1967.IV.29. Ferencváros – Haladás 2:0
Fölényben játszott, mégis nehezen nyert a Ferencváros
Amikor olyan anyag kerül a kezeim közé, mely a hatvanas évek közepébe repít vissza, akaratlanul is először a dicsőséges 1965-ös év, a VVK győzelemmel ugrik be.
Ezen persze nem lehet csodálkozni, hiszen a Ferencváros legnagyszerűbb sikerét érte el, amit azóta sem sikerült egyetlen magyar csapatnak sem felülmúlnia. Ezen túl az a VVK csapat minden idők egyik legjobb Fradija volt, amit nem csak a nemzetközi kupagyőzelem, de egyéb nemzetközi elismerések is bizonyítanak.
A kispadon is egy legendás edző, Mészáros József ült, akit a vezetés, teljesen váratlanul és előkészületlenül, három hónappal a diadal után felállított a kispadról. A fejetlenséget igazolja, hogy a Fradi legendás „Dodóját”, az a Vilezsál Oszkár követte, aki 1965 áprilisában még játékosként lépett pályára. Nem is jutott neki túl nagy szerep, hiszen 10 mérkőzés után, az 1966-os szezont már Tátrai Sándor irányításával kezdte meg a csapat. Második hely a Vasas mögött (veretlenül lett bajnok), és mivel a Fradi közönség ennél is többet várt a „VVK hősöktől”, ezért 1967. február 8.-án, Kairóban már Lakat Károly dr. ült a Ferencváros kispadján.
A kezdeti időszakról néhány hónappal ezelőtt YSE így írt: „Egy bombaerős csapatot vett át, a Mészáros József által VVK győzelemig vezetett gárda volt az alapja. Látszólag nem volt nehéz dolga, azonban bizonyos belső problémákkal meg kellett küzdenie. Ugyan az 1967-es év nem indult jól, mert az egyiptomi túra mérlege egy vereség és egy döntetlen volt (1:2. 2:2), majd utána a VVK-ból kiestek az Eintracht Frankfurttal szemben (odakint 1:4, idehaza 2:1). Mindenki temetni kezdte a csapatot, és elkívánták őt is „melegebb éghajlatra”. De utána mindenkinek a szája tátva maradt, mert olyan sorozatot produkált a csapat, amit ritkán.”
A hatvanas évekről tudni kell, hogy a hidegháború vonzataként, 1967-ben még tavasz-őszi rendszerben folyt a bajnokság. A tavaszi bajnoki rajt nagyszerűen sikerült, és az 1967. április 29.-i, Haladás elleni mérkőzéshez úgy érkezett el a csapat, hogy még pontot sem vesztett (7 mérkőzés, 7 győzelem 18:3 gólarány)!
Ettől függetlenül nem volt annyira felszabadult a hangulat, hiszen egyből kiestünk a VVK-ból, és a Magyar kupadöntőt is elvesztettük. A kupadöntőben elszenvedett vereség azért is volt fájó, mert két lehetőséget is kaptunk. Az első mérkőzés 1:1-es döntetlenje után a megismételt mérkőzésen kaptunk ki 3:2-re. Ráadásul a kupagyőztes Győr csapatát előtte, bajnoki mérkőzésen, idegenben vertük 2:1-re.
Ezek után a csapat számára egyetlen „kiút” maradt, a bajnokság megnyerése, ami végül is, magabiztosan, nyolc pontos előnnyel sikerült úgy, hogy az utolsó három mérkőzésből egy döntetlenre futotta. A bajnokság november végi befejezéséig még több mérkőzés várt a fiúkra. A mai muzeális lapszemlénkben, igazodva a 2010. tavaszi szezon nyitómérkőzésére, a Haladás elleni összecsapást elevenítjük fel. Párhuzamokat most nem akarok keresni, hiszen ha jól belegondolunk, talán nem is nagyon lehetne találni.
1967. április 29-én egy olyan Ferencváros lépett pályára, ahol több VVK győztes játékos játszott, ahol egy Aranylabdás csatár rugdosta a gólokat és mely csapat kispadján Lakat doktor ült. Bár nem volt „hazánk”, emiatt a Haladás ellen a Hungária körúton léptünk pályára, de ettől függetlenül 25 ezer néző volt kíváncsi az összecsapásra! Nem kellett regisztrálni, fel sem merült, hogy esetleg zárt kapus mérkőzés legyen. Egy igazi, családi program volt akkor Ferencváros mérkőzésre járni és szurkolni azért, hogy meglegyen a sorozatban a nyolcadik győzelem a bajnokság tavaszi szezonjában.
A mérkőzés tudósítása szerint sima győzelem volt, még akkor is, ha csak a második félidő vége felé tudtuk feltörni az egész csapattal védekező vendégek kapujuk előtt vont zárat. Ez a remek védekezés meg elsősorban annak volt tulajdonítható, hogy a Haladás kispadján az a Tátrai Sándor ült, akit éppen Lakat Károly váltott a Fradi kispadján, így tökéletesen tisztában volt a Fradi hadrendjével, és a játékosok képességeivel.
Nehézzé tudta tenni a mérkőzést, de pontot nem tudott szerezni volt csapata ellen. A visszavágás azért sikerült, mely az 1967-es bajnokság záró fordulójában, a már bajnok Fradit sikerült legyőzniük 2:1-re, mellyel sikerült a bennmaradást is biztosítaniuk.
Negyvenhárom év telt el. Szombaton útjára indul a 2009/2010-es bajnokság tavaszi szezonja. Ellenfelünk a Haladás lesz. Negyvenhárom évvel ezelőtt magabiztos győzelmet arattunk egy olyan csapattal, mely klasszisok sorát adta a magyar labdarúgásnak, melynek legendás csatársorát (Szőke, Varga, Albert, Rákosi, Katona) Fradistaként nem ismerni, annyit jelent, mintha nem tudnánk felsorolni a személyes adatainkat.
– lalolib –
Egy hozzászólás a(z) 11110101111ejegyzéshez