Egyszer szomszédos nyugágyban hevertük ki a kiadós délelőtti hegyi­séta fáradalmait a Vörös Csillag Szálló kellemes kertjében. Az úttörő-vasúttól csak megszűrve ért el a zsi­vaj. Nyugalom, csend és béke volt De Szőke Pistin látszott a nyugtalan­ság:

—     Jó lenne bejátszani magamat a válogatottba. Ugye, sikerülhet?

Élete első (és mind ez idáig egyet­len) válogatottsága előtt volt mindez. 1969 májusában. Az emlékezetes ma­gyar—csehszlovák mérkőzés elölt, amikor még nyertünk 2:0-ra a VB- selejtezőn

Most — idestova másfél év után — háborog:

—     Jobb lett volna akkor be sem kerülni! Ha én is a dánok, vagy az í­rek ellen kezdek, talán ma is válo­gatott vagyok. Dehát nekem semmi sem akar sikerülni … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →