A Ferencváros fölényes győzelmet aratott
Szeretem a nyolcvanas éveket. Azok, akik a felnőtté válásukat ezekben az években „követték” el, valószínűleg ők is így vannak ezzel. Békés időszak volt, ahol a kommunista diktatúra elég nagyot engedett a nadrágszíjon. Egyre több „maszek” engedélyt adtak ki és lehetővé tették a gazdasági munkaközösségek megalakulását (GMK), mely egy furcsa keveréke volt a szocialista brigád és a magánvállalkozás egyesülésének.
Szeretem az 1983-as évet is, annak ellenére, hogy akkor éppen katonai éveimet töltöttem, de mivel fociztam és még ráadásul értettem is a gépíráshoz, olyan helyen volt, mint manapság egy wellness szállodában. A katonaságot és a focit azért is említettem, mert ehhez az 1983-as mérkőzéshez személyes kötödésem is van, hiszen a 1975 környékén a megyei ifjúsági válogatottban együtt játszottam Koch Robival. A történetnek itt vége is lett, mivel Robi eljutott a Fradiig, én meg leragadtam az nb3-as szinten, de mikor megláttam az újságban az összeállítást, és Koch Robi nevét, kellemes, nosztalgikus érzés lett úrrá rajtam.
Ami még most is tart, ezért ettől nehezen fogom elvonatkoztatni magam, így ebben a muzeális beharangozóban valószínűleg több lesz a nosztalgia, mint az ismertetés, de most eleve úgy érzem, hogy a mostani helyzetünkben talán jobb is elmerengeni saját múltunkban, mint megpróbálni megérteni azt a zavaros jelent, amelyben élünk. Ezzel persze nem sírom vissza azokat az időket, mert a diktatúrát nem is lehet, de van mikor a tények felett az emlékek olyan ködfelhők vonnak, mely még a szörnyűségeket is eltudja takarni.
Ennyi bevezető után talán érdemes magáról a mérkőzésről is beszélni, mert a végén szerkesztőség szigorú cenzorai (akik valójában nincsenek is) még megfednek, és úgy járok majd, mint a Sláger rádió és annak munkatársai, Bocsi, Lali király és Voga Professzor, hogy egyszerűen kihúzzák alólam a fotelomat. Na, tessék, megint elkalandoztam, ezért gyorsan térjünk vissza az 1983. március 19.-i mérkőzéshez, ahol egy sima 4:0-s győzelemmel jeleztük, hogy bizony igényt tartunk az első helyre a bajnokságban. Aki emlékszik arra a forró 1983-as tavaszra, az tudja, milyen hatalmas csatát vívtunk az első helyért a Győri ETO-val és a Bp. Honvéddal. Ha már szóba hoztam ezt a versengést, akkor biztos nagyon sokaknak beugrik egy győri mérkőzés, amit még ennyi év távlatából sem lehet feledni. Mivel a jövő héten úgyis játszunk a Győr ellen és a beharangozóban ezt a mérkőzést nem lehet kihagyni, mégis csak visszatérek a Diósgyőr elleni mérkőzésre.
Maga a mérkőzés nem tartogatott túl sok izgalmat, ezért a szurkolók a félidőben nem is annyira a játékról beszélgettek (akkor már 2:0 volt), hanem azt találgatták, hogy vajon a néhány nap múlva megjelenő ezer forintos (március 25.-én kezdte meg „hódító” útját) vajon milyen változást fog hozni a mindennapok életében. Titokban arról is lehetett beszélgetni, hogy vajon milyen választ fog adni Ronald Reagen-nek a Szovjetunió, amiért az amerikai elnök a „gonosz birodalmának” nevezte a kommunizmus fellegvárát. Utólag már tudjuk, hogy ez csak a bevezetése volt annak az űrfegyverprogramnak, mely végül is, bár egy kicsit áttételesen, de az egész kommunista rendszer bukásához vezetett.
Akit viszont csak a foci és a Fradi érdekelt (biztos, hogy a jelenlévő 12 ezer szurkoló java része ilyen volt), az annak örülhetett láthatott négy szép gólt, köztük Szokolai mesterhármasát, láthatta Ebedli mértani pontosságú indításait, Zsiborás bravúros tizenegyes védését, és természetesen Koch Robi szellemes játékát, aki sokkal többre volt hivatott, de akit a folyamatos sérülések megakadályoztak abban, hogy igazi vezéregyénisége legyen a Ferencvárosnak.
A mérkőzés végén Novák Dezsőnek sem kellett feszengenie a média előtt, nyugodtan nyilatkozhatott és a 4:0 ellenére mondhatta azt, hogy bizony a helyzetkihasználás még nem az igazi. Bár nincs olyan túl nagy jelentősége, de érdemes elolvasni dr. Puskás Lajos nyilatkozatát is, mely az eredmény türkében egy kicsit megmosolyogtató (4:0 után siránkozni a kihagyott büntető után), de igazolja azt is, milyen nehéz lehet a lefújás után értelmes mondatokkal szórakoztatni a médiát.
Szeretem a nyolcvanas éveket és benne 1983-at és a Nyilasi-Ebedli-Szokolai tengely alkotta Ferencvárost. Kell ennél több?
– lalolib –
Vélemény, hozzászólás?