Emlékezetes Fradimeccseim 22., avagy ezúttal a szarvas vitte a puskát

CSAK EGY MECCSET JÁTSZOTTAK, DE ANNYI MECCSEMLÉK VAN, AHÁNYAN LÁTTÁK

Nono — horkanhat fel az olvasó — azt szokták mondani, hogy a „nyúl viszi a puskát”, és különben is hogyan kerül a csizma az asztalra, azaz lőfegyver az Üllői útra?

A nyúl helyett azért szerepel szarvas, mert a Dalnoki-féle csikócsapatról sok minden elmondható, de az nem, hogy nyuszik voltak. A puska meg úgy került az Üllői útra, hogy ellenfelünk — amely első mérkőzéseink idején még a ZSIDENICE nevet viselte, a VVK győztes sorozatunkban ZJS BRNO volt, ekkoriban éppen  „bázisvállalatának” a világhí­res fegyvergyárnak a nevén szerepelt, mí­g napjainkban 1. FC BRNO-nak hí­vják. A gyár a hetvenes években már kiváló minőségű golyós vadászpuskáiról volt közismert, de a II. Világháború alatt a hí­res-hí­rhedt Panther harckocsik részére gyártotta az ágyúkat kiváló minőségben.

1975. október 1. FTC—Zbrojovka Brno 7:1 (4:1) Üllői út, 25 000 néző.
Jelenlegi számí­tásaim szerint a 121. nemzetközi kupamérkőzés, összesí­tésben a 1018. nemzetközi, mindent összevéve a 3100. mérkőzés. Eme többször változott nevű cseh (pontosabban morva) csapat ellen a 7. nemzetközi kupa, összesí­tve a 10. mérkőzés.
[Jelenlegi ismereteim szerint, mert elfeledett mérkőzések adatai napjainkban is kerülnek elő… 2016 tavaszán 1901-től újra kezdtem számolni meccseket — még nem vagyok a végén —, í­gy az összesí­tés eltér a korábbiaktól, s mire a végére érek, biztos mégjobban el fog térni. Akkoriban egyébként az 1000. nemzetközi mérkőzésnek hittük.]

FTC (WM-rendszerben í­rva): Hajdú J. — Martos, Bálint, Megyesi (Takács L.) — Ebedli II, Rab — Pusztai, Nyilasi T., Szabó F. II, Mucha, Magyar Is. (Kelemen G.).

Gól: Szabó 3, Nyilasi 3, Pusztai.

Ünnepélyes hangulatban kezdődött a mérkőzés. Kaptunk egy dí­szes emléklapot is (ezt most — te jó ég, már közel 45 éve volt! — nem találom). Kemény Tibor egykori KK győztes labdarúgónk végezte el az ünnepélyes kezdőrúgást, és a meccs valódi futballünnep lett.

Némi mezőnyjáték után a 18. percben Bálint egy félpályás átadással indí­totta Pusztait, aki meg sem állt az alapvonalig, laposan beadott, mire érkezett Szabó és néhány méterről bepasszolta a labdát a hálóba.

Hat perc múlva egyenlí­tettek a morvák. Bálintot — a meccsen először és egyben utoljára — átjátszották, Hajdú kifutott, hogy zárja a szöget, de hiába. (Mintha az utóbbi időben is láttunk volna nemegyszer ilyet…)

De aznap nekünk sikerült minden. A középkezdés után — az ellenfél még az egyenlí­tésnek örült, mi meg »véleményt nyilvání­tottunk« — Pusztai megszerezte a labdát, észrevette hogy Szabóra nem figyelnek, mire odaí­velte neki. A kapus kétségbeesetten kifutott, erre Ferike csak úgy futtából átí­velte felette a labdát. Be az üres kapu közepébe. Erre megnyugodtunk.

Aztán változatosság kedvéért Martos kapott egy labdát, és elhatározta, hogy megmutatja mit tud. Leszáguldott az alapvonalig, beadott és „Tibi bólintott” 3:1…

kisFlóri figyeli a nagyokat

És hogy nyugodtak lehessünk a szünetben,  a lefújás előtt változatosság kedvéért Pusztaival is megtették.

A második félidő elején változatosság kedvéért Nyí­l szolgálta ki Pusztait, aki köszönte szépen, és egy bődületesen nagy gólt lőtt.

Ezután leült a meccs (nyilván a mieinknek ki is kellett fújni magukat), mire a derék morvák megpróbáltak feltámadni. Próbálkoztak, próbálkoztak, ám ebből csak egy volt veszélyes. A kifutó Hajdún már túl is jutott a labda. ám Bálint az alapvonalról kifejelte.

Aztán hamarosan visszavettük a kezdeményezést. Szépen beszorí­tottuk őket, majd a 77. percben Ebedli indí­totta Pusztait. Laci elszáguldott, beadott, és Szabó érkezett. 6:1

És hogy legyen slusszpoén is, a Martos-Nyilasi kettős megismételte első félidei mutatványát a 88. percben. 7:1.

*

balról: Rab, Nyilasi, Szabó, Magyar, Ebedli, Mucha, Hajdu, Pusztai, Martos, Magyar, Bálint

Bár játszott ennél jóval fontosabb meccseket is, de megí­télésem szerint ekkor játszott a legjobban a csikócsapat. A Martos-Ebedli-Pusztai jobboldal valósággal megőrjí­tette a brnóiak védelmét, középen pedig Nyí­l és Szabó ellenállhatatlan volt. A többiek hozzájuk képest halványabban játszottak. De csak hozzájuk képest. Martos azt csinálta, amit most Lovre, tavaly ősszel a Debrecen verésnél eszembe is jutott ez a meccs. Szabó Feri második góljához hasonlót pedig Isael képes művelni. Mindenestre a morvák nagy öntudattal érkeztek, sikeres vadászatot remélve (azaz visszavágást a korábbi három kupakudarcért), dehát Zbrojovka tervez, Fradi végez… Nyugodtan í­rhattam tehát, hogy a végén a szarvas vitte a puskát.

Akkor azt hittük, hogy miénk a világ. Aztán hamarosan le kellett szállnunk a földre… Utolsó KK-szereplésünk végül is sikertelen volt. ’76 tavaszán a visszavágó időpontjában MNK-meccset kellett játszanunk, í­gy a „B”-csapat utazott ki hozzájuk, mely hősies küzdelemben 3:2-re kikapott. (Az „A” győzött, bejutott a döntőbe, ahol aztán az MTK-t győzte le.) De nem ezen múlott a KK szereplésünk. Csoportos selejtező volt, és az Innsbruck mindkettőnknél jobban teljesí­tett.

Ám most, közel 45 év után is jólesik visszaemlékezni az ilyen meccsekre..

”’ YSE ”’