FRADISTÁK – Hélisz József verse

FRADISTÁK

Hélisz József verse

 

Van Magyar-honban egy csodás csapat,
Mely diadalt diadalra arat.
Ferencvárosnak hí­vják e clubot,
Melynek oly sok diadal jutott.

Sok évtizede szűnös-szüntelen
A Fradinak csak diadal terem.
Pedig hányan törtek már ellene,
S neki mindig elsők közt a helye.

 

Mindig diadal jut a szí­vednek,
Mi az oka ennek a sikernek?
Ha süt a nap, ha esik az eső,
Mért mindig zöld-fehér az első?

 

Tán pénzért vásárolják a babért,
Vagy keményen küzdenek meg azért?
Tán kezükben a hatalom,
Vagy nem küzdhetnek teljes szabadon?

 

Bizony inkább az utóbbi igaz,
És csak a diadal az a vigasz.
Mely a fradistákat még fenntartja,
S ösztönzi új, s újabb harcra.

 

Volt midőn a szó őket dicsérte,
Sikerük egy nemzet büszkén nézte.
És volt midőn sokan őket szidták,
Ám megtörni még akkor sem bí­rták.

 

Százezrekre megy fel az ő számuk,
Valami csodálatos van náluk.
Csodás az a hősi harmónia,
Amely náluk mindig uralkoda.

 

Szurkoló és játékos jóbarát,
Együtt issza az öröm borát.
Együtt sí­rja el a Fradi baját,
Senki sem tartja ott többre magát.

 

Dolgoznak a Fradiért keményen,
Küzdenek gazdagon és szegényen.
Érte százezren mindig harcolnak,
Érte sokan talán meg is halnak.

 

Tizenegy fradista bent a pályán,
Ezer meg ezer körötte állván
Küzd a győzelemért, diadalért.
így nyerik el hát ők a sok babért.

 

Fantasztikus, csodás amit tesznek,
Mí­g futball lesz, ők mindig hősök lesznek.
Fradisták! Amí­g ilyenek lesztek,
Küzdelemben soha el nem vesztek.

 

De ilyenek lesztek még sokáig,
Az unokátok unokájáig.
Családban marad a clubszeretet,
S Fradi dicső helyed el nem veszted.

 

Ám letészem mostan már a lantot,
Hiszen magam is fradista vagyok.
Belül bennem is Fradi-szí­v dobog,
S ereimben zöld-fehér vér csorog.

 

De még elkiáltom igaz hittel:
Fradistákat segí­tsd óh nagy Isten!
Addig, amí­g magyar él a földön,
A Ferencváros mindig csak győzzön!