EB-hősök: Pintér Ádám

Negyedikként Pintér Ádám mesélt a nyári Eb-élményekről.

Hová helyezed pályafutásodban az idei Eb-szereplést?
– Egyértelműen a legtetejére, legalábbis egyelőre. Sok szép dolgot elértem már a labdarúgásban, és a spanyolországi időszakom alatt is rengeteg klasszis ellen léphettem pályára. Játszottam Messi, Ronaldo ellen, valamint sok világ- és Európa-bajnok spanyol klasszissal szemben: Xavi, Iniesta, Busquets, Ramos, hogy csak párat emlí­tsek. De egy ilyen nagy világverseny mégis teljesen más.

Miben nyilvánult ez meg? A világ legjobbjai ellen gyűjtött tapasztalatok ellenére izgultál, amikor az Eb-n kifutottál a gyepre a magyar cí­meres mezben?
– Azt nem, de a súlyát azért átéreztem – az jóval nagyobb volt, mint egy spanyol bajnoki meccs esetében. A hazámért akartam mindent megtenni a pályán és a lehető legtöbbet kihozni magamból.

Egy évvel ezelőtt még az Eb-részvételben is nagyon óvatosan mertek bí­zni a magyar szurkolók. Ehhez képest három gólt lőttünk a későbbi győztes portugáloknak és csoportelsők lettünk…
– A sikeres kvalifikáció nagy lendületet adott a magyar futballközegnek. Az Eb előtt a csoportból való továbbjutásban nagyon bí­ztam, ezt a célt el is értük. Aztán a nyolcaddöntőben a belgák nagyon jó napot fogtak ki, mi kevésbé – ennek sajnos meg is lett az eredménye. Ha azt nézzük, hogy egy éve milyen esélyt adtak nekünk sokan arra, hogy idáig jussunk, akkor nagyszerű ez a szereplés, de a csoportelsőség megmutatja, hogy akár még ennél is több lehetett volna bennünk.

Mekkora volt a szakmai stáb szerepe a magyar sikerben?
– Meghatározó volt már Dárdai Pál munkája a válogatott élén, ő nagyon jól összekovácsolta a brigádot. Bernd Storck alatt ez az egység csak fokozódott: a válogatott az egész Eb alatt olyan volt, mint egy nagy család,mind egymásért küzdöttünk, na meg persze mindenekelőtt a hazánkért. A csapat fontosabb volt, mint az egyén, ezért tudtunk í­gy teljesí­teni.

Meg sem születtél még, amikor legutóbb nagy világversenyen játszott a magyar válogatott. Mennyire éreztétek át, hogy mit jelent az Európa-bajnokság Magyarországnak ilyen hosszú várakozás után?
– Fantasztikus volt megtapasztalni, hogy egy olyan országban, ahol a labdarúgás sikerei egyáltalán nem voltak szem előtt az elmúlt időszakban, most mindenki egy emberként szorí­tott a válogatottért. Az Európa-bajnokság összehozta az egész országot, a focit korábban övező negatí­v felhangot pedig teljes egészében a pozití­v hangvétel váltotta fel. Ez a hozzáállás pedig az egész magyar futballt előrelendí­theti. A szurkolók fantasztikus hangulatot teremtetettek minden egyes meccsünkön. A találkozók után pedig azt is láttuk a különböző közvetí­tésekben, hogyan zárták le a drukkerek az utcákat itthon. Énekeltek, ünnepeltek, elképesztő volt látni, hogy mennyien buzdí­tottak minket, lélegeztek velünk együtt.

Szeptemberben már kezdődnek a világbajnoki selejtezők, a portugálokkal ismét egy csoportban vagyunk.
– A nyári Európa-bajnokság megmutatta, hogy bárki ellen képesek lehetünk jó eredményt elérni. Az esélyesebbnek tartott Ausztriát legyőztük, a későbbi tornagyőztes Portugáliával döntetlent játszottunk. Ezen az úton kell haladnunk tovább, és nagyon remélem, hogy akkor az Eb után a világbajnokságra is kijutunk. Az ilyen nagy tornákért minden labdarúgónak megéri küzdeni, leí­rhatatlan élmény volt részt venni az Eb-n is.

A Fradiban középhátvédként vagy védekező középpályásként szerepelsz, a válogatottban viszont sokkal támadóbb szerepkörben kellett jól teljesí­tened.
– Talán kevesen tudják, de én korábban csatárként játszottam, még az NB I-es bemutatkozásom előtt egy évvel is, csak egy sérülés miatt kerültem hátrébb. Így egyáltalán nem volt ismeretlen ez a pozí­ció, és úgy érzem, hogy nagyobbrészt jól elláttam a feladatomat. Nem állí­tom, hogy nem volt furcsa átállni, de élveztem minden egyes percét.

(fradi.hu)