„Búcsúzik az öreg tribün …”

Közzétéve: 2009. március 3. kedd | Szerző: K@rcsi

A pályaépítés javára vidám, zenés műsort szerveztek az Üllői úton. Sajnos az időjárás alaposan közbeszólt…

„Esett az eső. Pedig ezen a napon „Búcsúzott az öreg tribün”. Nem kellett ugyan 30 ezer nézőt magába fogadnia mint az előzetes számítások alapján remélték, de azt az ötezer embert, aki valóban megjelent az „öreg” búcsúztatásán valóságos anyai szeretettel védte meg rozzant fatetejével az eső elől. Az idő ugyan szomorú volt, a hangulat ellenben annál vidámabb.

— Hajrá Lázár! Lődd rá, Bodola! — harsantak a buzdító, ujjongó kiáltások az MTK—Ferencváros örökrangadó közönségének soraiból. A nap tiszteletére az öregfiúk is mezt húztak magukra, stoplis cipőbe bújtatták lábukat. És, hej hogy eljátszogattak! Persze már kissé komótosabban, mint hajdanán, de szemmel látható élvezettel. Kispéter például még ma is megcsillantotta régi, s nagy tudását. Érdekes volt megfigyelni, hogy hiába múltak el az évek, mindkét csapat ugyanúgy játszott, ahogy hajdanán. Az MTK most is lapos passzokkal operált, az FTC most is szívesen alkalmazta a lestaktikát. Ombódi most is cselezett saját tizenhatosán belül. Mészáros most is olyan okos gólt lőtt, mint régen számtalanszor.

És ha az öregekről beszélünk, meg sportról, akkor okvetlenül meg kell említeni Béla bácsit is. Salamon Béla bácsit, aki sportszerűen, ahogy mondta: „társadalmi munkában” szórakoztatta a nagy rivális, a Ferencváros közönségét. Igaz, jókedvűen tehette. 3:2-re nyert a csapat, az „öreg” MTK. Szín, ötlet, hangulat és — talán akaratlanul is — meghatottság. Ez volt a búcsú. A résztvevő művészek emléktárgyai között kis zöld—fehér zászlócska, a nézők emlékeiben könnyed mosoly jelzi majd ezt a délelőttöt. És talán évek múltával úgy mesélnek majd róla, mint ahogyan Béla bácsi most a tribün felépítéséről: — Én ott voltam amikor…”