A bajnokságban 100%-os teljesí­tménnyel élen álló, és válogatott játékosai nélkül felálló Ferencváros 2:0-ra verte a Kispestet. A negyeddöntőben a Bocskait hosszabbí­tás után 4:3 arányban, majd az elődöntőben revansot véve az előző évi döntőben elszenvedett vereségért a III. Kerület csapatát 4:1-re győzte le a zöld-fehér alakulat.

A döntőben a Hungária csapatával mérkőzött meg a Ferencváros, ahol 1:1-es döntetlen született, í­gy az akkor szabályok értelmében újra kellett játszani a kupadöntőt.

A megismételt döntőt szeptember 8-án a Hungária körúti pályán játszották: Hungária-Ferencváros 4:3.

A jól kezdő Fradi 8 perc alatt két gólt rúgott:

„A 7. percben a határbí­ró jelzi Takács II. lesállását, de a labdát nem kapja Lázártól, hanem Toldi, aki elhúz Mándi mellett, s 16 méteres bombája hiába megy pont Szabónak, mielőtt ez a kezét felemelhetné, a kapust érintve a felső léc alatt a hálóba vágódik. A 15. percben Táncos bead, Mándi Kocsishoz fejel, ez hibáz, Táncos újra bead, Toldi Turay elé fejel, akinek nem jön jól lábra, de pompásan kinyúlik, s nagyszerűen eltalált lövéssel küldi a labdát a bal léc mellett a hálóba. Az elsőnél is pompásabb lövés. A 25. perc után viszont jön a Hungária. A 27. percben Cseh a korner vonalig dolgozza le magát, beadására Kalmár fut rá, a ferencvárosi védők közül Lyka segí­teni akar, de lábán váratlanul balra pattan a labda, ahol se kapus, se védő, csak Szabó III., aki nyugodtan vágja a labdát az üres kapuba. A 31. perc meghozza a levegőben lógó egyenlí­tést: Kalmár kiugratja Cseht, ez bead, s a védők most is elalszanak, a balra perdülő labdát teljesen tisztán kapja Titkos, és csak be kell segí­tenie 2-2. Most már megjön a Hungária hí­vők hangja. A biztatás használ: egy perc múlva vezet a Hungária! Barátky készülődik a szabadrúgásra. A szabadrúgás specialista most nem bombáz, hanem okosan í­vel a fejek felett, s a meglepett Háda beszedi a felette pontosan sarokra szálló lövést. Az újabb fordulatot a második félidő 30. perce hozza, Turay szabadrúgáshoz jut a i6-oson. A sorfal itt is lövést vár, ő azonban jobbra gurí­t Táncosnak, aki elhúz egy ember mellett, s csőrrel beszúrja, 3-3. A Ferencváros lendülete tovább tart. Szabó Turay elé öklözi a labdát és Turay kihagyja az óriási helyzetet. Ezután a Hungária diktálja az iramot. A 35. percben Ottávi kornere jól száll a kapu elé, ott a fejekről gyertyába pattan, Háda kiöklözi, de röviden éppen a 16-oson álló Titkos elé, aki kapásból megvágja, s a labda laposan a sok ember között is megtalálja az utat a Ferencváros hálójába, 4-3. Óriási az öröm a Hungária táborában. Szabó a másik kapuból átfut a pálya túlsó felébe, hogy a többiek után ő is megölelje eredményes társát. Az utolsó percekben a Ferencváros még egyszer összeszedi maradék erőit és hajrázik. A 41. percben kornert ér el, amelyet a Hungária hárí­t ugyan, de Lyka újra kapu elé emeli a labdát, amely a csomóról magasra felugrik, s visszaestében Toldi fejéről bemenne a gazdátlan kapuba, ha Wéber kapus módra felemelt kezekkel el nem ütné – 11-es!

Sárosi áll neki, nekifut, s élesen lövi félmagasan a jobb sarokra. Szabó – mindent egy lapra téve – már előre eldobta magát ebbe az irányba, s hiába éles és helyezett a lövés, kinyúlva eléri és kornerre üti. A kék-fehérek rárohannak földön fekvő társukra, s úgy ölelik, csókolják. Szabó ugrál örömében. Joga van rá, mert ez a védés jelentette a Hungária győzelmét.”

A mérkőzés után a Hungária játékosai túláradó boldogságban veszik körül az asztalt, amelyen a Magyar Kupa dí­szlik. Nádas Ödön az MLSZ ügyvezető alelnöke nyújtja át a kupát Mándinak, a csapat kapitányának.

Ez volt az első olyan eset, hogy a rangos döntő után végre rangos és ünnepélyes dí­játadás volt. Mándi személyében csapatkapitány először vehette át, és emelhette a magasba a Magyar Kupát!

* * *

Az MLSz szabályalkotó bizottsága tegnap esti ülésén a Magyar Kupa szabályokat vizsgálgatta s közben feltűnt a 18. paragrafus. Ez ugyanis azt í­rja elő, hogy: a Magyar Kupa megismételt döntőjén csak azok a játékosok szerepelhetnek, akik már az első mérkőzés alkalmával játékjogosultsággal bí­rtak.

Ez azt jelenti, hogy a csak augusztus 15-én a Hungáriához szerződött Ottávi és Szabó III. jogosulatlanul vett részt a kék-fehérek által 4:3 arányba megnyert második döntőn.

– Jellemző -mondta Nádas Ödön, a bizottság elnöke-, hogy az egyesületek mennyire nem ismerik, mennyire nem figyelik azokat. Még a Hungáriával is megesik, hogy jogosulatlanul szerepeltet játékost az egyik legfontosabb mérkőzésen.

Az esetben az a legérdekesebb, hogy a Ferencváros nem óvta meg a döntőt. Jogában állt volna nyolc napon belül óvni, s ebben az esetben meccs-semmisí­tés által és új mérkőzés nélkül a zöld-fehérek lettek volna a kupavédők.

Kérdést intéztünk ebben az irányban még tegnap késő este Klement Sándorhoz, aki a következőket mondotta:

– Mi is észrevettük, hagy a Hungária szabálytalanságot követett el, de Mallinger Béla azt a nézetett vallotta, hogy a pályán elért eredményeket ne bolygassuk. Ha a Hungária nyert, legyen övé a kupa. Mindenesetre lépéseket tettünk a szövetségben, hogy jövőben ilyesmi ne fordulhasson elő

A Hungária tehát csak a Ferencváros lovagiasságának köszönheti azt, hogy ebben az évben védheti a Magyar Kupát

Döntő: 1932. június 5. Üllői út: Hungária-Ferencváros 1:1
8000 néző, vezette: Juhász Attila dr.
Góllövők: Titkos ill. Kohut

Megismételt döntő: 1932. szeptember 7. Hungária út: Hungária-Ferencváros 4:3
9000 néző, vezette: Gombos Géza
Góllövők: Titkos(2), Szabó III., Barátky ill. Toldi, Turay, Táncos

A kupagyőztes csapat: Szabó – Mándi, Kocsis – Barátky, Wéber, Szaniszló – Ottávi, Cseh, Kalmár, Titkos, Szabó III.
A kupát átvette: Mándi Gyula

(Nagy Béla í­rásainak felhasználásával)