Jegyzet
Véget ért a bajnoki félév
„Itt a tél. E bajnoki félév véget ért. A szurkoló kiváltja korcsolyáját a zálogházból. Leesik az első hó. A Ferencváros maholnap hosszabb portyára megy. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Tavaszi rajt
„A Ferencváros mindig annyira játszik jól egy mérkőzésen, amennyire a mérkőzés előtt a fiúk szemei — csillognak. És jelenleg nem csillognak túlságosan. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Egy KK döntő utózöngéi, avagy „nem lehet ám a Fradival kikukoricázni!”
Este 9 óra. Fényárban úszik a Beer-vendéglő, a Ferencváros tanyája. Amikor belépünk az ajtón, Woggenhuber Oszkár éppen ezt veri a zongorán: „Nem lehet ám a Fradival kikukoricázni!…” Az asztalok mellől kórusban harsan fel: „Megláthatja bárki, aki rá kíváncsi!…” A nóta végén mintha egyetlen torokból hangzana, hallik a kiáltás: – Hajrá Fradi! Egy kattintás ide a folytatáshoz....
A hírek úgyis megvárnak, avagy egy KK döntő utózöngéi
Annak ellenére, hogy a jelen híradásait az internetről ismerjük, a mai napig reggelente a kávé mellé, a puha kalácson túl, számomra még mindig a friss és „ropogós” írott sajtó jelenti az igazi desszertet. Ez egy régi hagyomány, amit még a nagypapámtól örököltem. Számára a tejes kávé mellett elképzelhetetlen volt a Szabad Föld, mely bár heti újság volt, de minden nap a kezébe vette. Amikor megkérdeztem tőle, hogy nem unja-e egy héten át ugyanazt olvasni, a tőle megszokott kimért hangon csak így felelt: – Beosztom fiam, mindennap csak egy oldalt nézek át. A hírek úgyis megvárnak. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
A Ferencváros győzni fog! A Hungária fog győzni!
Az örökrangadóról akartam muzeális beharangozót írni, de szerkesztőtársam egyetlen húzással átírta a forgatókönyvet. Amikor az elmúlt héten „elővadászott” számomra egy közel 70 éves újságot és elolvastam a cikket, úgy éreztem ennél jobb és szellemesebb felvezetését az örökrangadónak nem is lehetne találni. Mesélni a harmincas évekről, amikor az örökrangadó még igazi társadalmi esemény volt, amikor nem csak a két csapat feszült egymásnak, hanem a kulturális és irodalmi élet is kihegyezte a pennáját. Azokban az években még természetes volt, hogy a híres pesti kávéházakban, nem csak Babits, Kosztolányi, és Illyés Gyula írta a verseit és szerkesztette a Nyugat c. irodalmi újságot, hanem olyan fiatal és tehetséges „írópalánták” is ott nyüzsögtek, mint Aszlányi Károly vagy Tabi László. Akik amellett, hogy koruk egyik legtehetségesebb fiatal íródeákjai voltak, még a labdarúgást is imádták. Tabi László huszonévesen, 1932-ben került a Nemzeti Sporthoz – rejtvény-rovatvezetőnek. Aszlányi Károly néhány évvel volt idősebb, mely nem csak az évek számában mutatkozott meg, de az életvitelben is. Amíg Tabi László egy visszahúzódó, csendes, de nagyon ambiciózus fiatal volt, addig Aszlányi a harmincas évek nagyvilági életét élte. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Tanulmányfejek
Sárosi Gyurka
„Legördül a függöny…”
A magyar professzionista bajnokság színjátéka befejeződött és az 1931—32. évi küzdelem számoszlopokba merevedve átadódik az utókornak: Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Tizenötezren felfedezik az Üllői úti pályát
– és a 3000 kislány meghódítja a tizenötezreket
Az őszi évad hőse a Ferencváros
Páratlan bajnoki teljesítmény, pontveszteség nélküli bajnoki forduló
Az emlékek országa
1911-et írtunk s az FTC most tért meg győzelmes külföldi túrájáról. Hány újságolvasástól eltiltott kis 10-12 éves fiú bújta titkon az újságok sportrovatát a túra alatt, hányszor újságolta boldog büszkeséggel az iskolatársainak:
— Megint győzött a Fradi, hiába, a magyar az első a világon!
Mi is — emlékszem — páran, budai fiúk, készen lettünk volna meghalni az FTC-ért. Gomblyukunkban ott volt a zöld-fehér zászlócska, s ha csak tehettük, kijártunk a messzi Soroksári, majd Üllői útra gyönyörködni a mi Franzstadtunk játékában. 1911 volt s megérkezett az FTC.
