Advent második vasárnapja

Ezen a napon érkezik meg a második angyal, kezében egy nagy serleggel. Érkezéséért, hogy ne tévedjen el, gyújtjuk meg a második gyertyát. Az angyal célja, hogy megtöltse a nap sugaraiból készült serleget. Ezért körbejárja a Földet, minden házba bekopog, mert valami egyedi és különleges dolgot keres. Ez pedig a tiszta szeretet az emberi szí­vben. Ezt a szeretetet gyűjti össze a napsugár serlegébe és viszi fel az égiekhez. Oda viszi, ahol már nagyon várnak rá: az égiek az összegyűjtött szeretetből fényt készí­tenek a csillagok számára. Ezzel világí­tanak egy évig és ha felnézel az égre, akkor ezért láthatod a szeretet csillagokat.

Ha már az angyal kezében egy nagy serleggel érkezik a Földre, akkor az számunkra az 1965-ös VVK győzelmet is jelképezi. Advent második hetében egészen 1958-ig barangolunk vissza azokra az évekre emlékezve mely a Ferencvárosi labdarúgás talán legfényesebb korszakát jelentik. A dicsőséges 16 évre (1958-1974) mindösszesen hét napunk van, ebbe kéne belecsúfolni négy bajnoki cí­met, két magyar kupagyőzelmet, az előbb emlí­tett VVK győzelmet és egy VVK második helyet 1968-ból, egy UEFA elődöntőt (1971/72) és egy KEK döntőt (1974). De ebben az időszakban nyert Albert Flórián aranylabdát, és társaival (Szűcs, Novák) lett világválogatott. A ma élő nemzedék egyik „aranycsapata” is a hatvanas években varázsolta el a közönséget, és ekkor ült a csapat kispadján Mészáros József és Lakat Károly, sőt a hetvenes évek elején kezdte el edzői tevékenységét Novák Dezső és Dalnoki Jenő is, bár az előbbi igazán a nyolcvanas-kilencvenes években ért el sikereket.

Sikerekben gazdag időszak volt, egy olyan 16 év, melyből több évet kellett a Népstadionban albérletben eltöltenünk, hiszen az új stadionunk 1974-ben készült el. Ettől függetlenül a sikerek futószalagon érkeztek, í­gy a második angyal, aki ma szállt le hozzánk minden bizonnyal örömmel az arcán nézett körül a Szentély fölött. Még akkor is, ha nem rég vesztettük el a hatvanas évek legendás játékosát Albert Flóriánt. A mai nap mégis a mosolyé, az emlékezésé kell, hogy legyen, mert csak í­gy tudjuk elengedni magunktól a Császárt, és csak í­gy vagyunk képesek arra, hogy méltón emlékezzünk rá.

Advent második angyala egy kupát hozott magával. Megtöltötte a nap sugaraival, melyek nekünk Fradistáknak nem csak az éltető erőt jelenti, hanem a dicsőséges múltunk felidézését is. Olyan évek voltak melyekre ha visszaemlékezünk minden Fradista nyugodt szí­vvel átadná a napsugarakat a rászorulóknak, hiszen a bennünk élő múlt annál sokkal, de sokkal melegebb sugarakat küld a szí­vünk felé.

Érezzük át együtt, emlékezzünk együtt a Ferencvárosi labdarúgás egyik legszebb korszakára.