1968.III.27. VVK, Athletic Bilbao – Ferencváros 1:2
Idegenben győzött és továbbjutott a magyar bajnok
Az 1967/68-as VVK sorozat negyedik fordulójának első mérkőzése után, amit csapatunk nagy csatában 2:1-re nyert meg, az edzőnk, Lakat Károly dr. röviden csak ennyit mondott: „nagyon nehéz dolgunk lesz a visszavágón”. Az első mérkőzés láttán, ezt nem csupán a kötelező óvatosság mondatta a nagyszerű mesterrel, hanem az aggódás is, főleg a bekapott gól miatt. Ettől függetlenül, ha az első mérkőzésen a csapat kihasználja a kínálkozó lehetőségeket, akkor sokkal nagyobb előny birtokában utazhattunk volna baszk fővárosba, Bilbaóba.
Ráadásul egy több gólos előny nagyobb szabadságot is adhatott volna a csapatnak és talán Lakat dr. is engedélyezett volna a játékosoknak egy sétát a Baszkföld folyóvölgyébe ékelt főváros ódon utcáin. A kellemes kirándulás helyett maradt a feszültség és az óvatosság, de társult mellé bizakodás is, hiszen az 1968-as Ferencvárosnak egyetlen csapat ellen sem kellett aggódnia, mert világklasszisok alkották és remek stratéga ült a kispadon. Ráadásul a bajnokságban is jól ment a csapatnak, vezettük a bajnoki tabellát, igaz az Újpesti Dózsa és a Vasas is komoly ellenfélnek bizonyult.
Annak ellenére, hogy csak kerülő úton jutott el a Fradi Bilbaóba (a repülőgépet nem fogadták egyből a reptéren) és a mérkőzés előtt Páncsics mellett Varga is sérültet jelentet, a baszkok edzője nagyon udvariasan nyilatkozta, hogy a Fradinak olyan játékosai vannak, akik egyedül is képesek eldönteni egy mérkőzést. Bár ebben igaza volt az edzőnek, de a visszavágó mérkőzésen, mint csapat működött tökéletesen a Fradi. Páncsicsot az a Bálint Laci helyettesítette, aki húsz évesen, mindössze néhány Fradi mérkőzéssel a háta mögött (1968. március 3.-án mutatkozott be a felnőtt csapatban), került a védelem tengelyébe, ahol Havasival szinte hibátlanul játszották végig a mérkőzést! Sokak szerint a „Báró”, ezzel a mérkőzéssel tette le a névjegyét, mely után az 1979-es profi szerződéséig a Ferencváros meghatározó játékosává vált.
Rajta kívül, az 1968-as csapatban világklasszisok sora játszott. Novák, Albert, Szűcs, Rákosi és sorolhatnánk az akkori csapat kiválóságait, akik vezetésével kiharcoltuk a nagyon értékes továbbjutást a baszk csapattal szemben. Olvasva az akkori sportújság hasábjait megállapíthatjuk, hogy nem volt egy könnyű sétamenet.
A Bilbao nagy lendülettel kezdett, a kapunk elé is szögeztek és néhány perc alatt már 6:0 volt a szögletarány, de Takács és a hátvédsor remekül állt a lábán. Technikás játékosainknak kellett egy kis idő, amíg megszokja az agyagos talajt, amit ráadásul a spanyol a mérkőzés előtt még alaposan be is locsoltak, bízva abban, hogy ők majd jobbak lesznek az „agyaggalamb lövészetben”. Tévedtek. Bár a második félidő elején megszerezték a vezetést, amit Branikovits két perc múlva már egalizált is. Az egyenlítés után újabb spanyol rohamok következtek, volt mikor percekig nem tudtunk a saját tizenhatosunkról kiszabadulni. A zsúfolásig megtelt aréna egy forró katlanra hasonlított, ahol a baszkok úgy „olléztak”, mintha egy bikaviadalon lennének.
A végső döfést végül is nekünk sikerült bevinnünk a 85. percben, Fenyvesi Máté jóvoltából, aki kihasználva a válogatott Iribar hibáját, néhány méterről a kapuba sodorta a labdát, és ezzel nem csak a győzelmet szereztük meg, de az 1967/68-as VVK küzdelem negyedik fordulójából is továbbjutottunk.
Ráadásul kettős győzelemmel! A lelkes baszk közönség, a bikaviadalok stílusában, a végén felállva tapsolta meg a győztes csapatot! Nem csak a hazaiak voltak lenyűgözve a csapat teljesítményétől, de a mindig kritikus Népsport szerint is minden játékosunk tízes osztályzatot érdemelt ezen a mérkőzésen.
A győzelem azt is jelentette, hogy a csapat egyre közelebb került ahhoz, hogy megismételhesse az 1965-ös bravúrt, amikor is VVK döntőt játszott (és nyert is). A döntőbe jutásért a Bologna várt a Fradira.
1967.09.20., Pitesti: Arges Pitesti – Ferencváros: 3-1, VVK 1. forduló 1. mérkőzés1967.10.11., Népstadion: Ferencváros – Arges Pitesti: 4-0, VVK 1. forduló visszavágó 1967.11.01., Zaragoza: Real Zaragoza – Ferencváros: 2-1, VVK 2. forduló 1. mérkőzés 1967.11.15., Népstadion: Ferencváros – Real Zaragoza: 0-0, VVK 2. forduló (félbeszakadt)
1967.11.16., Népstadion: Ferencváros – Real Zaragoza: 3-0, VVK 2. forduló visszavágó 1967.11.28., Népstadion: Ferencváros – Liverpool: 1-0, VVK 3. forduló 1. mérkőzés 1968.01.09., Liverpool: Liverpool – Ferencváros: 0-1, VVK 3. forduló visszavágó 1968.03.13., Népstadion: Ferencváros – Athletic Bilbao: 2-1, VVK 4. forduló 1. mérkőzés
Kettős győzelem a Liverpool és a Bilbao ellen.
Nem szorul magyarázatra.
HAJRÁ F R A D I !!!!!!!!!
Korrigálnám a cikket annyiban (ötödik bekezdés eleje), hogy nem Géczi Pista, hanem Takács Béla védett, ahogy a Népsport tudósítása is igazolja. 67 végén és 68 elején Géczi hosszasan sérült volt. így mindkét bajnoki címünknek (1967, 1968) valamint ragyogó VVK menetelésünknek Takács Béla is az egyik hőse.
Köszönjük, javítottuk az elírást.
Milyen igaz! ’68. januárjában kimentünk Liverpoolba, a Géczi – Mátrai – Albert „tengely” nélkül … Mátrai Sanyi egy héttel (!!!) előtte igazolt át, legalábbis akkor mondták be… és kint is megvertük Európa egyik legerősebb csapatát … noná, hisz mi is közéjük tartoztunk … Shankly mester szerint is Európa legjobb csapatától kaptak ki … rá félévvel a Leeds elleni VVK-döntő előtt írták az angol lapok, hogy Európa LEGJOBB csapata vár a L. Unitedre … megérjük még ezt valaha? Én, 50-en túl már biztos nem … hát, ezért is jók ezek a fantasztikus emlékek …