Buzánszky Jenő
Buzánszky Jenő (1925. május 4., Újdombóvár) a Dombóvári Vasutas (1942-46), a PVSK (1946-47), a Dorogi Tárna, a Dorogi Bányász majd a Dorogi AC (1947-60: 274 bajnoki) jobbhátvédje, 1950 és 1956 között 49 válogatott találkozón szerepelt. Tagja volt az 1952-ben olimpiai arany-, és 1954-ben világbajnoki ezüstérmet szerzett magyar együttesnek.
Az ötvenes évek elején világhírű gárda, az „aranycsapat” egyetlen vidéki „törzstagja” volt. A kitűnő dorogi játékos az együttes legbiztosabb pontjai közé tartozott. A Buzánszky—Lóránt—Lantos összetételű hátvédhármasban ő volt a leggyorsabb. Technikailag és taktikailag egyaránt érett, megbízható és korszerű hátvédjátékot mutatott. Nemcsak a szerelésben, a támadások elhárításában, hanem az ellentámadások indításában is jeleskedett. Gyakran vállalkozott előretörésekre, amelyeket rendszerint jó beadásokkal fejezett be. Minden mérkőzésen kiegyensúlyozott, értékes teljesítményt nyújtott. A dorogi bányászcsapatból ő öltötte először magára a címeres mezt.
1956-57 telén a Ferencváros jugoszláv túráján szerepelt.
A Kinizsi-korszak után, a Fradi jugoszláviai túráján ők viselték először az „FTC” feliratos mezt. Állnak (balról): Szigeti (DVTK), Mátrai, Buzánszky (Dorog), Gulyás, Dalnoki. Elől: Varga (Dorog), Fenyvesi, Dékány, Kertész, Ombódi, Orosz (fotók: Sándor Mihály gyűjteményéből)
(Antal Zoltán, Hoffer József és Kukely Mihály írásainak valamint a Dorogi Bányász kiadványainak felhasználásával)
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Vélemény, hozzászólás?