„A SÁROSI-SAROK”
Pár év előtti hazai látogatásunk alkalmával egyik nap Édesanyámhoz indultunk taxin. A forgalom óriási volt. Én elöl, a kocsivezető mellett ültem. Egyszer csak észrevettük, hogy a forgalmat irányító rendőr leugrik a motorbiciklijéről, szembefordul a hömpölygő autóáradattal és mindkét karját felemelve megállítja a csúcsforgalmat.
Miután mi voltunk a sorban az első kocsi, láttam, hogy a sofőr izgatott lett, mert tudta, hogy milyen szabálytalanságot követett el.
A rendőr behajolt a nyitott ablakon, és mosolyogva ezt kérdezte:
-Ön ugye a dr. Sárosi?
Az én igenlő válaszomra így kiáltott fel:
-Kedves Gyurka! írjon erre a papírlapra egy autogramot, el sem tudja képzelni, hogy az én apám milyen boldog lesz.
Én szívesen teljesítettem kérését, és miután láttam, hogy nagyon fiatal, megkérdeztem, hány éves.
Amikor közölte életkorát, én így válaszoltam neki: –hát akkor maga sohasem láthatott játszani! Miről ismert fel engem?
A felelet ez volt:
-Kedves Gyurka doktor! Az én apám mindenkor nagy rajongója volt Önnek (és ma is az). A lakásunk előszobájának egyik sarkában egy úgynevezett Sárosi-sarkot rendezett be, ahol az Ön legkülönbözőbb fényképei vannak kitéve. A közepén pedig egy hatalmas Sárosi-arcképpel bővítette ki a gyűjteményét. így tehát én mindennap, amikor elmegyek és megérkezem, az első, amit látok, az Ön fényképe. Ezért ismertem fel azonnal!
Megköszönte az autogramot, mosolyogva szalutált és elrohant a motorbiciklijén.
De ezzel még nincs befejezve az eset. A sofőr, aki szintén egy fiatal ember volt, felém fordulva ezt mondta:
-Hát én nem tudtam, hogy egy ilyen híres utasom van! Most meg én kérek egy autogramot a nagybátyám részére, aki szintén az FTC szurkolója és nagy Sárosi-rajongó.
Forrás: Részlet dr. Sárosi György „Rongylabdával kezdtem” című írásából.
Vélemény, hozzászólás?