Egy Fradista naplói
Megint jöttek kopogtattak, na nem úgy mint régen, a mai kor levelének érkezését egy kattanással jelezte a számítógép. Egy kedves felajánlás érkezett 8-10 VHS kazettáról és mellesleg a levél végén megemlít egy naplót:
„Ja és még valami. A BL menetelés évében írtam egy „naplót”, ami … Ha gondoljátok és megtiszteltek megmutatom.”
Egy szerkesztőnek ilyet mondani (üzenni)! Gyors levélváltás, telefonszám csere és rövidesen egy Fradista család otthonában találtam magam, ahol rövid ismerkedés után előkerültek a féltve őrzött kincsek.
Rutinos „kincsvadásznak” számítok, hiszen az elmúlt egy évben jártam már Rudas Feri és Springer Miki bácsinál is könyvekért és fényképekért, legutóbb Pogány Laci adta oda a teljes fényképalbumát – elnézést a kevésbé ismert Fradista barátaimtól, hogy őket nem említem név szerint -, de egy pillanatra elbizonytalanodtam, hogy elvihetem én az említett naplókat. Igen naplókat és könyveket, de mindenek előtt, meg kellett néznem Kopunovic gólját – 1995.08.23., Üllői út: Ferencváros – Anderlecht: 1-1, BL selejtező visszavágó.
Egy megértő feleség ekkor már látta, hogy ma már nem fog a laptopjának a közelébe kerülni, hiszen ekkor már másodszorra kértem el tőle rövid időn belül, így bekapcsolódott a beszégetésbe. Csak röviden ennyit jegyzett meg: – Azért költöztünk ide, mert innen minden nap lehet látni az ablakból a „szentély” kandelábereit és a mérkőzés estéin felgyúló fényeket.
A nosztalgiázás után előkerültek a Nagy Béla könyvek, melyek közül rövid leltározás után nemes egyszerűséggel közöltem, hogy melyiket vinném most, illetve melyekre lenne később szükségem. Házigazdám nagylelkűségére és Fradista szívére vall, hogy jó szívvel ajánlott fel mindent, ami a polcokon volt addig. Nagy Béla naplója után szemügyre vettem házigazdám a Fradi BL menetelésekor írt naplóit, mely két A4-es könyvecskére hasonlít inkább. Ekkor halkan megjegyezte: -ezek a kincsek, lehet hogy csak neki jelentenek sokat, de öt méternébb még nem kerültek távolabb a szekrénytől, melynek mélye eddig őrizte őket.
A legártatlanabb hangon és természeteséggel ecseteltem kijelentő módban, hogy beszkennelem, feldolgozom, archiválom, illetve szerkesztő társaimmal egy remek sorozatot készítünk belőle. A biztonság kedvéért, azért megjegyeztem: – Holnap bezárom a cég páncéljába.
Csak csendben, ennyit mondott: – Itt van még ez a füzet, melyet gyerekkoromba készítettem, vidd el ezt is nyugodtan.
A mai adventi naptárunkban ebből a füzetből mutatunk be egy interjút Zsiborás Gabi és Kakas Laci rivalizálásáról, mely helyenként kézzel írva eleveníti fel az újság másik oldalát.
A BL naplókat hamarosan feldolgozzuk és képekkel, videókkal szinesítve közzé teszünk sorozat formájában.
-ɱ-
Kedves László!
Köszönöm, hogy személyes élményével válaszolt. Személy szerint egy hónapja találtam az oldalra és azóta egyre jobban éled fel bennem az a Fradizmus, mely az elmúlt években sajnos megkopott egy kicsit. Azt meg a legnagyobb emberi ajándéknak tartom, ha valaki a személyes élményeit a múltjából közzéteszi. Nagyon szép és boldog karácsonyt kivánok Önnek és kedves családjának!
Azon kevés emberek egyike vagyok, akik olvasták ezt a naplót, sőt tulajdonképen figyelemmel kisérhettem megszületését. Számos szép emléket ébreszt bennem. Nagyon várom, hogy nosztalgiázva egy kicsit, újra felelevenedjenek azok az idők a sorok segítségével.
én még fiatal vagyok (10 éves voltam 1995-ben) de számomra is nagyon meghatóak a fenti mondatok. nagyon sokan azt hiszik, hogy a fradizmus abból áll, hogy sálat tekernek a nyakukra és elindulnak balhézni. az igazi fradizmus az, amit itt lehet olvasni. bár vannak halvány emlékeim a BL-ről, tán lehet, hogy ezek inkább apám nosztalgiájából adódik, de nagyon kiváncsian várom a részletes beszámolót. mert ez a valóság, ez a szurkoló igazi hangja.
Zsolt!
Számomra öt perce megérkezett a Karácsony – beléptem az oldalra….. és….. nagyon meghatódtam. Ennél nagyobb ajándékot nem kaphatok, mint azt, hogy a szerény személyem megemlítésre kerül ezen a csodálatos oldalon. Köszönöm, barátaim.
Nagy László
Fantasztikus kincs került a birtokukba! Ez a mondat meg mottója lehetne az igazi Fradizmusnak: „Azért költöztünk ide, mert innen minden nap lehet látni az ablakból a “szentély” kandelábereit és a mérkőzés estéin felgyúló fényeket.”
Nagy L. – köszönöm!