Feljegyzések a fotelból – Évzáró gondolatok

Még néhány óra és becsukódik a Ferencvárosi labdarúgás 110 éves történelmének 2010-es almanachja. Még néhány óra, és a felfokozott szilveszteri hangulatban, kezünkben a pezsgős pohárral meghitten várjuk azt a pillanatot, hogy éjfélt üssön az óra és átlépjünk a következő évtized első évébe. Ilyenkor a jókedv és a vidámság mellé párosulni szokott a számvetés és a szinte „kötelezően” előí­rt fogadalomtétel, mellyel megpróbáljuk az előttünk álló évnek megadni a tiszteletet.

Ami előttünk áll, amit még nem éltünk meg, az bizonytalan és kiszámí­thatatlan. Talán ezért is kell számot adnunk az eltelt évről és ezért teszünk fogadalmat, hogy saját múltunkba kapaszkodva tudjuk folytatni az életünket úgy, hogy elszámolunk a cselekedeteinkkel és új impulzusokat keresve előre meghatározzuk azokat a normákat, melyeket az új évben képviselni akarunk. Nekünk, Fradistáknak több mint száz éve már kijelölték az utat, és a három E betűvel meghatározták azokat az erkölcsi normákat melyeken nem kell változtatni, csak azok mentén kell tovább folytatni a dicső történelmünkben megkezdett utat. Változtatni nem kell, de félteni és újra és újra hitet tenni mellette kötelességünk, mert olyan időket élünk amikor ismételten nem kellünk senkinek, amikor ismételten veszélybe kerülhet a létünk és amikor a hangzatos kijelentések ellenére azok, akik tenni is tudnának a Fradiért, egyszerűen elfordulnak a 110 éves örökségtől.

Mely sokkal többet jelent 28 bajnoki cí­mnél, 20 magyar kupagyőzelemnél, az 1965-ös VVK sikernél és az 1928-as és az 1937-es KK diadalnál. A Ferencváros mindig egyet jelentett a magyarsággal, és a polgári léttel. A Ferencváros mindig többet jelentett egy kerületnél, szurkolói nem egy városhoz, hanem az egész országhoz köthetők, sőt túllépve a jelenlegi országhatárt, a világ minden pontján megtalálhatók azok, akik tovább viszik a Ferencváros szeretetét. Ezt meg kéne becsülni, mert a történelem útvesztőiben szétszabdalt magyarságnak egyre kevesebb az összekapcsoló ereje, egyre kevesebb a tér melyben megtalálhatjuk egymást.

2010-ben annak ellenére, hogy azt hittük, jó irányban történtek a változások, az a bizonyos „tér” tovább szűkült. Most könnyű lenne kifogásokat keresni. Fel lehetne sorolni az előző időszak üldöztetését, a be nem tartott í­géreteket, de ezekkel néhány órával a pezsgős koccintás előtt csak azt érnénk el, hogy nem tudnánk jó szí­vvel és bizakodva átlépni a következő évbe. Mert bár kialakulóban van egy szerethető csapat, de a háttér ismét bizonytalan és kiszámí­thatatlan.

Amikor 2010 nyarán megtörtént a szakmai váltás, Prukner László személyében nem csak ez új edzőt, de egy teljesen új szemléletet is kaptunk. A csapat szinte teljesen kicserélődött, jöttek ismert és az „internetről vásárolt” játékosok és bár akkor még nem voltak olyan hangok, hogy McCabe árulni akarja a csapatot, de a játékos mozgásból már látszott, a tulajdonos továbbra is a középszerűségben látja a jövőt. Szerencsére ehhez Prukner László nem volt alkalmas kivitelező. Mivel magáról a szezonról az elkövetkezendő napokban részletesen is leí­rom majd a gondolataimat, í­gy most csak annyit: Prukner László vezetésével, a buktatók ellenére ráléptünk egy olyan útra, mely talán méltó lehetne ahhoz a múlthoz, melyre mindannyian büszkék vagyunk.

A gond az, hogy a jelenlegi út nincs teljesen kikövezve. Róma sem lett volna a világ központja a „Via Appia” nélkül, mely a biztonságot és a békét hozta meg a Római Köztársaság számára. A Brundisiumtól Rómáig húzódó utat légiók védték. Vajon a Ferencváros jövőbeni útját a szurkolókon kí­vül védi még valaki? Vajon a Fradi Via Appiája, mely az Üllői út 129-től az egész világot behálózza és összeköti a zöld-fehér szí­veket, meg tud még újulni az erkölcs, erő és egyetértés jegyében?

Most még nem tudom, hogy az újév pillanatában a családunk, a barátaink és saját magunk boldogulásán kí­vül, a Fradival kapcsolatban mire is emeljük majd a poharunkat. Vajon mit is kí­vánhatunk, vajon mit is remélhetünk a következő évtől. Én biztonságot és kiszámí­tható jövőt szeretnék. Azt, hogy amit az ősök 110 éve elkezdtek, az folytatódjon, az ne szakadjon meg és senki se tudja veszélyeztetni a jövőnket.

Kedves Fradista Barátaim! Néhány óra és új évet köszöntünk. Hioszi Tatiosz mondta, hogy soha ne gondoljunk a rosszra, mert az a mélybe taszí­t. A jó gondolat ajándék, szárnyalás, magasba vágyódás – felemelkedés.

Boldog új évet Ferencváros!

– lalolib –