Bánki József: 60
A KSI, a Ferencváros, a Ganz MÁVAG, a svájci SC Kriens és a Veszprém FC középpályása. Nyolcszoros ifjúsági-, négyszeres utánpótlás- és ötszörös olimpiai-válogatott. A Fradi népszerű Dodi-ja az “A” válogatottban a kispadig jutott.
Közel tíz éven át szerepelt a Fradi “egyben”. A ’80-as évek meghatározó ferencvárosi játékosa, az évtized Üllői úti futballkirálya.
A középpályás tizenkilenc évesen a spanyol Zaragoza ellen debütált az első csapatban Novák Dezső kezei alatt, majd kölcsönbe került a Ganz MÁVAG-hoz.
1982 nyarán tért vissza és ősszel már tétmeccseken is pályára lépett. ’82 novemberében az élvonalban és kupában is eredményes volt.
Bánki gólok a Volán ellen:
httpvh://www.youtube.com/watch?v=lUXNxTrPQHw&p=5DD6604EDAB34C99
Az 1988/89-es idény volt a legjobb szezonja. Pályafutásának 26 NB I-es góljából, hetet ebben a szezonban szerzett. Huszonkilenc mérkőzésen lépett pályára az ezüstérmes gárdában.
Utolsó zöld-fehérben lőtt találatát Újpesten szerezte az emlékezetes 5:0-s meccsen, 1990 nyarán.
1991 telén Svájcba a másodosztályú SC Kriens csapatához igazolt, majd ugyanebben az esztendőben a Veszprém színeiben fejezte be élvonalbeli pályafutását.
Labdarúgó-pályafutása után újságíróként helyezkedett el (Népszava, Sztár Sport, origo.hu, Digisport), jelenleg a Zöld-fehér főszerkesztője.
Klubjai: KSI (1969-72), FTC (1972-91: 154 bajnoki / 25 gól), Ganz MÁVAG (1979-80), SC Kriens (1991), Veszprém (1991: 9 bajnoki / 1 gól), RAFC (1993-?)
Sok boldog születésnapot! A Múzeumok Éjszakáján ő vezetett végig bennünket a Szentélyen, közben belekukkantottunk a wikijébe, mert nem voltunk biztosak egy adatban, de sajnos én emlékeztem jól, pedig szinte hihetetlen: egy ilyen kiemelkedő képességű szervező középpályásnak még egy francos huszadrangú barátságos meccsen se adatott meg, hogy a címeres mezt viselje, holott annál jóval többet érdemelt volna. (B-válogatottság – még volt olyan -, meg korosztályosak még voltak neki, de azért az mégsem ugyanaz.)
Ja, jól elbeszélgetek magammal, ez az egész itt van a bevezetőben. Legközelebb jobban figyelek. Ettől még fel vagyok háborodva rajta.
de jó kis focista volt a Dodó … ma lenne 1 (egy!!!) ilyen a válogatottban … nem fájna a fejem egy Ulster elleni meccs miatt … ragyogó futballista volt, sosem felejtem, amikor ’87-ben a “verhetetlen” -szó szerint! nem megverhető!- Honvéd ellen micsoda gólt rúgott, amivel 2-1-re átvettük a vezetést … micsoda meccs volt … utána jött Döme csodagólja, aminek még mi, Fradisták is felállva tapsoltunk … spontán, magunktól felállva … na, ilyen sincs ma már … Bánki Dodó, Isten éltessen nagyon sokáig!!!
Isten éltessen sokáig! /imádni való volt a játékod, vargazolival nagyot alkottatok volna…./ Köszönt, egy druszád!
Isten éltessen sokáig Dodó!
Soha nem felejtem el a dózsának lőtt bomba gólodat az üllői úti szentélyben!
Az időtájt még nem volt ritkaságszámbamenő a 25-30 ezer néző egy hazai mérkőzésen!
Nagyon felemelő érzés, hogy a Dodó féle Fradin nőttem fel!
Dodikám, még legalább 50 boldog évet kívánok igaz FRADISTAKÉNT!!!
Dodi! Isten éltessen! Sok ilyen FRADISTÁRA lenne szükség!
Isten éltesse Dodót, legnagyobb “kismestereink” egyikét!