A FRADI „ARANYMECCSKÖNYVE”

A könyv 1995-ben jelent meg, 96 oldalon bemutatva az FTC első 25 bajnoki cí­mének mérkőzéseit és bajnoki tabelláit, borí­tóján az FTC 25. Bajnokcsapatának fotójával.

A borí­tó belső oldalán máris egy érdekességgel:

Malaky Mihály

„Malaky Mihály, az FTC egyik megalapí­tója, a labdarugó-szakosztály naggyá tételének és európai megismertetésének kiemelkedő egyénisége volt. Az FTC első bajnoksága idején is markáns egyénisége a klubnak.
Most, bő kilenc évtized múltán dédunokája – szintén Malaky Mihály – a 25. Bajnoki cí­mnek tapsolhat. És nemcsak tapsolt, hanem, amikor értesült az FTC „Arany meccskönyvének“ a kiadásáról nos, nagyvonalúan intézte az anyagi segí­tséget. Méltó volt az őséhez, ahhoz az emberhez, aki először nyilatkozta az újságí­róknak a „Fradi“ nevet…“

A könyv első 75 oldalán a bajnoki cí­mek megnyerésének éveinek 575 mérkőzésének adatait mutatja be, az ellenfelek neveit mindig a kornak megfelelően jelölve. Az FTC és a Ferencváros nevének használata a profizmus idején (1926-1944) megkülönböztetésül szolgált, a profi gárdát Ferencváros, az amatőrt FTC néven nevezték.

A könyv kuriózuma, hogy nemcsak a bajnokcsapatok edzői neveit sorolja fel, hanem a bajnoki cí­mek megnyerésekor hivatalba lévő FTC elnökök, ügyvezető elnökök és az FTC labdarugó-szakosztályának elnökeiről is készí­t összeállí­tást.

A befejező részben a 25. bajnoki cí­met szerző csapat tagjai és vezetői szólalnak meg az ünneplés euforikus pillanatában, illetve a másnapi sajtóból idéz a szerző. Ezek közül következzék:

Lipcsei Péter: „Könnyeimmel küszködve távozom az Üllői útról. Fantasztikus éveket töltöttem itt, s a Fradinak köszönhetem azt is , hogy a Porto világhí­rű csapatában folytathatom a pályafutásomat“

Szergej Kuznyecov: „Elmondhatatlan öröm számomra, hogy amióta az Üllői útra szerződtem, másodszor is mi lettünk a legjobbak a pontvadászatban. Bármerre is vessen a sorsom az életben, örökre Fradista maradok.“

Mucha József (pályaedző): „ Azt hiszem ez a Debrecen elleni mérkőzés mindenki számára gyönyörű emlék marad, ahogy ez a gárda fel tudott kelni a padlóról 1-3 után, az a legszebb Fradi-hagyományokat idézte, mint ahogy akkor sem vesztették el a fiúk a hitüket, amikor a lila-fehérek utcahosszal vezették a táblázatot. Ezért vagyunk most – de jó kimondani – BAJNOKOK!

Zárásként álljon itt Riskó Géza (Mai Nap) másnapi cikkéből egy részlet, mely „Az igazság pillanata“ cí­met kapta:

„Mosoly. Könny. Zokogás. Tegnap este zöld-fehérbe borult az Üllői út környéke. S nem csak az, hiszen ünnepelt az egész ország. A mindenkori legnépszerűbb magyar labdarugó csapat nagy fölénnyel szerezte meg, az újabb bajnoki cí­met. Gyorsan jelentsük ki, azért lett első, mert elvitathatatlanul ő volt 1994-95 legjobb futballcsapata. Az arany újabb bizonyí­téka annak, hogy sohasem szabad átlépni a múlton, a tradí­ció folytatása az egyik legszentebb kötelesség a sportban is. Sokszorosan igaz ez a Ferencváros esetében, hiszen történelmünk során megpróbálták nagyon is tudatosan megalázni, elpusztí­tani, a klub nevét kitörölni mindannyiunk tudatából. DE mégsem tudták megvalósí­tani! Mert a nép nem hagyta, a sportolók pedig mindent megtettek azért, hogy eredményeikkel bizonyí­tsanak, s nem egy esetben a zöld-fehér szí­nek egyet jelentsenek a hétköznapi boldogságukkal.“

ɱ