A Fradi naptára, március 7.
Évfordulók:
92 éve született Csabai József
41 éve hunyt el Csanádi Árpád
95 éve született Horváth György
100 éve született Kalmár Sándor
33 éve született Martinus, Quenten
29 éve született Popgeorgiev Pantelisz
122 éve született Schwarcz Ernő
Mérkőzéseink ezen a napon:
1909. FTC – MTK 1:0, NB1
1915. FTC – KAOE 5:1, Hadikupa
1920. Törekvés – FTC 1-1, NB1
1926. FTC – Vasas 4-1, NB1
1937. Elektromos – Ferencváros 2-1, NB1
1943. Törekvés – Ferencváros 0-4, NB1
1948. EMTK – Ferencváros 2-2, NB1
1954. Bp. Kinizsi – Bp. Vasas 2:0, NB1
1956. BSK Belgrád – Bp. Kinizsi 4:0, nemzetközi barátságos
1962. Ferencváros – Kőbányai Lombik 4:1, Edzőmérkőzés
1965. VM Egyetértés – Ferencváros 3:1, Edzőmérkőzés
1968. KISTEXT – Ferencváros 2:9, Edzőmérkőzés
1970. Ferencváros – Dunaújváros 2:0, NB1 alapszakasz
1971. Ferencváros – Tatabánya 3:0, NB1
1979. PMSC – Ferencváros 3-4, MK
1982. Bp. Honvéd – Ferencváros 0-2, NB1
1987. Ferencváros – DMVSC 0-0, NB1
1990. Ferencváros – Zakarpatje 3-1, nemzetközi barátságos
1992. Ferencváros – Vác 3-1, NB1
2001. Ferencváros – Uralal Elista 1-1, nemzetközi barátságos
2004. Matáv-Sopron – Ferencváros 0-0, NB1
2009. Tököl – Ferencváros 0-7, NB2
2015. Ferencváros – Győri ETO 3-0, NB1
2020. ZTE – Ferencváros 1-1, NB1
2021. ZTE – Ferencváros 2-2, NB1
Összes díjmérkőzés: 22 mérkőzés, 13 győzelem, 7 döntetlen, 2 vereség, 51-20 gólkülönbség
Ezen a napon játszotta első díjmérkőzését a csapatunkban:
1954. Kerekes Jenő
1954. Láng Károly
1954. Vilezsál Oszkár
Ezen a napon játszotta utolsó díjmérkőzését a csapatunkban:
1937. Lyka II. Antal
2001. Crnomarkovic, Dragan
2001. Lakos Pál
Ezen a napon ült utoljára az FTC kispadján díjmérkőzésen:
Ezen a napon játszotta első válogatott mérkőzését az FTC csapatából:
“Több ezer főnyi közönség előtt folyt le e két kiváló csapatunk találkozása a millenáris pályán. Kemény, mindvégig érdekfeszitő küzdelem folyt e két csapat között s úgyszólván az utolsó pillanatban dőlt el a mérkőzés sorsa. Eleven, minden perczben változó — hol egyik, hol másik fél mezőnyében hullámzó játékot — produkáltak a küzdő felek. Hol a FTC már-már bizonyosnak látszó gólja akad meg a brilliánsul védő Domonkos kezében, hol pedig a szép kombináczióval dolgozó Testgyakorlók lövését tette ártalmatlanná a kitünően dolgozó ferenczvárosi védelem. Tény az, hogy e mérkőzéshez fogható magas nívójú klasszikus küzdelem még kevés folyt le magyar csapatok között.” (1909 – MTK)
“A három nap óta tartó folytonos havazás és esőzés következtében a sporttelepek futballpályái valóságos sártengerekké változtak át (…)” (1915 – KAOE)
“Úgy indult a mérkőzés, hogy a Törekvés tavaszi szép szereplésére ráteszi a koronát: feltartva fogja verni az FTC-t. Olyan iramban kezdte el a vasutascsapat a játékot, hogy az FTC hívei nagy szívfájdalommal nézhették a zöld-fehérek csatársor lendületes, temperamentumos és mindig előre haladó játékát…Az FTC védelme és halfsora mind a két félidőben nagyszerűen szerepelt; Bihari megbízhatóan helyettesítette Szamosit; Hungler pedig Wienert. Takács a szokott jó volt, csak néha ábrándozott egy kicsit, talán nem értette meg fiatal partnerét. A halfsor ugy, a védelemben mint a támadásban ott volt: legjobb volt Szabó agilitásával.” (1920 – Törekvés)
“Nem csillog, de küzd, hajt a Fradi…Jó talajú pálya fogadta szombaton a Népstadionban érkező két együttest. Zöld-fehér támadások vezették be a mérkőzést és már a negyedik percben gólveszély alakult ki a Kohász kapuja előtt…A mérkőzés egyik legjobbja Novák Dezső volt, aki új szerepkörben lépett a pályára: Elegánsan szerelt, nagyvonalúan indított. Sportzsargonnal élve: uralta a középpályát, pedig Dezső nem filigrán, s a vékonydongájúak sem vallják egyöntetűen közéjük tartozónak. Mégis olyan biztonsággal mozgott a pályán, mintha éppen neki találták volna fel. Novák Dezső új szerepkört kapott, Szűcs Lajos elárvult helyére állította őt Kalocsay dr., az edző. Jól tette, mert a csapata legjobbja volt. Hosszú évek alatt sem idomult környezetéhez. Ő a hátvédposzton is megengedett magának egy-két cselt, esetleg egyéb mutatós megoldásokat is. Például azt, hogy a rárohanó csatár előtt emelte át a labdát. Alig akadt arra is példa, hogy ha már nála volt a labda, csak úgy vaktában elrúgta volna. Túlnyomórészt oda rúgta a labdát, ahová akarta. Mert ez – úgymond – specialitása.” (1970 – Dunaújváros)
“Az első negyedórában arra lehetett következtetni, hogy a Tatabánya nehéz ellenfél lesz (Tempó, Fradi!: a Bányász kispadján Lakat doktor ült). Ebben az időszakban a vendégek nemcsak kitűnően védekeztek, hanem középpályán megpróbáltak felzárkózni a támadásokhoz is. Később azonban a bányászcsapat visszaesett, képtelen volt kibontakozni, támadójátéka teljesen veszélytelen volt, míg a Ferencváros sorozatos rohamaival egyre inkább felőrölte a védők ellenállását. Igaz, a Ferencváros elég szerencsés gólokat rúgott, de minden tekintetben, főleg kombinációs játékban magasan felülmúlta ellenfelét és ilyen arányban is megérdemelten győzött.” (1971 – Tatabánya)
“Lendületes pécsi támadásokkal indult a mérkőzés, majd egy perc leforgása alatt — kihasználva a PMSC-védők megingását — váratlanul kétgólos előnyhöz jutott a Ferencváros. Azután ellaposodott a játék és csak szünet után lett ismét élvezetes a mérkőzés. A második félidőben nagy iramot diktáltak a hazaiak, sikerült az egyenlítés és már-már úgy tűnt, hogy fölényüket ismét gólra váltják, amikor a Ferencváros egy váratlan ellenakcióból újabb gólt szerzett. Az utolsó percek sok izgalmat hoztak és az újabb pécsi egyenlítés után a sérülések, valamint az időhúzás miatti hosszabbításban biztosította győzelmét a zöld-fehér gárda.” (1979 – Pécsi MSC)
“Novák Dezső: — Nagyon nehéz mérkőzést vívtunk! Tavaly is a Honvéd elleni mérkőzésünk volt a fordulópont, és a tegnapi eredményeket meg a mostani játékot értékelve úgy érzem: ha araszolva is, de elindultunk felfelé. 1-0 után is kapkodtunk kicsit, amikor kitámadott a Honvéd. De döntő volt, hogy a mieink jobban bíztak a sikerben, szívósabban tudtak harcolni a győzelemért. Jó húzásnak bizonyult azt is, hogy 1-0 után Szokolai hátrább húzódott, elvitte az emberét, így megnyílt az út a középcsatárba előretolt Nyilasi előtt…Azért még azt is hozzáteszem, hogy – biztosan zavarta a Honvédot Esterházy korai kiválása.” (1982 – Bp. Honvéd)
“Mező József, a mérkőzés “hőse”, a vendégek kapusa: — Egyszer, még régebben megfogadtam, hogy addig nem hagyom abba védést, amig nem szerzünk pontot a Ferencvárostól az Üllői úton. Most bejött…” Dalnoki Jenő: — Három válogatott csatárunk van, ám összesen nem tudják egyszer eltalálni a kaput…Gól nélkül pedig nem lehet nyerni.” (1987 – DMVSC)
Juj, ez a Keller-Romanek féle Fradi-Vác volt… Hát annak a tavasznak se csak szép emlékei vannak, csak hajlamos rá nem emlékezni az ember.