Farkas János
Farkas János (1942. március 27., Budapest – 1989. szeptember 29., Budapest) a László Kórház (1956-58), majd a Vasas (1958-74) higanymozgású, robbanékony, gólveszélyes csatára a labdát mindkét lábbal jól kezelte, kitűnően cselezett és fejjátéka is kielégítő volt. A támadósorban minden poszton szerepelt. Ügyesen mozgott a mezőnyben is, de inkább a befejezés, a gólszerzés volt az erénye.
Pályafutását a László Kórház labdarúgócsapatában kezdte, majd 1959-ben leigazolta a fiatal csatárt a Budapesti Vasas. Gyorsan bekerült a kezdőcsapatba. Tagja volt az 1960-ban az UEFA-ifjúsági tornán győztes csapatnak. 1961-ben nyerte első bajnokságát a Vasassal, majd 1962-ben a csapattal megvédte azt. Bár tagja volt az 1962-es labdarúgó-világbajnokság magyar keretének, pályára nem lépett.
Az 1964-es labdarúgó-Európa-bajnokságon a magyar válogatottal bronzérmet szerzett. Az 1964-es tokiói olimpián a győztes magyar válogatott tagja volt, majd 1965-ben és 1966-ban újra magyar bajnok lett. Az angliai 1966-os labdarúgó-világbajnokságon a magyar válogatott tagja volt. 1968-ban a világválogatott tagjaként játszott Brazília ellen is Albert, Novák és Szűcs Lajos társaságában.
Állnak (balról): Granatkin, a FIFA allnöke, Kramer edző, Beckenbauer, Schultz, Mazurkiewicz, Jasin, Albert, Seszternyov, Farkas, Szűcs, Dzsajics. Elől: Overath, Metreveli, Amancio, Rocha, Marzolini, Perfumo (Novák Dezső gyűjteményéből)
Az 1966-os magyar labdarúgó-bajnokság gólkirálya volt. 1974-ben vonult vissza az aktív játéktól. Pályafutása során 290 élvonalbeli mérkőzésen 169 gólt szerzett, valamint 33 válogatott mérkőzésen szerepelt, ahol 19 találata volt.
A Ferencváros csapatában is pályára lépett kölcsönjátékosként (a 21. születésnapján) egy alkalommal a VVK sorozatában az Üllői úton: Ferencváros – Petrolul Ploiesti: 2-0. 1967 júniusában a Varga, Albert, Farkas belsőhármas rohamozta a brazilok kapuját a Népstadionban az FTC, Vasas vegyes – Flamengo (4:1) találkozón.
1974 március: Farkas, Mészöly és Ihász búcsúmérkőzése. A Fradiból Albert, Novák, Mátrai, Budai II és Fenyvesi is pályára lépett. (Novák Dezső gyűjteményéből)
(Antal Zoltán és Hoffer József írásainak valamint az Új Magyar Életrajzi Lexikon felhasználásával)
Farkas Jancsi korosztálya és elődei nagyon tudtak focizni. A világ járt csodájára szellemes és ötletes játékuk láttán. Nem véletlen, hogy annyi világválogatott játékos volt tőlünk akkoriban. Ők még élvezték ezt a csodaszép játékot, igaz tettek is érte nagyon sokat! Szívüket, lelküket kitették a győzelem érdekében. Mindent összevetve hálásak lehetünk a sorsnak, hogy mi akik láthattuk őket játszani, rengeteg élményben részesítettek bennünket! S ezért köszönettel tartozunk nekik. KÖSZÖNJÜK!
Ja, és echte franzstadti srác volt, ha jól tudom, minden álma az volt, hogy a Fradiban játszhasson … vszínűleg nem rajta múlt … talán egyes vezetőkön? Akik miatt pl. Verebes, vagy 20 évvel később Krecska, vagy újabb 10 évre rá Báder sem maradhatott meg a klubnál? Vagy utóbb már egyes „szurkolói” csoportok miatt?
A FARKAS JANCSI!!! A világ egyik legnagyobb csatára volt … Imádtam, annak ellenére, hogy nem Nálunk, hanem Ellenünk játszott … persze, én a ’66-os brazil-verő csapaton „szocializálódtam”, így nekem abból a csapatból mindenki földöntúli hős volt … Káposzta Benőtől Szepesi Gusztiig .. a magyar szurkoló egyik legjobb tulajdonsága, hogy a nemzeti csapat mérkőzésein félreteszi „klubsovinizmusát”, és olyankor nem tesz különbséget klub szerint játékosok között … nem mindenütt van ez így, de MI, ha a MAGYAR 11 játszik, fradisták, újpestiek, kispestiek, győriek, diósgyőriek, debreceniek stb. stb. EGYÜTT szurkolunk …
RIP, Farkas Jancsi! Kolosszális hős voltál … kár, hogy már oly régóta nem vagy köztünk … 😥
😛 1974-ben 17-éves voltam és ott voltam a búcsú meccsén sirtam be vallom.kedvenc játékosom volt..és sajnos már nincs köztünk..soha soha nem feledem…..
Bocsánat, hogy hogy jön a fentihez Farkas János? Ő volt a nap egyik hőse, és vesztese mert elcsaltak tőle egy gólt.
Ma újra néztem a Magyar-Brazil 1966-os meccset. Nem szégyellem, hogy jó néhányszor könnyeket
kellett letörölnöm. 12 éves voltam mikor is élőben láttam ezt a mérkőzést, és miután a bolgárokat is legyőztük biztos voltam abban , hogy megnyerjük a vb-ét. Én szerintem reális esélyünk volt, lehet ha a portugálokat is legyőztük volna akkor sikerűl is, de jól tudjuk, hogy a fociban a „ha” nem játszik. A szovjetekről pedig „no comment” így mondják. Nem?
Micsoda játékos volt! Bár csak a szíve lehetett zöld-fehér, a meze nem, a mai fiatalok el sem hiszik, mennyire lehetett őt is imádni. Nagyszerű csatár, kedves, bohém ember. Isten nyugosztaljon békében, Farkas Jancsi! Szőke Szikla viszont sajnos edzőként, vezetőként sokat rombolt azon, amit játékosként felépített.
Szőkesziklának üzenem, hogy csatlakozom a mondatához, éljen a Vasas-Fradi barátság, szép volt titeket a Flórival együtt látni tavaly ilyenkor Nagyváradon! Szép barátság, dicső múlt! GRATULÁLOK !
The stadium in the first pic, is that of Fluminense; the „Laranjeiras”.
Csak egy baj volt vele, hogy nem nalunk jatszott ! Azt a meccset, amikor igen, lattam,
bizony jol allt neki a zold-feher mez.
Hu, pedig mennyire szeretett volna az Ulloi uton jatszani, de mar akkor is vak volt nehany vezetonk !
Farkas, Bene, Fazekas, Kiss Laci, csak akiktol szemelyesen hallottam, hogy milyen amator modon engedtuk ki oket …
Hogy ki jöhetett a Fradiba, és ki nem, azt sokkal magasabb helyen döntötték el… Lásd pl. Solymosi esetét.
Nagyok vagytok, itt mi Vasas szurkolók is megtaláljuk a kedvenceinket. 🙂 Legközelebb rólam is megemlékeztek? Éljen a Vasas – Fradi barátság! 🙂