Nagy küzdelmet követően, remek cseréinknek köszönhetően csapatunk 3-2-es győzelmet aratott Tatabányán.
Nyilatkozatok:
Az élvonal góllövőlistáját hétvégi ellenfelünk támadója, Márkus Tibor vezeti. A másodosztály tavalyi gólkirálya 11 találatnál jár idén. Márkusról köztudott, hogy Fradi-nevelés, ám pályafutása csak jóval azután teljesedett ki, hogy elhagyta az Üllői utat.
– Megbántam, hogy elmentem a Fradiból. 1998-ban már az FTC juniorcsapatában játszottam, ám akkoriban sok új játékos érkezett az Üllői útra. Később kitört egy sérüléshullám a csapatnál, Szabicsékhoz hasonlóan lett volna esélyem a juniorcsapatból bekerülni a felnőttek közé, de akkor már sajnos nem voltam a Ferencváros játékosa. Tulajdonképpen ma is fradista vagyok, és ezért nagyon elszomorít, hogy ilyen rossz helyzetbe került a Ferencváros. Abban azonban biztos vagyok, hogy tavaszra megváltozik majd a helyzet, és rendeződnek a dolgok az Üllői úton. Ez azonban nem jelenti azt, hogy vasárnap jelenlegi csapatommal ne szeretném legyőzni a Ferencvárost.
A mérkőzés:
Tatabánya – Ferencváros: 2-3 (1-1)
Tatabánya, 5.000 néző, vezette: Solymosi Péter (Szabó P., Kovács Z.)
Tatabánya: Turi – Kerényi, Németh K., Filó T., Rajnay – Tóth Z., Balogh Z., Deme (Megyesi 91.), Hajdú (Forgó 81.) – Márkus, Rizvanolli (Kouamaha 60.)
vezetőedző: Sisa Tibor
Ferencváros: Szűcs L. – Bognár, Budovinszky, Tímár, Laczkó Zs. – Fitos (Jovánczai 46.), Lipcsei, Csepregi (Szalai 78.), Tőzsér – Rósa, Bartha (Bajevski 67.)
vezetőedző: Gellei Imre
Gól: Deme (33.), Márkus (61.) illetve Tímár (14.), Jovánczai (68.), Szalai (82.)
Sárga lap: Balogh (30.) illetve Bartha (7.), Tímár (15.), Csepregi (44.)
A mérkőzés elején igazán nagy helyzetek egyik oldalon sem alakultak ki. A 14.percben aztán Tímár révén vezetést szereztünk. A hazaiak ezt követően nagy erőket mozgósítottak az egyenlítés érdekében. Több helyzetük is adódott a kapunk előtt, a 33. percben pedig értékesítették is ezek egyikét. Az első félidőben több gól nem esett, így 1-1-es állásnál mehettek pihenőre a csapatok. A helyzetek alapján az eredménnyel nem lehettünk elégedetlenek.
A folytatásban bár próbálkozásaink voltak, nem tudtuk átvenni a játék irányítását, a hazaiak ellenben újabb gólt szereztek. Gellei Imre viszont remekül cserélt. A beállók új színt, új lendületet hoztak csapatunk játékába, mindez pedig Jovánczai révén gólt eredményezett. Az utolsó huszonöt percben már egyértelműen a mieink irányították a játékot, a nagy akarat, a lelkes játék pedig meghozta az eredményét: a 82. percben Szalai megszerezte első élvonalbeli gólját, ami mint később kiderült, csapatunknak három pontot jelentett. Akarásból az egész csapat dícséretet érdemelt, de külön érdemes kiemelni Lipcsei Péter játékát, aki mindhárom gólunkban „benne” volt.
Nyilatkozatok:
Gellei Imre: – Gólgazdag és igen fordulatos mérkőzést játszott egymással a két csapat. Érdekes, hogy milyen apró dolgokon múlik a siker vagy a sikertelenség, gondolok itt arra, hogy mindhárom gólunkat olyan játékos szerezte, akiknek a pályára lépése előzetesen nem volt biztosra vehető. Az első találatunkat jegyző Tímár Krisztián ugyan a kezdőtizenegyben kapott helyet, ám egy nappal a mérkőzést megelőzően még úgy tűnt, a kispadon kezd majd. Végülis azonban bebizonyosodott, hogy jó döntés volt ebben az összeállításban pályára küldeni a csapatot, hiszen az előzetesen gyakorolt rendszerben meglehet, a pontszerzés sem sikerült volna. Gratulálok ellenfelünknek is, hiszen a Tatabánya olyan játékot vállalt fel a mai találkozón is, amelyet itt Magyarországon csak nagyon kevés csapat mer. Örülök, hogy csapatom bebizonyította, hogy tud küzdeni. Ezt a győzelmet az akarat hozta meg számunkra. Szeretnék továbbá köszönetet mondani a szurkolóinknak, egyrészt, mert elkísértek bennünket Tatabányára, másrészt hogy kitartottak a csapat mellett akkor is, amikor úgy tűnt, akár hazai győzelem is születhet. Szurkolóink biztatásukkal átlendítették a csapatot a holtponton.
Sisa Tibor: – Tudjuk, hogy a futballt, egy mérkőzést nem lehet hiba nélkül játszani, ezeket pedig a mai találkozón könyörtelenül kihasználta a Ferencváros.
Jovánczai Zoltán: – Jobboldali középpályásként küldött pályára a Mester, és azt kérte, vegyem ki a részemet a védekezésből, emellett pedig igyekezzek segíteni a támadásokat is. Bevallom, a középpályán nem éreztem magamat igazán jól, ezért is örültem Szalai Tamás pályára lépésének, hiszen így felmehettem a támadó sorba, ahol már magabiztosabbnak éreztem a játékomat. Szerettem volna többször bevenni az ellenfelek hálóját, azonban még hátra van idén egy bajnokink, illetve bízom benne, hogy tavasszal többször sikerül majd góllal segítenem a csapatot. Ha a szezon végén legalább tíz gól áll majd a nevem mellett, akkor leszek csak elégedett magammal. Úgy tűnik, a csapat most végre tényleg kilábal a hullámvölgyből. Gellei Imre irányításával még nem kapott ki a csapat, és bízunk benne, hogy ez a Sopron elleni összecsapást követően is elmondható lesz.
Szalai Tamás: – Érdekes, hogy először úgy tűnt, nem a középpályásként, hanem álltok be. Bognár Zsolt ugyanis jelezte a szakmai stáb felé, hogy nem érzi jól magát, a kispadról pedig intettek, hogy készüljek, én váltom őt a jobbhátvád posztján. Zsolt végül jobban lett, így tudta folytatni a játékot.
A folytatás ismert, végül mégis beálltál. Utólag elmondható, hogy így jobban jártunk, mintha védőként játszol.
– Igen, középpályásként jobban kivehettem a részemet a támadásokból, illetve gólt is sikerült szereznem.
Ez volt az első élvonalbeli gólod, megünnepelted?
– Nem, az ünneplés még várat magára. Számos gratulációt kaptam, amik nagyon estek, most azonban inkább már a Sopron elleni találkozóra koncentrálok. Remélem, azt követően még inkább lesz okom az ünneplésre.
(A Ferencváros hivatalos honlapja alapján)
Vélemény, hozzászólás?