Corinthian díj
A Corinthian FC magyarországi vendégszereplése emlékére egy ezüst serleget küldött a Magyar Atlétikai Clubnak. A MAC az MLSZ-nek adta át. Az angolok kikötése csupán az volt, hogy csak amatőr csapatok játszhatnak a serlegért, s a jövedelme mindig jótékony célt szolgáljon.
1907-ben az MLSZ kiírta a Corinthian vándordíj mérkőzéssorozatot. Az örökös vándordíj eleinte nem „vándorolt”. Sorrendben négyszer a döntő ugyanis ilyen eredményekkel zárult:
1907/08: FTC-NSC 5-0, 1908/09: FTC-Törekvés 3-0, 1909/10: FTC-BTC 3-0, 1910/11: FTC-BTC 5-0
Az FTC nagyszerű gárdája úgy nyerte a négy kupadöntőt, hogy még gólt sem kapott! Azonban, mint minden sorozatnak, ennek is vége szakadt. Az 1911/12-es kiírásban a zöld-fehérek már döntőbe sem jutottak! A legrégebbi magyar futballcsapat, a BTC a döntőben 2-1-re győzte le a Törekvés gárdáját. A Törekvés a következő évben is a döntőbe jutott! Azonban ezúttal is egy góllal alulmaradtak: FTC – Törekvés 3-2.
Az 1912/13 évi sorozathoz kapcsolódik az FTC – UTE párharcok egyik (nevezetesen a második) nagy arányú zöld-fehér győzelme.
Az 1913/14-es küzdelemsorozat a világháború kitörése miatt szakadt félbe.
Az MLSZ legközelebb csak 1921/22-re írta ki az újabb mérkőzéssorozatot. Az FTC ott folytatta, ahol abbahagyta – ismét a zöld-fehérek nyerték a trófeát: FTC – BEAC 3-1. Mint érdekességet említjük, hogy az Üllői úti pálya nevezetességét a Springer szobrot a Corinthian díj döntő előtt leplezték le.
Ezután kétszer a Vasas csapata diadalmaskodott. A piros-kékek 1923-ban a TTC-t 2-1-re, 1924-ben a BEAC- ot 3-1-re győzték le a döntőben. 1925 azért nevezetes év a kupa történetében, mert ekkor nyerte először vidéki csapat! Ez a dicsőség a Szegedi AK nevéhez fűződik. A kupa két évig is Szegeden maradt, mivel 1926-ban terminus nehézségek miatt nem írták ki.
A profizmus bevezetése után a legjobb magyar csapatok már nem nyerhették meg a Corinthian díjat, hiszen a kiírás szerint csak amatőr csapatok küzdhettek érte. Ez a kupa, amúgy is csökkenő népszerűségét tovább mélyítette.
Az amatőr csapatok a következő döntőket játszották:
1927: MAC – Dorogi AC 3-0
1928: Dunakeszi Magyarság – Dorogi AC 3-0
1929: nem írták ki
1930: Postás – Tatabányai SC 1-0
1931: Törekvés – Szolnoki MÁV 4-1
1932: Postás – Salgótarjáni SE 3-2
1933: Postás – Tokodi ÜSC 4-2
1934: Tokodi ÜSC – Postás 2-1
1935: SBTC – Szegedi AK 3-0
A harmincas évek közepére az érdeklődés egyre lanyhult, s a Corinthian díjmérkőzések észrevétlenül megszűntek. 1940-ben újszerű tormában, ismét az MLSZ irányításával újból kiírták. Az MLSZ kimondta, hogy a Magyar Kupát összekapcsolja a Corinthian díjjal, s a Corinthian díj győztese az az amatőr csapat lesz, amelyik a Magyar Kupában a legtovább állva marad. A díj jelentőségét azzal is növelték, hogy a győztes, ha a bajnoki év végén kiesésre állna, megmenekül. Még vonzóbb lehetőség volt, hogy a Corinthian díj győztese, ha alsóbb osztályú, egy osztállyal feljebb kerül. Erre nem került sor, hiszen a következő években mindig I. osztályú csapat nyerte a Corinthian díjat:
1941: Szolnok
1942: DiMÁVAG
1943: SBTC
1945 után már nem írták ki az antik serleget. Nem is nagyon írhatták ki, hiszen a Corinthian díj eltűnt! Sokáig keresték, kutatták – hiába. 1967-ben az SBTC találta meg – a tarjániak nyerték egyébként utoljára a kupát – és vásárolta vissza egy magánszemélytől. Az illetőt, amikor megkérdezték, hogyan került hozzá az értékes díj, azt válaszolta: évekkel ezelőtt az Ecseri úti ócskapiacon vásárolta!
Nagy utat tett meg tehát az egyik legrégibb magyar vándordíj…
(Nagy Béla írásainak felhasználásával)
Vélemény, hozzászólás?