CSAK EGY MECCSET JÁTSZOTTAK, DE ANNYI MECCSEMLÉK VAN, AHÁNYAN LÁTTÁK
1977. március 5. FTC — Diósgyőri VTK 3:1 (0:0) Üllői út, 20 000 néző.
Jelenlegi számításaim szerint az 1781. bajnoki mérkőzés, összesítésben a 3199. A DVTK ellen ”’ elődjeit beszámítva ”’ a 50. bajnoki, összesítve a 55. mérkőzés.
[Jelenlegi ismereteim szerint, mert elfeledett mérkőzések adatai napjainkban is kerülnek elő… 2016 tavaszán 1901-től újra kezdtem számolni meccseket ”’ még nem vagyok a végén ”’, így az összesítés eltér a korábbiaktól, s mire a végére érek, biztosan még jobban el fog térni.]
FTC (WM-rendszerben írva). Hajdú J. — Martos, Bálint, Megyesi — Ebedli II, Vépi — Pusztai, Nyilasi T., Szabó F. II (Vad), Mucha (Magyar Is.), Magyar Is. (Pogány). [A dőlt betű a pozíció-váltást jelenti.]
Gól: Vad, Ebedli. Vad.
Amikor az előző év őszén Nyilasi fejét az egyik drezdai védő ”’ máig is kötve hiszem, hogy tévedésből ”’ összetévesztette a labdával, egy ideig még abban sem voltunk biztosak, hogy ép ember lesz belőle. Azonban várakozáson felül gyorsan meggyógyult, és néhány nappal korábban egy MNK-mérkőzésen az akkor másodosztályú Pécs ellen már pályára is lépett. 75 percet játszott, ő lőtte az első gólt, és a másik kettőben is fontos szerepet játszott. így tehát okkal bizakodtunk ”’ ki-ki vérmérséklete szerint. Voltak, akik abban bíztak, hogy újra a régi formájában fog azonnal tündökölni; a magamfajta óvatosabbak viszont csak abban reménykedtek, hogy képes lesz tartósan „jó átlagos” teljesítményre.
Nyitányként Rab Tibinek átadták a klub sportszerűségi díját, majd az erős széllel hátban elkezdtük a mérkőzést. Aztán hamarosan Mucha összefejelt az egyik diósgyőrivel. Hosszabb ápolás után kötéssel a fején tért vissza. Szinte állandóan a vendégek térfelén folyt a játék. Számolatlanul alakítottuk ki a helyzeteket ”’ és számolatlanul ki is hagytuk. Aztán a 42. percben végre gólt kiálthattuk, de hiába. Ahogy a Népsport írta: „A 42. percben Bálint 25 méterről lőtt, a labda a felső léc alsó lapjáról a gólvonal mögé került, majd onnan kipattant. Palotai a partjelzőjére nézett, majd továbbot intett.” Hogy utána szinte azonnal Hajdú Jóskának kelljen egy bravúrt bemutatnia. De bemutatta.
A szünetben volt aki a bírót szidta, volt aki azon tűnődött, hogy ha ezt nyújtottuk hátszéllel, mi lesz szél ellenében? Jenő bátyánk a sérült Mucha helyett Pogány Lacit küldte be, így Magyar balösszekötő ”’ vagy ha jobban tetszik „baloldali támadó középpályás” ”’ lett.
Hamarosan kiderült, hogy széllel szemben valóban még nehezebb. Aminek meg is lett az eredménye, mert a 69. percben egy formás támadás után a diósgyőriek megszerezték a vezetést. 0:1. Erreföl a nézők egy része összeomlott, és „beleszaladunk a késbe” hangulat lett úrrá rajtuk, de mi többiek is hümmögtünk, hogy mi lehet ebből.
És ekkor megtörtént egy kisebb csoda. A gól után Jenő bá’ végre lehozta a nagyon-nagyon-nagyon (még folytathatnám) gyengén játszó Szabó Ferikét, és végre beküldte Vad Pistát. Sokunk szerint ezt a cserét már korábban is meghúzhatta volna. Pista pedig bizonyított. Pusztai Lacitól kapott egy jó átadását, és első labdaérintésére 14 méterről hatalmas gólt lőtt. 1:1
Ekkor végre föltámadott, vagy ha tetszik észbekapott a csapat. Változatos lett a játék. Előbb a gyengén játszó Magyar találta telibe Veréb kapust, (érezhetően nem ízlett neki a középpályás játék) majd Hajdúnak kellett egy óriási bravúrt bemutatnia. Aztán újra jött Vad Pista. A 84. percben elviharzott a bal szélen, és beadását Ebedli a kapu közepébe vágta. 2:1
Három perc múlva végleg helyreállt a világ rendje. Pogány ”’ tükörszélésőként ”’ jobbról adott be, Vad érkezett és 3:1. Végül is ezt a meccset ő nyerte meg.
Ezúttal szélsőséges teljesítményeket láthattunk. Az egyik végletet Hajdú Jóska, akinek a bravúrjai tartották meccsben a csapatot, és Vad Pista, aki egymaga megbolondította az avasaljiak védelmét ”’ a másikat elsősorban Szabó, aki talán ha megye I-es szinten teljesített, és az egyre kedvetlenebb Magyar képviselték. Nyilasi igyekezett, de látszott, hogy még messze van régi formájától. Egyébként ez jó eredmény volt, mert a DVTK egész fennállása alatt ekkor volt a legjobb. Még a nemzetközi kupaporondra is kijutott akkoriban.
Most, hogy ezeket a sorokat írom, éppen túl vagyunk „a nagy zárlat utáni (egyelőre még csak felkészülési) újrakezdésen”. Ami azt is jelenti, hogy az »emlékezetesek« sorozata egyelőre pihenőre tér, és együtt várjuk bizakodva, hogy a jelenlegiek örvendeztessenek meg új »emlékezetesekkel«.
Én pedig eltűnődhetek azon, hogy vajon a Mészáros-Lakat-Dalnoki-Novák négyes mit tudott volna produkálni a jelenlegi körülmények, lehetőségek és feltételek megléte esetén. De hát ”’ veszem elő megint saját bölcsességem ”’ „a történelmet nem feltételes módban írják”. Éppen ezért igen nagyon elismerésre méltó, amit elértek.
Ám azt változatlanul nem értem, hogy Dalnokinak miért kellett két olyan jó csatárt, mint Esterházy és Vad elküldenie (távolítania? üldöznie?) a csapatból…
– YSE –
Vélemény, hozzászólás?