Feljegyzések a fotelból – Dragó nélkül nem megy
Talán egyedül Csernus doktor tudná megmondani, hogy vajon milyen hatással lehetett a csapat felkészülésére a semmiből kirobbantott petárda-ügyirat. Mivel azonban Csernus doktor szerencsére eltűnt a képernyőről és bárhogyan is szerepel a csapat még nem szorulok pszichológusra, így csak a magam érzéseit tudom előhívni a válasz megadására.
Azt biztosan tudom, hogy bennünket szurkolókat, nagyon megviselt. Ezt nagyon bizonygatnom sem kell, elég volt az elmúlt napokban böngészni a fórumokat. Túlfűtött, érzelmekkel és tehetetlen haraggal kevert indulatok kavarogtak bennünk. Annyira el voltam foglalva saját haragommal, hogy igazából csak a mérkőzés kezdete előtt tettem fel magamnak a kérdést: vajon mi lesz Dragó nélkül? Tudom, játszottunk már nélküle, de azok igazolt távolmaradások voltak sérülések miatt, és bár éreztük a hiányát akkor is, de a mostani száműzetés más nyomokat hagyhatott a csapattársakban. Mert nem csak a középhátvédünk hiányzott, hanem ennél sokkal több. A szív, a fanatizmus, a Fradi iránti elkötelezettség maradt távol és bár nem állítom, hogy akik pályára léptek nem tettek meg mindent a sikerért, de Dragó hiánya miatt olyan űr tátong a Szentélyben, amit egyszerű tollvonással nem szabadna tovább mélyíteni. Minél hamarabb meg kell találni a megoldást és az ősi ellenség elleni harcot már vele együtt kell megvívnunk.
Mert Dragó nélkül nem megy. Ahogy a Videoton ellen sem ment, mert a kritikus pillanatokban hiányzott a józansága, a csibészsége, a vagánysága. Ezt annak ellenére mondom, hogy a helyettese a posztján, remek teljesítményt nyújtott. Ezért Wolfe előtt megemelem a kalapom, mert „idegenként” átérezte az a terhet, amit a kényszer rakott a vállára. A mérkőzés végén, amikor már szinte senki sem hitt a pontszerzésben, úgy rohant előre a szögletnél, mintha Dragót láttuk volna és mikor bepréselte a labdát a kapuba, olyan felszabadultság szakadt ki belőle, mellyel sziklákat tudott volna elgörgetni az útból.
A sziklák ettől függetlenül még ott tornyosulnak előttünk. Sokat mi görgettünk saját magunk elé, de a legtöbbet ellenfeleink zúdítják ránk, már évek óta. Szándékosan és kitartó sziszifuszi munkával akarják tönkre zúzni azt, amit az elődök 110 éve építettek. Ahhoz, hogy ezek a sziklákat végleg porrá zúzzuk, szükség lenne az összefogásra, és szükség van Dragóra is!
Mert nélküle nem megy. Magáról a mérkőzésről túl sokat nem lehet elmondani. Voltak rossz periódusok, de voltak jók is. Talán túlságosan sablonos a megállapítás, de tény, egy jó, és szervezett csapatot fogadtunk, aki eddig sokkal jobb teljesítményt nyújtott mint mi. A miértek nem nagyon tudom a választ, és abba a hibába sem akarok esni, hogy népszerű, de demagóg szólamokkal ostorozzam a csapatot, az edzőt, a tulajdonost. Nem mintha nem lenne véleményem, de azt most minimum egy hétig elzárom a külvilág elől.
Az indokom egy dátum: október 3. „A” mérkőzés napja. Ha ziláltak is vagyunk, ha sebzettek is vagyunk, ha ügyiratokat is gyártanak ellenünk, akkor sem lehetünk kishitűek. Le kell törölni az izzadtságot, be kell kötözni a sebeket és el kell égetni az ügyiratokat és rehabilitálni kell Dragót. Ehhez most tényleg össze kell fogni, ehhez most tényleg együvé kell válnunk, mert a célunk most mindennél fontosabb: október 3.-án legyőzni az ősi ellenséget.
Felvezetőnek jó lett volna tegnap este is győzni. Jó lett volna, ha nem ilyen sorozat előtt kerül elő a petárda-ügyirat. Jó lett volna, ha mindenki őszinte. Jó lett volna, ha Dragó pályára lép. És jó lenne nem megtörténté tenni a dolgokat, de már nem lehet. Bármilyen hírek is keringenek a levegőben, én biztos vagyok benne, hogy a döntéshozók is tudják, amit Bobby is megfogalmazott a mérkőzés végén: nagyon hiányzott Dragó!
Amikor elkezdtem a jegyzetemet még nem gondoltam, hogy magáról a mérkőzésről alig fogok írni. Ezért elnézést is kérek, de néha vannak ügyiratok, és vannak emberek, akik néha sokkal, de sokkal többet érnek, mint az elmaradt három pont.
Dragó, október 3.-án, veled akarjuk megvívni a háborút!
– Lalolib –
Kedves Lalolib!
minden egyes szavaddal, gondolatmeneteddel egyet tudok érteni!
és egy észrevétel a meccsel, pontosabban a Dragó Wolfe összehasonlítással kapcsolatban! hogy miben (is) látszik a külömbség? talán abban, hogy bizony Dragó a Tábor elé futott volna gólöröm esetén. hozzáteszem nincs semmi baj abban, hogy Wolfe az edzőt „választotta”.
Wolfe valóban kíválóan helyettesíti Dragót, de egy dóza meccsen Attilára mindenkinél nagyobb szükség van és ahogy látom ezt Bobby is tudja. bízzunk benne, hogy a vezetőink is így látják majd.
jó lenne tudni a teljes igazságot. egy biztos, nagyon undoritó amit Dragival tettek. ott kell lennie az újpest elleni meccsen, szükség van a fanatizmusára.
Sajnos nagyon gyengék vagyunk, elsősorban a padon. Megint nem nyúlt bele időben a meccsbe, szerencséje volt (hála Wolfe-nak), hogy nem 0-2-nél jött Mamic. Szerencsénk volt a végén is. Abdi játéka nagyon tetszett, Wolfe hátul mentett két nagyot és a gólja miatt kiemelhető, Habernak voltak jó megoldásai, de hibázott is, igaz megúsztuk. Újpestre össze kell szedni magunkat a fiúknak, mert a hazai ikszekkel, meg idegenbeli zakókkal hamar a táblázat alján leszünk.
Ami a meccset illeti, kész idegbaj volt. Nekem 1974. IX. 14-e jutott az eszembe. (Ez volt az első meccs, amire a fiunkat kivittük.) A Vidi 2:0-ra simán elhúzott. (Dalnoki majdnem lenyelte mérgében a pipáját.) Aztán Szabó Feri két góljával visszajöttünk a meccsbe. Aztán megint egy figyelmetlenség a védelemben, és 2:3… Most legalább nem támadt fel újra a Vidi.
Ami Dragót illeti: meggyőződésem, hogy provokáció áldozata. Ha van köze hozzá, ha nincs. Mert jó esélyt érzek arra, hogy valaki (valakik?) lehetetlenné akarják tenni őt is, meg rajta keresztül a csapatot is.