Weisz Ferenc

Vérbeli csatárnak tartották, de a kapustól a balszélsőig, valamennyi poszton megfordult. Igazán a jobbszélső, jobbösszekötő, balösszekötő posztján érezte jól magát, talán azért, mert szeretett és tudott is futni. Mindkét lábával egyformán jól bánt a labdával, beadásai mérnöki pontosságúak voltak és remekül lőtt távolról, akár 30-40 méterről is képes volt az ellenfelek kapuját bevenni.

Az FTC (h)őskorában valamennyi bajnokságnak és kupagyőzelemnek a kiví­vásában a pályán küzdő csapat tagja volt! Nyolc bajnoki aranyérem és további hét bajnoki érem birtokosa! Ötször nyerte el az Ezüstlabdát valamint Magyar Kupa és Challenge Cup győztes is. Mindezt 18 év alatt közel négyszáz mérkőzésen érte el! Ha 1915-ben nincs kétmeccses kitérője az MTK-ban, Ő játszhatott volna megszakí­tás nélkül a legtovább az FTC-ben, egy hónap hí­ján 18 esztendőt töltött el zöld-fehérben, í­gy ez a rekord talán mindörökre Blum Zoltáné marad.

A Sporthí­rlapban í­gy í­rtak róla 1917-ben:

30 éves gyógyszerész. Tizenöt éve futballozik. Az FTC-ben kapusként kezdte szereplését, aztán játszott a csapat minden posztján! Hatalmas technikája és az a körülmény, hogy minden helyen jól állta meg a sarat, rendkí­vül értékes volt a csapatának. Ma már futball karrierje alkonyán áll. Mindamellett nagy lövőképességéből mit sem veszí­tett, s a beadásai ma is mintaszerűek. A régi FTC-gárdából ő az egyedül rendszeresen játszó a háború folyamán. Fiatalos lelkesedése, ambí­ciója lelket tudott önteni az ifjú legényekbe, s nagy része van abban, hogy a zöld-fehérek jól szerepelnek.

Weisz természetesen nagyon népszerű volt a maga korában. Az 1903-as örökrangadó után a szurkolók berohantak a Millenáris pályára és a két gólt is szerző Weisz Ferencet vállaikra emelve vitték az öltözőbe!

Weisz a magyar válogatottban 17 alkalommal szerepelt és három gólt szerzett, mely közül az egyik az ellenfél őszinte ámulatát is kiváltotta az első magyar-olasz meccsen 1910-ben:

– Az első félidőben olyan dolgot láttam, amit képzelni sem hittem. A kapu előtt, oldalról az egyik magyar játékos 30-35 méternyi távolságról lőtt kapura és a labda a gólfa mellett siví­tva a kapu oldalában állott meg. Ilyen szép gólt életemben nem láttam!

Aktí­v pályafutása után bí­ráskodott, majd az UTE amatőrjeit edzette. Polgári foglalkozása gyógyszerész volt. Az FTC örökös bajnoka cí­met 1925-ben kapta meg.

1944/45 telén munkaszolgálatosként hunyt el.

Csapatkép a családi archí­vumból

(Nagy Béla, Antal Zoltán, Hoffer József és Hegyi Tamás í­rásainak felhasználásával)