Fradista anekdoták: Takács I. Géza
„Mari nénit” leleplezték
Bő szoknyaként lebegő, hatalmas klottnadrágjának köszönhette Takács I Géza a „Mari néni” becenevet. Ez aztán úgy ráragadt, hogy olykor a tudósításokban is ,,lemarinénizték”.
A rendkívül népszerű ferencvárosi hátvéd úgy tervezte, hogy sosem hagyja abba a focit, de harmincadik életéve után egyre jobban sajgott a bal bokája. Szinte kéthetente került sérültlistára. Egy újságíró érdeklődött hogyléte felől.
— Á, ne is kérdezze, szerkesztő úr. Már a könyökömön jön ki a sok borogatás, fürdetés — panaszkodott Géza.
— Pocsék lehet — sajnálkozott a tollforgató.
— Eddig minden strammul ment, most már tényleg pocsék a helyzet. Ugyanis elhitettem a muterral, hogy forralt borral kell borogatni a bokámat. Főzögette szegény, én meg kortyolgattam az ágyban és dúdolgattam. Rájött a stiklire és azóta hiába jajveszékelek, csak a hideg vizes lavórt hozza…
Fejbe Kása
„Mari néni” rettenthetetlenűl harcolt a pályán, de a kíméletlenség nem szerepelt a fegyvertárában. Egyszer, az FTC—Sabaria bajnokin Takács I Géza mégis véletlenül fejbe rúgta a lehajolva fejelni igyekvő Kását. A szombathelyi csatárt ápolgatják a partvonal mentén, egy felháborodott egyén ordít:
— Halló! Bíró spori! Kiállítás nincs? Mi ez? Hát nem lát?
— Mi ez, mi ez — dünnyögött egy ferencvárosi.
— Hát mi volna? Fejbe Kása…
A sietség oka
Takács „Mari néni”, az újpestiek edzője, a negyvenes évek elején sietve köszönt el a labdarúgó-szövetség folyosóján, de Opata Zoltán, a Mávag edzője megállította:
— Hová sietsz? — kérdezte Opata.
— Sietek, hátha játszhatok még jobbhátvédet az Újpestben a csepeliek ellen. .. S ha játszhatok, megpályázom a válogatottban is ezt a helyet…
— Hát akkor siess — mondta Opata —, de siessen Czipper Oszkár (a húszas években az UTE, az amatőrcsapat elnöke) és Kiss Gyula (szövetségi kapitány, ő tette be először a válogatottba Takács I-et — a szerzők) is, hogy még időben odaérkezzenek…
Lelkierő
Két sportújságíró beszélget. Egy fiatal és egy idős.
— Mondj valamit „Mari néniről”, te még láttad futballozni!
— Taxis volt, mint a „kis Taki”. Egy ideig a Nemzeti Sportnak is a sofőrje volt… Hihetetlenül lelkes jobbhátvédnek számított és jó rúgótechnikával rendelkezett. A Takács I, Hungler Csüngi hátvédpáros a csatárok lesre állításának itthoni úttörője volt.
— Őrzöl róla valami emléket?
— Egyszer bokatörést szenvedett. Hátul nem maradhatott, előrement középcsatárnak. De végig játszott, és jó labdákkal „nyomta” a szélsőket. Amikor vége volt a mérkőzésnek, a lábához kapott és összeesett. Kérdeztem tőle: „Mondja »Mari néni«, nem fáj a bokája?” ,,Abban a pillanatban nyilallt bele, amikor a bíró lefújta a meccset.”
-Részlet: Kő András -Török Péter A magyar futball anekdotakincse-
Vélemény, hozzászólás?