1965.IV.7. VVK, Ferencváros – Athletic Bilbao 1:0

VVK 1965: a kupagyőzelem 14 pillanata – út a döntőig

Az 1964/65-ös VVK sorozat „hosszú menetelése” újabb állomásához érkezett. Amikor a harmadik fordulóban az olasz AS Roma csapatán két nyertes mérkőzéssel lépett túl a Fradi, egyre merészebb álmokat kezdett el szövögetni. 1965-ben még dúlt a hidegháború és bár hazánkban csillapodtak az ’56-os forradalom és szabadságharc leverése utáni megtorlások, a kommunista országokat egyetlen nyugati demokráciában sem fogadták tárt karokkal. Ráadásul egy-egy sportsikert a kommunista kormányok mindig az „imperialista hatalmak” feletti végső győzelem előcsarnokának tekintették. Arra mindig szerettem volna választ kapni, hogy vajon milyen érzésekkel szálltak le annak idején Ferihegyen a nyugati országok csapatai. Volt bennük félsz, vagy függetlení­teni tudták magukat a politikai ellentétektől és bí­ztak a sport békés, összetartó erejében? A kérdés főleg annak fényében lehet érdekes, hogy 1965. április 7-én egy olyan népcsoport kiváló csapatával találkoztunk, akiknek valójában soha nem volt önálló hazája, amit a mai napig nehezen dolgoznak fel. Bár a baszkok java részben Spanyolországban élnek (néhány falu „átnyúlik Franciaországba), mégis önálló nyelvvel, kultúrával, szokásokkal, zenével rendelkeznek.

Nemzeti önérzetükre remek példa az Athletic Club Bilbao, mely értelemszerűen a spanyol bajnokságban játszik, de megalakulása óra csak baszkok húzhatják fel a klub piros-fehér mezét. A Real Madrid és a FC Barcelona után a harmadik klub a Primera División-ban, mely fennállása óta csak a spanyol első ligában játszott. A klub 1898-ban alakult, 8 bajnoki cí­met és 24 spanyol kupagyőzelem szerzett, mellyel az előbb emlí­tett csapatok mögött a harmadik legeredményesebb spanyol (baszk) klubnak számí­t. Fénykora 1910-1940 közé tehető (ebben az időszakban a Ferencváros is remekül teljesí­tettet), sőt voltak olyan évek amikor Spanyolország legjobb csapatának is tartották a Bilbaót, ahol olyan legendák léptek pályára mint Pichichi (Rafael Moreno Aranzadi), aki Schlosser pályatársakért kergette őrületbe az ellenfél védőit.

A baszk csapat egy nappal a mérkőzés előtt érkezett, í­gy volt lehetőségük a Népstadionban edzést tartani, utána meg buszra szállni és körsétát tenni Budapesten. „Budapestről mindig sok szépet hallottam, a valóság azonban minden várakozásomat felülmúlta. Gyönyörű város.” – mondta a szállodába érkezvén a baszk csapat elnöke. Azt nem tudhatom, hogy ebben a megállapí­tásban mennyi volt az udvariasság, de az tény, hogy a város a hatvanas évek elején már „befoltozta” a második világháború légi csapásait valamint az ’56-os forradalom orosz tankjainak a nyomait és lelkesen készült a IV. Nyári Universiade játékokra. Ha a busz járt a Duna-parton (biztosan járt), akkor már láthatták az előző év őszén átadott új büszkeségünket, az Erzsébet-hidat is.

Egy kis történeti bevezető után térjünk vissza a lényeghez, a VVK sorozat negyedik fordulójának első mérkőzéséhez. Mészáros József csapata jó előjelekkel készült az április 7.-i mérkőzésre, hiszen három nappal (akkor bizony nem nagyon voltak pihenők a kupamérkőzések miatt) a Bilbao elleni összecsapás előtt Győrből hoztuk el a két pontot Albert és Rákosi góljaival. A bajnokságból négy forduló ment le, 2 győzelem és 2 döntetlen volt a mérlegünk, de ha ehhez hozzávesszük a sikeres afrikai túrát, valamit a két győztes találkozót az AS Roma ellen, akkor a mérkőzés előtti hangulatot nem csak a politika heví­tette, hanem a szurkolói bizakodás is. Jó hí­rt is közölhetett a mester, hiszen Juhász apró sérülése rendbe jött, í­gy lényegében az 1964-s bajnokcsapat folytathatta a menetelést, annyi különbséggel, hogy a fiatalon berobbanó „Jucinak” a mester még kereste a helyét. Az első bajnokiját 18 évesen játszó játékos csatárként kezdte (4 gólt lőtt az első mérkőzésén), mégis 1964-ben az akkori álomcsatársorba csak valamelyik játékostárs sérülése után tudott bekerülni. A változást 1965 tavasza hozta el, amikor már biztos helye volt a csapatban és „miatta” maradtak ki olyan játékosok, mint Karába vagy Fenyvesi Máté. Mészáros József „posztkeresése” éppen a Bilbao elleni visszavágó mérkőzésen fejeződik majd be, amikor is Juci arra a posztra kerül, amit számára „rendelt az ég”, de még maradjunk az első mérkőzésnél, ahol is Juhász István Albert Flóri mellett lépett a pályára.

35 ezer néző előtt futott ki a Népstadion gyepére a két ideges csapat. Nagy volt a tét, ez volt a VVK negyeddöntőjébe jutás első mérkőzése. A Roma ellen idegenben kezdtünk és az ott kiví­vott győzelemmel már megalapoztuk a visszavágót. Mindig volt vita arról, hogy egy ilyen oda-visszavágós mérkőzésen vajon kedvező-e otthon kezdeni. A Fradi úgy kezdte a Bilbao elleni mérkőzést, hogy semmit sem kí­ván a véletlenre hagyni. Az első negyedórában a baszk csapat alig jutott túl a saját térfelén, záporoztak a lövések Iribar kapujára, és a 4:0-s szögletarány is mutatta, hogy lendületesen kezdtük a mérkőzést. A Bilbao szinte a semmiből a 23. percben majdnem megszerezte a vezetést, de a végén Mátrainak sikerült szerelnie a baszk csatárt.

Mielőtt az ellenfél túlságosan nagy vérszemet kapott volna, a 26. percben egy gyors támadás végén, Varga beadását Juhász kapásból vágta a válogatott kapus, Iribar hálójába. A gól után is támadásban maradtunk, de újabb gólt már nem sikerült lőnünk, í­gy egygólos előnnyel zárult az első félidő. Sajnos a folytatás már nem úgy sikerült, ahogy a szurkolók várták. A második félidő már sokkal kiegyenlítettebb játékot hozott, a Bilbao is egyre többet jutott el Géczi kapujáig, de ha a jugoszláv bí­ró nem vezeti elfogultan a mérkőzést, és Albert buktatásért megí­téli a jogos büntetőt, talán a továbbjutás kérdése is eldőlt volna a Népstadionban.

Így azonban maradt az egygólos előny a visszavágóra. Mivel a szurkolók háromgólos győzelemben reménykedtek (mi már csak ilyenek vagyunk), ezért a mérkőzés végén nagyon hamar elkészült a „profil”, mely szerint a Fradi erőtlenül és szétesően játszott, a helyzetek kimaradtak, a baszkok túl keményen, helyenként durván játszottak, a „jugó” bí­ró meg elfogultan vezette a találkozót. Ezek szerint 1965-ben kevés volt a szurkolói örömhöz az, hogy a VVK sorozat harmadik fordulójának első mérkőzésén 1:0-ra legyőztük a spanyol (baszk) csapatot.

Mivel ismerjük a Ferencvárosi labdarúgás történetét, ezen nem is lehet csodálkozni.

1965.04.07., Népstadion: Ferencváros – Athletic Bilbao: 1-0, VVK 4. forduló 1. mérkőzés

NÉPSPORT 1965. április 8.