1913 – Kilenc FTC játékos a válogatottban!
1913. április 27., Bécs, WAC-pálya, AUSZTRIA — MAGYARORSZÁG 1:4 (0:1)
vezette: Howcroft (angol)
Góllövő: Tóth(2), Biró, Pataky
Magyarország: Zsák (33 FC) – Rumbold (FTC), Payer (FTC) – Biró (MTK), Bródy (FTC), Blum (FTC) – Weisz (FTC), Tóth (FTC), Pataky (FTC), Schlosser (FTC), Borbás dr. (FTC)
Szövetségi kapitány: Herczog Ede
„Nagyobb örömünnepe nem volt még a magyar footballsportnak, mint a tegnapi.” – olvasható a Sportvilágban. A kilenc FTC-játékossal felálló a magyar válogatott a második félidő közepén szűk tíz perc alatt háromszor is az osztrákok kapujába juttatta a labdát, így nagy különbséggel fektette két vállra az örök riválist. A Sporthírlap szerint „Blum a csapat legjobb embere volt.”
* * *
1913. május 18., Budapest, Üllői út, MAGYARORSZÁG — SVÉDORSZÁG 2:0 (0:0)
vezette: Retschury (osztrák)
Góllövő: Pataky, Schlosser
Magyarország: Zsák (33 FC) – Rumbold (FTC), Payer (FTC) – Biró (MTK), Szury (BAK), Blum (FTC) – Weisz (FTC), Bodnár (MAC), Pataky (FTC), Schlosser (FTC), Borbás dr. (FTC)
Szövetségi kapitány: Herczog Ede
A sorozatterhelésben lévő FTC-ből (Schlosser 21 nap alatt a hetedik meccsét játszotta) ezúttal hét játékos szerepelt a válogatottban, míg Tóth és Bródy a tartalékok közt kaptak helyet. A mérkőzést két ferencvárosi döntötte el az utolsó pár percben.
* * *
1913. október 26., Budapest, Hungária út, MAGYARORSZÁG — AUSZTRIA 4:3 (3:1)
vezette: Schumacher (angol)
Góllövő: Kertész II.(2), Hlavay, Pataky
Magyarország: Zsák (33 FC) – Rumbold (FTC), Szendrő (BTC) – Biró (MTK), Hlavay (MTK), Vágó (MTK) – Dobó (BTC), Kertész II. (MTK), Pataky (FTC), Schlosser (FTC), Tóth (FTC)
Szövetségi kapitány: Herczog Ede
Először rendeztek válogatott mérkőzést az MTK Hungária úti sporttelepén. A magyarok a 68. percben már 4:1-re vezettek, a vendégek az utolsó 11 percben szépítettek.
Hát, ez fantasztikus … szerintem a világ AKKORI 2-4. legjobb válogatottja lehetett a magyar -az eredmények alapján- (nyilván Anglia mindenkit überelt akkor), s szinte minden sztárunk kivette részét a „Nagy háborúból” … Micsoda vérveszteség volt ez IS a magyar sportnak … nemcsak a futballnak! Jó, sok francia, német, angol stb. sportoló is elhunyhatott … de legalább a 2/3-uk megmaradt …
Zsák nem akarta elkerülni a katonaságot. Mint a Sporthírlap írta: „Zsák Károly (1915.) május 15-én megkezdi a gyöngyéletet, s tagjává lesz a vitéz magyar ármádiának. Zsák az első honvédgyalogezredbe nyert beosztást, s mint annak önkéntese teljesiti katonai szolgálatát.” 1915 novemberében, Ausztria 6:2-es hazai legyőzésekor ugyan visszatért a válogatott kapujába, de ezután három évig kimaradt a csapatból.
Rumbold Gyula a szerb és az orosz fronton is harcolt az első világháborúban, többször meg is sebesült. 1917-ben főhadnaggyá léptették elő. Utoljára közvetlenül a világháború kitörése előtt játszott klubjában és a válogatottban egyaránt.
Állandó hátvédtársa, Payer Imre a háború első éveiben az északi harctéren szolgált. A háború ideje alatt ötször volt válogatott, utoljára 1918 októberében húzta magára a címeres mezt.
Bíró Gyula eleinte Szolnokon teljesített szolgálatot. A háború ideje alatt hatszor szerepelt a válogatottban, utoljára 1916-ban.
Bródy Sándor 1914-ben vonult be, 1915 tavaszán a galíciai przemyŠ›li erőd „elestével hadifogságba jutott”, majd az üzbegisztáni Szamarkandba került fogolytáborba, ahonnan csak 1920-ban térhetett haza. Soha többet nem szerepelt a válogatottban.
Blum Zoltán végigkatonáskodta a háborút, de néhányszor volt alkalma játszani a klubjában, a Ferencvárosban. Nem úgy a válogatottban, amelyben csak egyszer, 1917-ben lépett pályára 1914 és 1920 között.
Az „1913-as” csatársor tagjai közül a jogi végzettségű, 1916-tól Budapest alügyészeként tevékenykedő Borbás Gáspár, valamint a fővárosi tisztviselőként dolgozó Schlosser Imre megúszta a bevonulást; utóbbi 18 meccsen volt a pályán a magyar válogatott 19 világháborús mérkőzéséből!
Weisz Ferenc 1913 után csak egyszer, 1917-ben volt már válogatott. Tóth-Potya Istvánt 1915-ös meccsünk előtt két hónappal sorozták be, „az I. honvédgyalogezred önkéntesei között nyerte katonai kiképzését”. 1918-ban hadnaggyá léptették elő (a II. világháborúban tartalékos főhadnagy és – mártírhalált halt ellenálló). 1916 után három évig nem szerepelt nemzeti színekben.
Pataki Mihály 1915-ben „önkéntesi évét szolgálta”, előbb kadétőrmester, aztán zászlós. Katonaélete kész regény, e helyütt csak annyit, hogy 1916-ban hadifogságba esett, ahonnan 1918 áprilisában sikeres szökést hajtott végre. Érthető, hogy 1915. május 30-a után három évet kihagyott a válogatottban.
Ha ez még nem lenne elég, akkor íme, egy újabb meghökkentő adalék: az „1913-as” szövetségi kapitány, Herczog Ede sem kerülte el a frontszolgálatot – ezért vezette Minder Frigyes a válogatottat az 1915-ös évben.
http://www.nemzetisport.hu/magyar_valogatott/szazeves-kerdes-az-mtk-jobban-lobbizott-a-ferencvarosnal-2504059