z. (a magyar válogatottban debütált, 800. játékosként szóhoz jutott támadó) és olykor Dombi kalamajkát okozott. A középpályán Mykland némely trükkje tetszett, de sokkal inkább csapatmunkája miatt dí­csérhető Norvégia.

A magyar gárdában Babos G. csúnya hibája után magára talált, Lőrincz mindvégig remekelt, gólt előkészí­tő átadása csodás teljesí­tmény. Dombit többször is használhatták volna, Sándor T. olykor ügyeskedett, Halmai és Farkasházy 10-10 percekre kitűnt, de labdáik sokszor pontatlannak bizonyultak.

A csoport állása:

1. Norvégia 5 3 2 – 11- 2 11 pont
2. Finnország 5 2 1 2 8- 6 7
3. Magyarország 5 2 1 2 5- 5 7
4. Svájc 4 2 – 2 4- 4 6
5. Azerbajdzsán 5 1 – 4 2-13 3

A két szövetségi kapitány véleménye:

Csank János: – Norvégiától nehéz lesz elvenni az első helyet. Az első félidő alapján győzelmet érdemeltünk. Úgy hiszem, a 2-2 reálisabb eredmény lett volna. Ha Dombi több labdát kap, talán többre visszük.

Egil Olsen: – A magyar csapat meglepett, nagyon jól játszott. Egy-két játékosom nem értette meg, mit kértem tőlük. Az első félidőben a magyarok mögénk lövöldözték a labdákat, ezzel bizony alapos fejtörést okozott Csank János. Nem vettük félvállról ezt a 90 percet, két pontot elhagytunk, de egyet azért szereztünk.