1968.V.27. VVK, Bologna – Ferencváros 2:2

Bologna gyönyörű város. Bologna a téglavörös város, Emilia-Romagna tartomány székhelye. A felső-olaszországi alföldön fekszik, az Appenninek festői vonulatainak északi pereménél. Bologna az egyik legvonzóbb északi városa Olaszországnak, érseki székhely és ősi egyetemi központ (Európa első egyetemét 1088-ban itt alapí­tották). Épí­tészete egyéni, hangulatos sétálóutcáinak köszönhetően könnyedén bejárható, felfedezhető. Bologna jellegzetes arculatát a hosszú, árkádos utcák, a pompás paloták, a sok régi templom, az érdekes ferde tornyok, harangtornyok és a majd nyolc kilométer hosszú 13-14. századi városfalmaradványok adják.

Bologna nem csak gyönyörű város, de nekünk még kedves is, főleg 1968. május 27. óta, amikor is Lakat Károly dr. által dirigált Ferencváros a VVK elődöntőjében, a visszavágó mérkőzésen kiharcolta a továbbjutást, ezzel megteremtve a lehetőségét arra, hogy 1965 után ismét egy rangos európai kupasorozatot nyerhessünk. Nagyszerű eredmény, mely tovább öregbí­tette a Fradi nemzetközi elismertségét. Hiszen ne feledjük el, 1968 több szempontból is fontos a Fradi életében. Bajnoki cí­m, VVK döntő, Albert, Szűcs és Novák meghí­vása a világválogatottba, és a mexikói olimpián aranyérmet nyert magyar válogatottnak is több Fradi játékos volt a tagja.

Az első mérkőzésen (melyről részletesen egy héttel ezelőtt í­rtunk), egy tartalékos Fradi (Albert és Rákosi sem játszott) nyert szoros csatában 3:2-re, mely után mindenki tisztában volt azzal, hogy nagyon forró pillanatok várnak ránk Bologna gyönyörű városában. Az adott bizakodásra okot, hogy Albert Flóri vállalta a játékot, és Varga Zoli pályafutása egyik legjobb formájában játszott ebben az évben. Azt is elismerte a nemzetközi sajtó, hogy a Ferencváros egy nagyon egységes csapat, és az egység mellett technikailag és taktikailag is jól képzett és Európa bármelyik élcsapata ellen győzelmi eséllyel veheti fel a versenyt (de jó egy ilyen mondatot leí­rni!).

1968. május 27.-én is úgy futottak ki a pályára, hogy ha végrehajtják Lakat doktor taktikai utasí­tásait és a csapat tudása legjavát adja, akkor elérhetjük a célunkat, a VVK döntőbe jutást. Ha nehezen is, de sikerült. Egy végig feszült légkörű, fordulatos mérkőzésen 2:2 lett a végeredmény, mely alapján az akkori számí­tások szerint, 3 ponttal és 5:4-es összesí­tett gólaránnyal jutottunk az 1967/68-as VVK sorozat döntőjébe, ahol a Leeds United várt a Fradira.

Magára a döntőre még várnunk kell néhány hónapot (1968.08.07. és 1968.09.11.), ezért néhány mondat erejéig még térjünk vissza a Bologna elleni visszavágó mérkőzésre. Varga Zoli parádés szabadrúgása nyitotta meg a gólok sorát, mely után az olaszok fordí­tottak és a mérkőzés 70. percében Havasi góljával sikerült egyenlí­teni, mely a továbbjutásunkat is jelentette. A mérkőzés után, a klub akkori elnöke, Kalmár István könnyes szemekkel nyilatkozta, hogy a csapattól a legszebb születésnapi ajándékot kapta a kiví­vott továbbjutással.

Bologna gyönyörű város. Nem csak a történelmi hagyományai és a turisztikai nevezetességei miatt, hanem a Ferencváros 1968-as továbbjutása miatt is. Ha sikerül eljutni ebbe az északi olasz városba és beülünk egy hangulatos étterembe és rendelünk egy bolognai spagettit, vagy sétálunk az ódon város kétezer éves falai között, ne feledjük felidézni azokat a kellemes emlékeket sem, melyeket 1968. május 27.-én szerzett a szurkolók számára a Ferencváros azzal, hogy három év után ismét kiharcolta a VVK sorozat döntőjébe jutást.

Bologna gyönyörű város.

– lalolib –

1968.05.27., Bologna: Bologna – Ferencváros: 2-2, VVK Elődöntő visszavágó

NÉPSPORT 1968. május 28.