Fradista anekdoták: dr. Lakat Károly

Lakat Károly

Edzői nagysága — sok egyéb markáns tulajdonsága mellett — kiváló szónoki képességeiben és a lélek legapróbb rezdüléseit is érzékelő, pszichologizáló alkatában rejlett. Aki egyszer is hallotta, tanúsí­thatja: Lakat Károly doktor játékosértekezletei, a félidők közti szünetben tartott rögtönzött „eligazí­tásai” egyszerűen felülmúlhatatlanok voltak. Csalhatatlanul ráérzett a kritikus másodpercekre, megteremtette azt a miliőt, amelyben a lekváremberek ereiben is pezsegni kezdett a vér.

* * *

A kapusfenomén nem szórta két kézzel a dicséretet. Egy gyenge napján Henni Géza mégis megdicsérte a ferencvárosi környezetével még csak ismerkedő fiatal Lakat Károlyt.

— Jó futballista vagy te, Karcsi…
— Köszönöm Gézám, igen jólesik.
— Tudod, miért vagy jó?
— Hát, ha megmondanád…
— Azért, mert tí­z rossz passzodból kilencet visszaszereztél…

Arról nem szól a fáma, hogy Lakat Károly a dicséret második felét is megköszönte volna.

* * *

A Fradi 1947 nyári, mexikói portyájáról több, élményszámba menő levél érkezett haza. Szerzőjük Lakat Károly balfedezet. Néhány töredék a portyalevelekből.

„…Háromféle szurkolót ismertünk meg Mexikóban. Az első számú az úgynevezett csendes drukker. Ez a tí­pus nem különösebben izgulós. Pisztollyal jön ki a meccsre és örömében, bánatában egyaránt a levegőbe lövöldöz. A második a feledékeny tí­pus, amelyik otthon felejti a revolverét, de nem jön zavarba, mert lövöldözés helyett üveggel dobál. A harmadik az újí­tó tí­pus, amelyik nem hagyta ugyan otthon a pisztolyát, de a durrogtatásra már ráunt, s helyette benzines rakétákat ereget…”

„Csuda érdekes dolgokat láttunk a guadalajarai állatkertben. Élmény volt megfigyelni, hogy egy-egy játékos melyik állat közelében érezte magát a legjobban. Ónody Bandi például a teknősbéka mellett töltötte az idejét, nyilván azért, mert az még nála is lassúbb. Kispéter Miska a jegesmedve mászkálását figyelte tüzetesen. Bizonyára azért, mert a fehér mackó még nála is lassabban fordul. Mikének a bika tetszett, Rudasnak a nagy ormányú elefánt. Ki tudja, miért?… Kéri Karcsi a birkát nézegette türelmesen, Szabó Feri a ví­zilovat. Ért hozzá. Tudja, hogy az állatok közül a ví­ziló iszik a legtöbbet. Csikós a kenguruk erszényét vizsgálgatta, hátha pénzt talál. Én ezt nem láttam, de í­gy mesélték…”

* * *

Óriás patália volt. Az elnök teljesen kiborult. Nádas Adolf tajtékzott.

— Kikérem magamnak! Hogy képzelik ezt? Pocsékul játszottak és megszégyení­tő módon kikaptak. Mi lesz í­gy a Fradiból? Mondják meg, mi lesz?

Az öltöző dermedt csöndjét a Ferencváros legapróbb játékosa törte meg. Lakat Károly, a balfedezet válaszolt. Ha már kérdezték. Így illik.

— Elnök úr! Ne izguljon. A Fradi mindig Fradi marad, mert ezt a gárdát a nagyfröccs szeretete és a vezetőség gyűlölete összetartja…

* * *

A hatvanas évek második felében egy különí­tményre való ferencvárosi labdarúgó igazolt át az Egyetértéshez. Landi, Mátrai, Németh, Galambos, Perecsi és Karába alkotta a soroksári „kis Fradit.” Egy általános elképedésre döntetlenre végződött FTC—Egyetértés találkozó után hangzott el dr. Lakat Károly örökbecsű szójátéka.

Az újságí­rók faggatták a Ferencváros vezetőedzőjét, hogy mi lehetett a váratlan pontvesztés magyarázata. Lakat tanár úr megfelelt:

— Ha az FTC-ben annyi egyetértés lett volna, mint amennyi Fradi-szí­v dobogott az Egyetértésben, akkor biztosan nyerünk…

* * *

Münchenbe, az 1972-es olimpiára kivittünk két remek kapust és két remek szakvezetőt. Az NDK elleni meccs előtt Illovszky Rudolf Rothermel Ádámnak, Lakat doktor viszont Géczi Istvánnak szánta az egyes számú mezt. A Lakat-verzió diadalmaskodott, a ferencvárosi kapuvédő őrizte a hálónkat, parádésan. Géczi értesült a főnökök mérkőzés előtti „szakmai vitájáról”, odament Lakat Károlyhoz köszönetet rebegni.

— Karcsi bácsi — kezdte a mackótermetű kapus —, szeretnék mondani valamit…
— Most ne mondj semmit, hanem gyere velem!

Lakat betessékelte egy borpincébe az elképedt hálógondnokot. Leültek. A Tanár intett:

— Na most mondd!

Mi értelmeset lehet mondani egy borpincében ülve? Géczi ráérzett a megoldásra. A pincérhez fordult:

— Kétszer két deci vöröset!

A „társbérletes” szövetségi kapitány büszkén nézett Géczire.

— Tudtam, hogy nem csalódom benned…

-Részlet: Kő András -Török Péter A magyar futball anekdotakincse-