Egy kép utóélete – Szigeti Oszkár

Szigeti Oszkár

Honlapunk közel három éves története során többször előfordult már, hogy egy-egy kép egészen váratlanul elkezd önálló életet élni. Kiragadja a több ezer kép közül az emlékezés, mely közelebb visz nem csak a Ferencváros történelméhez, hanem egyes játékosok életéhez is. Az is előfordult már néhányszor, hogy egy családtag jelentkezik és boldogan újságolja, hogy azon a képen édesapja, nagyapja vagy testvére szerepel. Számunkra ezek a „találkozások” új impulzusokat adnak és sok esetleg újabb információkhoz és képekhez jutunk, ezzel is gyarapí­tva a Ferencváros labdarúgás dicső múltjának képeskönyvét függetlenül attól, hogy ki hányszor szerepelt zöld-fehérben és ki milyen sikereket ért el a pályafutása alatt. A képek mesélni tudnak – ezeket a szavakat is többször leí­rtuk már, de egy közös bennük: ezekhez a képekhez sokkal több fűződik mint maga az esemény.

A mai „mesénk” nem most kezdődött. YSE „Emlékezetes Fradimeccseim” sorozatának kilencedik részében 1956 decemberébe kalauzolt el minket, ahol a Ferencváros (az 1950-ben elvett nevünket a forradalom idején kaptuk vissza) kölcsönjátékosokkal megerősí­tve utazott Jugoszlávia, ahol több barátságos mérkőzést is játszottunk. Annak ellenére, hogy olvastam Imre bátyám nagyszerű í­rását, akkor nem nagyon tűnt fel az í­rást illusztráló kép, ahol többek között egy olyan játékos is látható aki csak „vendégeskedett” a Fradinál, de ha megnézzük a pályafutását akkor senki sem vonja kétségbe, hogy akkor erősí­tést jelentett a csapat számára. Szigeti Oszkárról van szó, aki a diósgyőri labdarúgás legendás játékosa volt. 15 éven át játszott Miskolcon, majd után edzőként is dolgozott Diósgyőrött. 1958. április 20-án a válogatottban is bemutatkozott a Jugoszlávok elleni 2:0-ra megnyert mérkőzésen.

Mivel honlapunk adatbankjában azok a játékosok is szerepelnek, akik akár kölcsönjátékosként, de magukra húzták a Ferencváros mezét, í­gy természetesen Szigeti Oszkár is szerepel benne, hiszen ő a jugoszláv túrán három alkalommal is pályára lépett Mátraiékkal. Bár pályafutása Diósgyőrhöz köti, unokája az oldalunkon találta meg szeretett nagyapja adatlapját, rövid életrajzát és YSE í­rását aki emlí­tést is tesz róla: „Szigeti Oszkár a Diósgyőr jól megtermett, de gyors balösszekötője volt, nem is játszott rosszul, ám igazi helyét néhány évvel később (Mátraihoz hasonlóan) a védelemben találták meg.” A „találkozást” levélváltás követte, melynek a végén megkaptuk az előbb emlí­tett í­rásban szereplő kép „eredetijét”, mely abból különleges, hogy a hátoldalán a játékosok személyes aláí­rása is szerepel, valamint a válogatott mezes képét, í­gy az adatlapján már pályafutásához méltó képet tudunk szerepeltetni. Különlegessége a képnek a játékosok meze is, hiszen 1949. december 31. után ezen a túrán szerepelt először a csapat „FTC” feliratú mezben! Akik átélték az elnyomás éveit azoknak a „mindent” jelentette, hogy újra a Ferencváros mezét viselhették.

A magyar labdarúgás arcképcsarnokában szereplő játékosok sok szállal kapcsolódnak egymáshoz. Bár a pályán ellenfelek voltak, de a válogatottban már társak, akik együtt küzdöttek a magyar sikerekért. Örök barátságok is szövődtek, de voltak „alkalmi kapcsolatok” is, amikor néhány mérkőzés erejéig (főleg túrameccseken) más csapat mezét húzták fel a játékosok. Ahogy 1956 decemberében, az í­zig-vérig diósgyőri Szigeti Oszkár, aki három mérkőzés erejéig a Ferencváros zöld-fehér mezét húzta magára.

És akinek az unokája, egy Fradi történetét feldolgozó oldalon találkozott nagyapja Fradista múltjával és aki képekkel segí­tette, hogy az emlékezés ne csak a szí­vekben őrizze meg Szigeti Oszkár emlékét, hanem képeken is. Mert a képek néha sokkal többet tudnak mesélni annál, mint amit első ránézésre gondolnánk.

A Kinizsi-korszak után, a Fradi Jugoszláviai túráján ők viselték először az „FTC” feliratos mezt. Állnak (balról): Szigeti (Diósgyőr), Mátrai, Buzánszky (Dorog), Gulyás, Dalnoki. Elől: Kertész, Fenyvesi, Dékány, Varga (Dorog), Ombódi, Orosz

A fotókért köszönetet mondunk File Lászlónak.