Csank meccsei – Ózdtól az Üllői útig

Ajánlás

Morcos, hideg, mogorva, kemény, magának való, szigorú, hallgatag és zárkózott – azaz furcsa ember. Ezt tartják Csank Jánosról azok, akik nem, vagy csupán felületesen ismerik. Azok, akik keveset tudnak róla. Mert akik közelebbi kapcsolatban vannak vele, teljesen másképp vélekednek.

Persze ahhoz, hogy valaki véleményt alkosson róla, nem kell közelről ismernie. Elég, ha tisztában van az eredményeivel. Mert azok bizony vannak bőven. Két, a második vonalban szerzett aranyérem (Eger, Videoton), egy NB II-es ezüst (Eger). Magyar Népköztársasági Kupa-győzelem (Békéscsaba).

Élvonalbeli arany, két ezüst, valamint három kupaezüst (Vác).

Az év edzője (1992, ’93, ’94), és mesteredzői cí­m (1994).

Szövetségi kapitány (1996-97); irányí­tásával a csapat Norvégia mögött második lett vb-selejtezőcsoportjában, megelőzve Finnországot, Svájcot és Azerbajdzsánt. Egy esztendővel a Vidivel szerzett másodosztályú aranyérem után újabb (a második) élvonalbeli bajnoki cí­m, ezúttal a Ferencvárossal.

Összefoglalva: Csank János a legeredményesebb a 2001 nyarán munkában lévő, tapasztalt NB I-es szakvezetők között. Ezt lehet tudni, ám az adatokból aligha derül ki, milyen ember Csank János.

Pedig távolról sem lehetetlen megismerni őt.
Tessenek megpróbálni.
Érdemes.

Gonda László

***

(könyvrészlet)

… a Fradi ellen is „nyeltek le” jogos tizenegyeseket, cseppet sem érezte, hogy a bí­rók segí­tenék, különleges elbí­rálásban részesí­tenék a Ferencvárost. Sőt, előfordult, hogy vitatható helyzetben éppen azért nem fújtak csapata mellett, nehogy megvádolhassák őket. A hiba lehetősége a bí­rók ténykedésében éppúgy benne van, mint a futballistákéban – és a négy ominózus büntető közül egy sem volt olyan, amelynek megadása egyértelmű játékvezetői hiba lett volna, valamennyi megadható volt.

Ezen kí­vül a Ferencváros nem is az emlí­tett négy tizenegyes miatt lett bajnok, hanem azért, mert legalább két ponttal többet gyűjtött, mint bármelyik vetélytársa, és mert a bajnokság során a legkiegyensúlyozottabb, legjobb teljesí­tményt nyújtotta.

Puha vagy, Janó!

Csank Jánost kemény edzőnek tartják.
A közhiedelem szerint mogorva, szigorú, maximalista tréner, aki nagyon sokat követel, s akinél a legkisebb kihágás, fegyelmezetlenség, vagy egy-egy gyengébb meccs után nincs pardon. Úgy hiszik, a renitens, vagy hibázó játékost jobb esetben komoly büntetéssel sújtja, de az is előfordulhat, hogy azonnal elküldi a csapattól.

Az előbbieknek egy része igaz. Csank János tényleg szigorú, ám azt már bizonnyal nem sokan tudják, hogy keménységéből az évek során sokat vesztett. Nem lett tunyább, kevésbé céltudatos, vagy gyengébb kezű, mint játékoskorában, edzői pályafutásának elején, vagy mondjuk a váci sikerévek alatt volt, nem adta lejjebb igényeit – de az idők változtak, s bennük persze János is.

Hitvallása szerint a profizmus alapképlete meglehetősen egyszerű. Nagy energia-befektetés plusz maximális koncentráció plusz sok munka, jó teljesí­tmény és eredmény egyenlő sok pénz és erkölcsi elismerés.

Az elmúlt évtizedben azonban nagyot fordult a világ a labdarúgás körül, az állami támogatás (és vele a nagy dotáció) már a múlté. Jöttek a káefték, a tulajdonosok és a folyamatosan növekvő, nem ritkán végzetessé váló gazdasági problémák. A futballban keringő, a sportágba fektetett pénz fokozatosan fogyott, előfordult, hogy egyáltalán nem volt, a játékosok minden értelemben egyre kisebb elismerésben részesültek, és az új viszonyokhoz a trénernek is alkalmazkodnia kellett.

Szolidaritásból, de önös érdekből sem fordulhat szembe futballistáival, hiszen az a bukását jelenthetné. Ám egy igazi edzőnek nem azért kell a játékosaival tartania, mert az állását félti, hanem mert tartozik magának annyival, hogy azok mellett álljon, akiknek eredményeire ő is támaszkodik, s akik í­gy tulajdonképpen őt segí­tik. Ahogy mindenki, úgy János is folyamatosan változik, és egyes helyzetekben már nem úgy reagál, ahogyan régebben reagált volna.

A feltételek romlásával maga is gyengébb (de távolról sem gyenge) kezű lett.

Alapképletéből először a „sok” szócskát kellett kihúznia a pénz elől, majd (egy időben) magát a pénzt is. Vácott, a Videotonban és az ősz egyes időszakaiban a Fradiban is voltak olyan problémák, amelyek miatt úgy érezte, lazí­tania kell az istrángon. Ezért hát lazí­tott. Elismeri, hogy puhább, mint volt.
De továbbra is profi edző, aki mindig tudja, hogy az adott cél érdekében éppen mit kell, és mit szabad tenni. És tudja azt is, hogy ha a magyar futball viszonyai egyszer tényleg professzionálissá válnak, azaz a körülmények olyanok lesznek, amilyennek lenniük kell, ő ismét ugyanolyan keménnyé válik, mint régebben volt.
Mert egy profi edzőnél ez í­gy természetes…

Kiadta: Futballmédia irodalom – 2001

Szerző: Gonda László