Emlékezetes Fradimeccseim 22., avagy ezúttal a szarvas vitte a puskát
CSAK EGY MECCSET JÁTSZOTTAK, DE ANNYI MECCSEMLÉK VAN, AHÁNYAN LÁTTÁK
Nono ”’ horkanhat fel az olvasó ”’ azt szokták mondani, hogy a „nyúl viszi a puskát”, és különben is hogyan kerül a csizma az asztalra, azaz lőfegyver az Üllői útra?
A nyúl helyett azért szerepel szarvas, mert a Dalnoki-féle csikócsapatról sok minden elmondható, de az nem, hogy nyuszik voltak. A puska meg úgy került az Üllői útra, hogy ellenfelünk ”’ amely első mérkőzéseink idején még a ZSIDENICE nevet viselte, a VVK győztes sorozatunkban ZJS BRNO volt, ekkoriban éppen „bázisvállalatának” a világhíres fegyvergyárnak a nevén szerepelt, míg napinkban 1. FC BRNO-nak hívják. A gyár a hetvenes években már kiváló minőségű golyós vadászpuskáiról volt közismert, de a II. Világháború alatt a híres-hírhedt Panther harckocsik részére gyártotta az ágyúkat kiváló minőségben.
1975. október 1. FTC—Zbrojovka Brno 7:1 (4:1) Üllői út, 25 000 néző.
Jelenlegi számításaim szerint a 121. nemzetközi kupamérkőzés, összesítésben a 1018. nemzetközi, mindent összevéve a 3100. mérkőzés. Eme többször változott nevű cseh (pontosabban morva) csapat ellen a 7. nemzetközi kupa, összesítve a 10. mérkőzés.
[Jelenlegi ismereteim szerint, mert elfeledett mérkőzések adatai napjainkban is kerülnek elő… 2016 tavaszán 1901-től újra kezdtem számolni meccseket ”’ még nem vagyok a végén ”’, így az összesítés eltér a korábbiaktól, s mire a végére érek, biztos mégjobban el fog térni. Akkoriban egyébként az 1000. nemzetközi mérkőzésnek hittük.]
FTC (WM-rendszerben írva): Hajdú J. — Martos, Bálint, Megyesi (Takács L.) — Ebedli II, Rab — Pusztai, Nyilasi T., Szabó F. II, Mucha, Magyar Is. (Kelemen G.).
Gól: Szabó 3, Nyilasi 3, Pusztai.
Ünnepélyes hangulatban kezdődött a mérkőzés. Kaptunk egy díszes emléklapot is (ezt most ”’ te jó ég, már közel 45 éve volt! ”’ nem találom). Kemény Tibor egykori KK győztes labdarúgónk végezte el az ünnepélyes kezdőrúgást, és a meccs valódi futballünnep lett.
Némi mezőnyjáték után a 18. percben Bálint egy félpályás átadással indította Pusztait, aki meg sem állt az alapvonalig, laposan beadott, mire érkezett Szabó és néhány méterről bepasszolta a labdát a hálóba.
Hat perc múlva egyenlítettek a morvák. Bálintot ”’ a meccsen először és egyben utoljára ”’ átjátszották, Hajdú kifutott, hogy zárja a szöget, de hiába. (Mintha az utóbbi időben is láttunk volna nemegyszer ilyet…)
De aznap nekünk sikerült minden. A középkezdés után ”’ az ellenfél még az egyenlítésnek örült, mi meg »véleményt nyilvánítottunk« ”’ Pusztai megszerezte a labdát, észrevette hogy Szabóra nem figyelnek, mire odaívelte neki. A kapus kétségbeesetten kifutott, erre Ferike csak úgy futtából átívelte felette a labdát. Be az üres kapu közepébe. Erre megnyugodtunk.
Aztán változatosság kedvéért Martos kapott egy labdát, és elhatározta, hogy megmutatja mit tud. Leszáguldott az alapvonalig, beadott és „Tibi bólintott” 3:1…
És hogy nyugodtak lehessünk a szünetben, a lefújás előtt változatosság kedvéért Pusztaival is megtették.
A második félidő elején változatosság kedvéért Nyíl szolgálta ki Pusztait, aki köszönte szépen, és egy bődületesen nagy gólt lőtt.
Ezután leült a meccs (nyilván a mieinknek ki is kellett fújni magukat), mire a derék morvák megpróbáltak feltámadni. Próbálkoztak, próbálkoztak, ám ebből csak egy volt veszélyes. A kifutó Hajdún már túl is jutott a labda. ám Bálint az alapvonalról kifejelte.
Aztán hamarosan visszavettük a kezdeményezést. Szépen beszorítottuk őket, majd a 77. percben Ebedli indította Pusztait. Laci elszáguldott, beadott, és Szabó érkezett. 6:1
És hogy legyen slusszpoén is, a Martos-Nyilasi kettős megismételte első félidei mutatványát a 88. percben. 7:1.
*
Bár játszott ennél jóval fontosabb meccseket is, de megítélésem szerint ekkor játszott a legjobban a csikócsapat. A Martos-Ebedli-Pusztai jobboldal valósággal megőrjítette a brnóiak védelmét, középen pedig Nyíl és Szabó ellenállhatatlan volt. A többiek hozzájuk képest halványabban játszottak. De csak hozzájuk képest. Martos azt csinálta, amit most Lovre, tavaly ősszel a Debrecen verésnél eszembe is jutott ez a meccs. Szabó Feri második góljához hasonlót pedig Isael képes művelni. Mindenestrea morvák nagy öntudattal érkeztek, sikeres vadászatot remélve (azaz visszavágást a korábbi három kupakudarcért), dehát Zbrojovka tervez, Fradi végez… Nyugodtan írhattam tehát, hogy a végén a szarvas vitte a puskát.
Akkor azt hittük, hogy miénk a világ. Aztán hamarosan le kellett szállnunk a földre… Utolsó KK-szereplésünk végül is sikertelen volt. ’76 tavaszán a visszavágó időpontjában MNK-meccset kellett játszanunk, így a „B”-csapat utazott ki hozzájuk, mely hősies küzdelemben 3:2-re kikapott. (Az „A” győzött, bejutott a döntőbe, ahol aztán az MTK-t győzte le.) De nem ezen múlott a KK szereplésünk. Csoportos selejtező volt, és az Innsbruck mindkettőnknél jobban teljesített.
Ám most, közel 45 év után is jólesik visszaemlékezni az ilyen meccsekre..
”’ YSE ”’
„…indította Pusztait, aki meg sem állt az alapvonalig, laposan beadott, mire érkezett Szabó és néhány méterről bepasszolta a labdát a hálóba.”
Ez volt a védjegye a csikócsapatnak. Egyszer talán érdemes lenne összeszámolni, hány ilyen gólt szereztünk azokban az években. Változatosságot az érkező személye jelentette, mely a legtöbb esetben „bólints Tibi” volt. 🙂
Számomra az 1975/76-s idény jelentette a teljes „elcsábulást”.