Farkas János

Farkas János

farkas-janosFarkas János (1942. március 27., Budapest – 1989. szeptember 29., Budapest) a László Kórház (1956-58), majd a Vasas (1958-74) higanymozgású, robbanékony, gólveszélyes csatára a labdát mindkét lábbal jól kezelte, kitűnően cselezett és fejjátéka is kielégí­tő volt. A támadósorban minden poszton szerepelt. Ügyesen mozgott a mezőnyben is, de inkább a befejezés, a gólszerzés volt az erénye.  Egy kattintás ide a folytatáshoz....

„Az ember vagy jól csináljon valamit, vagy sehogy”

Régi mesékre emlékszel-e még? … Emlékszel-e a sikerekre, a kudarcokra… a diadalokra és csalódásokra? A neked játszott Himnusz hangjaira? Van-e még tűz a parázs alatt?

A szurkoló számára – akit mindig új sikerek lelkesí­tenek – te már történelem vagy. De benned — él-e még a múlt?

Farkas János. Egy – ma már tudjuk – nem is olyan rossz korszak kiemelkedő játékosegyénisége volt. Tizenhat évesen került a Vasasba, 18 évesen a válogatottba. Csak körülbelül tudja, hányszor repülte át egyesületi csapatával, s a nemzeti szí­nek képviseletében az Óceánt; ott volt a chilei és angliai világbajnokságon, aranyérmet akasztottak a nyakába az 1964-es tokiói olimpián, bronzérmet a spanyolországi EB-n. A Vasassal négyszer nyertek bajnokságot, négyszer KK-t, s egyszer bekerültek a BEK-döntőbe (ahol az akkor világhí­rű Internazionalétől szenvedtek vereséget), nyertek nagy tornákat.

És huszonnyolc évesen befejezte sportpályafutását. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Az Üllői úti stadion: 1960-1969

Az Üllői úton a B-lelátó előtt, az állóhely közepén helyezkedtek el mindig a leglelkesebb szurkolók, akik hamarosan felvettek a B-közép nevet. A B-lelátó elkorhadt, éppen ezért 1962-ben elkezdték bontását (MTI Fotó, Bojár Sándor felvétele)

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Tapolca, 2025. január 11.
OLDALAK
KATEGÓRIÁK