2004.XI.10. Ferencváros – Pécsi MFC: 1-1

Fradi: nem elég megsétáltatni a mezt

Ferencváros – Pécsi MFC: 1-1 (1-0)
Üllői út, 3.500 néző, vezette: Fábián Mihály (Gyarmati, Márkus)

Ferencváros: Szűcs L. – Vukmir, Gyepes, Leandro (Kiss Gy. 79.) – Zavadszky (Sowunmi 73.), Rósa D., Lipcsei, Huszti – Penksa (Tőzsér 65.) – Bajevski, Vagner
vezetőedző: László Csaba

Pécsi MFC: Németh G. – Dienes, Szabados, Szekeres (Horváth Gy. 46.) – Pavicevic, Bajusz (Berdó 58.), Szögedi (Baumgartner 75.), Kóczián – Pest, Kulcsár – Montvai
vezetőedző: Nagy Tamás

Gól: Gyepes (5.) illetve Baumgartner (84.)
Sárga lap: Gyepes (36.), Vagner (47.), Huszti (86.) illetve Szögedi (35.), Kulcsár (80.)

Papí­rforma. A futballban jól ismert ez a fogalom, és bár időnként az esélytelenebb csapat is szerezhet meglepetést, ezen az estén túl sok minden szólt a Ferencváros mellett.

A régmúlt statisztikáit böngészve például az derült ki, hogy a pécsieknek az eddigi 42 Üllői úti fellépésükön csak hat döntetlenre és három győzelemre futotta a 33 vereség mellett. És ha mindehhez hozzátesszük, hogy a mérkőzéseken 104-32 a gólkülönbség a zöld-fehérek javára, illetve, hogy a fordulót megelőzően a Fradi dupla annyi pontot és több mint kétszer annyi találatot jegyzett, mint Nagy Tamás együttese, akkor érthető, miért fogalmaztak úgy a ferencvárosi játékosok a meccs előtt: a PMFC ellen kötelező a győzelem.

S lám a vendégek még át sem lépték a felezővonalat, egy potya í­zu góllal már meg is szerezte a vezetést a Ferencváros. Előnyük tudatában nem rohantak fejetlenül előre Lipcsei Péterék, többnyire inkább kényelmesen paszszolgattak a középpályán és a pécsi 16-os előterében, arra várva, hogy ismét hibázzanak a vendégek. Éles kritikával illethetnénk a Pécset, amely az első félidőben jóformán semmit nem csinált (két távoli, ám veszélyt egyáltalán nem jelentő lövési kí­sérletet nyugodtan nevezhetünk semminek…), de hiába vezetett a bajnokegyüttes, a hazaiakat is el lehetett marasztalni. Mégpedig azért, mert a mérkőzéshez csupán asszisztáló ellenféllel szemben sem törekedtek arra, hogy kiszolgálják a közönséget. Nem akadt egyetlen kiemelkedő teljesí­tmény sem a zöld-fehérek között, s erre a cí­mvédő végül rá is fizetett.

Azt csak sejthettük, a két szakvezető milyen instrukciókkal látta el a játékosokat a szünetben, mindenesetre a találkozó az első félidő lagymatag, unalmas iramában folytatódott. A PMFC vezetőedzője ugyan becserélte az idei szezonban huzamosan gyengén teljesí­tő támadóját, Horváth Gyulát, ám mindössze ennyi jelezte a vendégek egyenlí­tési szándékát. A pályán mindebből sokáig semmi nem látszott meg, í­gy továbbra is alárendelt szerepet játszottak a pécsiek.

Jelentős fordulatot hozhatott volna az a büntető, amelyet a semmiből harcolt ki a vendégcsapat, de a labda mögé álló Pest Krisztián nem élt a felkí­nált lehetőséggel, viszont az is igaz, hogy Szucs Lajos bravúrral hárí­totta a 11-est. Ami mindenképpen elismerésre méltó, főként azért, mert a ferencvárosi kapusnak egészen addig nem akadt komoly védenivalója a találkozón. Pest Krisztián viszont joggal foghatta a fejét…

Aki azt remélte, hogy a megijesztett fradisták bedarálják ellenfelüket, újfent csalódnia kellett, hiszen elmaradtak a várt rohamok. Elképzelhető persze, hogy a hazaiak még a lábukban érezték a Feyenoord elleni hajtós, valamint a Debrecen elleni olykor brutális mérkőzéseket, de ez nem jelenthet mentséget a mostani gyatra produkcióra. Időnként már szórványos füttyel és bekiabálással fejezték ki nem tetszésüket a ferenvárosi szurkolók – ennél bizony ők is többet vártak kedvenceiktől.

Ezek után elképzelhető, milyen szitok áradat és füttykoncert zúdult a ferencvárosi játékosokra, amikor a hajrában váratlanul egyenlí­tett a Pécs. Zárásként azért azt is jegyezzük meg, hogy a valós tudása alatt teljesí­tő Fradi ellen megérdemelten szerzett gólt és ezzel egy pontot a PMFC, í­gy a papí­rforma is odalett…

httpvh://www.youtube.com/watch?v=bsgZw_8qCY0

Nyilatkozatok:

László Csaba: – Számomra elfogadhatatlan és értékelhetetlen, ahogy a csapatom ehhez a mérkőzéshez hozzá állt. Azt hiszem sok mentalitást ismertem meg az elmúlt hónapokban, de ma is láttam egy újabbat. Ma bemutattuk, hogy mit hí­vhatunk mától Feyenoord-szindromának. Azt, amit ma láttunk: amikor elhisszük azt, hogy egy jó meccs után leborul előttünk az egész magyar futball. Hát ez nem í­gy van. A Pécs ma győzelmet érdemelt volna a hozzáállása és a bátorsága miatt, és örülnünk kell, hogy nem kaptunk ki, mert mi azt is megérdemeltük volna. A mérkőzés előtt az öltözőben felhí­vtam a játékosok figyelmét, hogy az egyik legnehezebb meccsünk lesz a mai. Amikor erről beszéltem, több ember mosolygott. Akkor tudtam, hogy ma pontokat fogunk veszí­teni. A mai két pontot nem a pályán, hanem az öltözőben veszí­tettük el, és ez az én hibám is. Amikor most a csapatot kritizálom, akkor magamat is kritizálom. Meg kell értetnem a játékosokkal, hogy miként kell viselkedniük egy ilyen meccs kapcsán. Amikor azt gondoljuk, hogy megsétáltatjuk a mezt a pályán, amikor nem helyezzük nyomás alá az ellenfelet, és csak keresztbe passzolgatunk, akkor egy Ferencváros nem tud nyerni. Mi nem olyan csapat vagyunk, amelyik akkor is nyer, ha nem teszi ki a szí­vét a pályára. Rövid idő telt el a lefújás óta, de kérdezte már tőlem újságí­ró, hogy lesz–e szankció, megbünetetem–e a játékosokat, és az én válaszom egyértelműen az, hogy nem. Nem büntetnem kell őket, hanem segí­teni nekik. Segí­teni, hogy újra úgy gondolkodjanak, mint három hete, vagy mint a Feyenoord meccs előtt. Most az árnyékos oldalra kerültünk egyik pillanatról a másikra. Vezetjük ugyan a bajnokságot, de alig van előnyünk, és a saját közönségünk jogosan kritizált bennünket. Az árnyékban vagyunk, de közösen kell újra kisétálnunk a fényre. Ez pedig nem úgy megy, hogy büntetek. Akit büntetnek, az félni kezd. Nekem nem kellenek félő játékosok, nekem profi módon gondolkodó, felemelt fejű, a hibáikat kijaví­tó, sikert akaró játékosok kellenek. Az a dolgunk, hogy közösen megtaláljuk a kivezető utat a mostani gödörből. Most sokat beszéltem a csapatomról és a hibáinkról, de természetesen nem akarom kisebbí­teni a Pécs érdemeit. Gratulálok a játékukhoz és a pontszerzésükhöz. Megérdemelték az egy pontot, sőt azt mondom talán többet is érdemeltek volna. Sajnos.

Nagy Tamás: – Két ellentétes félidőt láthattunk. Az elsőben teljesen átengedtük a területet a Fradinak, játékban, labdabiztonságban is kevesekvoltunk. A fordulás után ennek az ellenkezője történt, elszántan, bátran futballoztunk, és ennek meglett az eredménye, hiszen ki tudtuk hozni azt a meccsből, ami benne volt. Gratulálok ugyanakkor a Ferencvárosnak a bajnokságban és a nemzetközi kupában eddig nyújtott teljesí­tményéhez, és szorí­tok a csapatnak a további sikerekért, hiszen a Fradi európai sikere egyben a magyar labdarúgás sikere is.

Szűcs Lajos (idén ez már a harmadik 11-es volt, amit hárí­tott): – Megmondom őszintén, nem nagyon foglalkoztat, hogy én hogyan teljesí­tek, a lényeg az, hogy a csapat nyerjen. Most ez nem sikerült, pedig mindenki elhiheti nekem, hogy inkább belementem volna abba, hogy berúgja a Pécs a 11-est, csak szereztük volna meg a három pontot. Sajnos a végén hibáztunk, í­gy rendkí­vül értékes két pontot vesztettünk. Én személy szerint mindenhol győzelemre játszok, úgyhogy a hátralévő két meccsünkből hat pontot kell szereznünk, és akkor őszi elsőként zárhatunk.

(Az nso.hu és a Ferencváros hivatalos honlapja alapján)