2003.VII.26. Balaton FC – Ferencváros: 1-1
Garami József bosszankodott
Előzmények:
Szakmai igazgatónk az előző napon azt mondta a futballistáknak, hogy ezzel a döntéssel a Liga (a testület úgy határozott, hogy az első három hazai meccsünket a Videoton, az MTK és a Sopron ellen zártkapuk mögött kell megrendezni, az őszi idényből hátralévő további itthoni találkozóinkra pedig aktuális ellenfelünk pályáján kerül sor) kinyírta az idei bajnokságra a Ferencvárost, de a csapat már a szurkolók miatt, a klub hagyományai miatt és saját önbecsülése miatt sem adhatja fel a harcot. Garami hangsúlyozta, hogy a mostani helyzetben dacból is meg kell mutatni a döntéshozóknak, hogy a Ferencvárost nem lehet megtörni.
*
Tököli Attilát óriási szeretettel fogadták, amikor megérkezett Siófokra a csapathoz.
– Török, cseh, ciprusi és skandináv ajánlatokat utasítottam vissza, melyek nagyon megtisztelőek voltak, kedvező feltételeket is kínáltak számomra, de egyik érdeklődővel sem sikerült minden részletben megegyeznem. Van még négy-öt lehetőségem, a napokban várhatóan eldől, mi lesz velem. Itthon hírbe hoztak a Debrecennel, a Zalaegerszeggel, az MTK-val, de az biztos, hogy ha Magyarországon ismét bajnoki mérkőzésen lépek pályára, akkor csak a Ferencvárosban fogom ezt megtenni. Továbbra is nagyon jólesik, hogy a szurkolóktól nagyon sok levelet és bíztatást kapok. Amikor a felkészülési időszakban meglátogattam a fiúkat a Népligetben, akkor is igazi csapattársként fogadtak. A liga döntései után egyértelmű volt számomra, hogy most Siófokon a helyem. Azt kívánom a Ferencvárosnak, hogy a pályán elért sikerekkel okozzon kellemetlen perceket azoknak, akik minden eszközt bevetnek azért, hogy ellehetetlenítsék a Fradit és engem. A liga vezetői engem hat meccstől tiltottak el, ezzel próbálnak meg tönkretenni, de sem én, sem a csapat nem fogja ezt hagyni. Remélem, ebben a szezonban sok győzelemmel fogunk álmatlan éjszakákat okozni azoknak, akik megpróbáltak tönkretenni bennünket.
A mérkőzés:
Balaton FC – Ferencváros: 1-1 (1-0)
Siófok, zártkapus mérkőzés, vezette: Bede Ferenc (Gyarmati I. T., Székely)
Balaton FC: Csernyánszki – Radics, Hegedűs, Kuttor, László A. – Györök (Mészáros 61.), Virág (Vörös 85.), Kovács P., Usvat – Sitku (Filipovic 61.), Csordás Cs.
vezetőedző: Csertői Aurél
Ferencváros: Szűcs L. – Vukmir, Dragóner, Balog Z. – Bognár Zs., Kapic, Lipcsei, Leandro – Rósa D., Penksa (Sasu 68.) – Gera
szakmai igazgató: Garami József
Gól: Csordás Cs. (34.) illetve Rósa D. (47.)
Sárga lap: Virág (19.), Filipovic (90.) illetve Kapic (56.), Vukmir (69.)
Kiállítva: Vukmir (82.)
Alig van annál lehangolóbb, mint amikor egy élvonalbeli futballmérkőzésen tisztán hallani minden szót, amely elhangzik a pályán. Nem a játékosok szegényes szókincse miatt, az még hagyján, de a hangulat még csak nem is falusi: sokkal rosszabb annál. A tudorok szerint ugyanis a meccseket állítólag a nézők miatt rendezik, ha őket kizárják, nincs értelme az egésznek. Mindez természetesen üres filozófiai eszmefuttatás, ám ettől még érdemes elgondolkodni azon, hogy mennyire futballbarát a zárt kapuk mögötti rendezés című büntetés. Mi több: mennyire futballbarát a játékosok eltiltása. A szurkoló végül is a sztárok miatt megy ki a stadionokba, s ha mondjuk a Fradiból eltiltják Gera Zoltánt, akkor nem őt, hanem a híveit büntetik elsősorban. A világ legszervezettebb sportvállalkozásában az NBA-ben már régóta alkalmazzák azt a módszert, hogy a játékos játsszon, hiszen ő vonzza a nézőket, s ha vét, akkor fizessen akár dollártízezreket is, és így valóban a vétkes bűnhődik, nem pedig az, akin az üzlet valójában alapul.
Nálunk ez nem így működik, amihez tegyük hozzá, a mi futballunk nézőkkel együtt sem mindig könnyen élvezhető, egy szinte teljesen néptelen stadionban azonban a legjobb meccs is hangulattalanná válik – így történt ez a nyitány siófoki rangadóján is. Rangadóján, hiszen az előző bajnokságot a házigazda is a felsőházban zárta, így járt neki is a megelőlegezett bizalom. A lelátón egyébként helyet foglalt Szeiler József, a Ferencváros ügyvezető igazgatója is, akit a liga ugyan eltiltott mindennemű sportvezetői tevékenységtől, de erről ő – szavait idézve – csak a zuhanyhíradóból értesült, és amíg a döntést nem kapja meg írásban, addig miért ne lehetne kint a meccsen?
Maga a mérkőzés sokáig nem adott okot nagy izgalmakra. Egyik csapat sem tudott fölénybe kerülni, Dragóner Attila például a félidő derekán panaszosan kiáltotta előre a csatároknak, hogy „olyan messzire vagytok…”, és némi gonoszsággal valaki meg is jegyezte, ezzel bizony semmit sem vesztettek a kitiltottak… Ez persze valamennyire igazságtalan állítás volt, ám az tény, hogy a zsurnalisztikai közhellyel élve, inkább a játék küzdő jellege domborodott ki. A Ferencvárosban játszott ugyan a sérüléséből felépült Gera is, ám tette ezt úgy, hogy egyetlen előkészületi mérkőzésen sem lépett pályára, ami jelezte, hogy Garami József vezetőedzőt nem a taktikai elképzelések, hanem a kényszerítő tényezők befolyásolták csapata összeállításában. Döcögött is a gépezet – hogy továbbra is ragaszkodjunk a közhelyekhez -, ám a Balaton FC fél óra után lőtt egy szép gólt, s ettől hirtelen magabiztossá vált, egyáltalán nem érződött, hogy játékosállományát tekintve gyengébb lenne a vendégeknél.
A folytatás viszont a Ferencvárosé volt. A szünet után gyorsan egyenlített, irányította a játékot, a Balaton FC pedig a játékrész zömében epizódszereplőjévé vált a mérkőzésnek. Ám az igazsághoz tartozik, hogy a vendégek elhibázott tizenegyese után a félidő első hazai kontrája végén Szűcs Lajos hatalmas bravúrral hárította Csordás Csaba lövését, tehát hiába uralta a Fradi a mérkőzést, a házigazdák erőfeszítéseit sem lehetett kézlegyintéssel elintézni.
Az is igaz, hogy ezek a az erőfeszítések elsősorban a védekezésben merültek ki, így bár még mindkét fél oldalán alakult ki helyzet, a második félidő alapján a vendégek közelebb álltak a győzelemhez.
Percről percre
14. perc: Vukmir szerzett labdát a saját tizenhatosánál, majd megindult előre, egészen a hazai büntetőterület határáig masírozott (akadálytalanul), aztán jobbal lőtt, a labda Kuttor lábán felpörgött, a kapujából kimozduló Csernyánszki azonban visszalépett és a gólvonal előtt elkapta a háló felé hulló labdát.
22. perc: Sitku cselezett a ferencvárosi 16-os előtt a balösszekötő helyén, aztán nagyszerűen tolta a labdát a tőle balra kilépő Usvat elé, a román légiós 14 méterről lőtt úgy, hogy azután a Ferencváros végezhetett el bedobást – a túlsó oldalról. Óriási helyzet volt.
30. perc: Csordás Csaba ment el a jobb oldalon, az alapvonal közeléből laposan középre adott, Vukmir késlekedett, így Kovács Péterhez került a labda, aki a 11-es pontról okosan „lekészítette” azt, így Kovács Péter 16 méterről, középről, jobbal lőtt, a labda a jobb felső sarok mellett vágódott a hálótartó rácsnak.
34. perc: Csordás Csaba gondolt egy merészet, csinált két váratlan cselt a Fradi 16-osa előtt, majd miután túljutott már Dragóneren is, jobb külsővel, fantasztikus mozdulattal rúgta félmagasan a kapu jobb oldalába a labdát. Szűcs Lajos vetődött ugyan, ám a labda a keze és a jobb oldali kapufa között vágódott a hálóba. 1–0
47. perc: Kapic ívelt be jobbról, Hegedűs megcsúsztatta a labdát középen, amely így balszerencséjére Rósa Déneshez került, aki a balösszekötő helyéről 14 méterről, iszonyatos erővel rúgta a labdát a hazai kapu bal oldalába. Védhetetlen lövés volt. 1–1
58. perc: Csodás ferencvárosi akciót láthattak volna a nézők. Vukmir remek passzal indította a jobb oldalon Bognár Zsoltot, ő rögvest a 16-oson belül keresztbe mozgó Gerát hozta helyzetbe. A „szükségcsatár” átvette a labdát, ám a becsúszó Kuttor eltalálta a bokáját. A közelben helyezkedő Bede a 11-es pontra mutatott. A büntetőt Lipcsei végezte el, jobb lábbal meglőtt labdáját Csernyánszki bravúrral ütötte a mezőnybe, majd László András kétségbeesve az alapvonalon túlra mentett.
66. perc: Lipcsei végzett el szabadrúgást a jobb oldalról, jól ívelt az ötösön helyezkedő Dragónerhez, aki kapura fejelte a labdát, Csernyánszki ezúttal is bravúrral hárított.
79. perc: Lipcsei ezúttal Sasut hozta helyzetbe a balösszekötő helyén, a román csatár 14 méterről, kapásból lőtt, Csernyánszki ezúttal is fantasztikus mozdulattal hárított.
82. perc: Csordás lódult meg előre, a Fradi-térfél közepén Vukmir szabálytalanul szerelte a kitörő csatárt. Bede sárga lappal díjazta a megmozdulást, s mivel már volt a játékosnak ebből a színűből, előkerült a piros is.
Fény és árnyék
Kellemes meglepetés érte a Balaton FC ellen készülő ferencvárosi labdarúgókat az öltözőben. Váratlan vendég kopogott be a találkozó előtt egy órával, mégpedig Tököli Attila, akit május 30-a óta nem láttak a zöld-fehér játékosok. Tökölit boldogan, nagy-nagy örömmel fogadták, és látszott a csatáron is, hogy súlyos lelki terhektől szabadult meg, miután nyakába borultak a társak. Tököli papíron még a Ferencváros labdarúgója, ám ismert okok miatt a kellemes élmény hatására sem kíván még zöld-fehér szerelésbe bújni. Külföldi szerződésben reménykedik, és ha az nem sikerül, akkor elképzelhető, hogy – miután lejár a hat meccsre szóló eltiltása – újra bekopog az öltöző ajtaján, de már nem mint vendég, hanem mint a csapat játékra kész labdarúgója…
Bár a Balaton FC vezetése valamennyi labdarúgónak szálláslehetőséget ígért a szerződésben, ezidáig nem teljesült. A többség 70-100 kilométert autózik naponta, hogy részt vegyen az edzésen, aztán újabb 70-100-at a gyakorlás végén. El lehet képzelni, mekkora benzinszámlákkal jár ez az autózás. Az ingázók közé tartozik a csapat újdonsült vezetőedzője, Csertői Aruél is, aki Győrből kel útra naponta, hogy megtartsa a foglalkozásokat. Hírek szerint csak akkor lesznek meg a beígért lakások, ha véget ér a balatoni főszezon. Arra pedig bizony egy hónapot még várni kell, addig vagy átmeneti szállás után néznek a labdarúgók, vagy továbbra is gyakorolják a vezetést a kacskaringós, veszélyes utakon…
httpvh://www.youtube.com/watch?v=_lF6dO-U-fQ
Nyilatkozatok:
Csertői Aurél a Balaton FC vezetőedzője: „Az első félidőben teljes mértékben megvalósítottuk azt, amit szerettünk volna, és úgy érzem, jogosan vezettünk. Fordulás után aztán egyértelműen a vendégek kerültek fölénybe, s így összességében elégedett vagyok az egy ponttal.”
Garami József a Ferencváros szakmai igazgatója: „Nagyon sok helyzetet hagytunk kihasználatlanul, úgy vélem, nekünk kellett volna nyernünk. A Balaton FC szerzett egy, mi pedig veszítettünk két pontot.”
Lipcsei Péter: – Nagyon sajnálom, ami történt, még most sem tudom megemészteni a kihagyott büntetőt. Nem is emlékszem arra, mikor hibáztam utoljára. Be kellett volna rúgnom, és akkor győzelemmel rajtoltunk volna. Remélem a következő fordulóban nyerünk, és „beindulunk”.
Rósa Dénes: – Igazából kettős érzéseim vannak. Nyilván mindenki megérti, hogy boldog vagyok, hiszen első bajnoki meccsemen gólt szereztem, de az örömöm nem felhőtlen, hiszen nem tudtunk nyerni. Nekem is volt még egy nagy lehetőségem, amit a gólvonalról mentettek a hazaiak, és emiatt el is vagyok keseredve, hiszen szép lett volna, ha duplázok, és ezzel nyerünk. Hihetetlen élmény volt, hogy a teljesen kietlen stadionban is lehetett hallani a gólom után a szurkolók biztatását. Sajnálom, hogy csak percekkel a meccs után, a sötét mellékutcákban tudtam megköszönni nekik a biztatást. Remélem, arra is mielőbb sor kerül, hogy hazai pályán, telt ház előtt az egyik gólom után biztatnak majd. A következő meccseinken a helyzeteinket nagyobb százalékban kell értékesítenünk, és akkor nekünk és a drukkereknek is lesz okuk az örömre.
(Az nso.hu és a Ferencváros hivatalos honlapja alapján)
2 hozzászólás a(z) 2003.VII.26. Balaton FC – Ferencváros: 1-1 bejegyzéshez