Feljegyzések a fotelból – 45 percre már jók vagyunk
Amikor egy vírus ledönti az embert a lábáról és lázasan, hidegtől rázva mindent magára húzva próbál elbújni a világ elől, nem a legkellemesebb érzés végigszenvedni egy újabb kudarcot. Ilyenkor nem tudjuk, hogy valójában azt látjuk-e amit a szemünk érzékel, vagy az erőteljes hidegrázás okozta kábulat játszik velünk komisz játékot. Persze jobb lett volna inkább bekapni egy altatót és duplán szenvedni, de a “kötelességen” túl, minden kínos előzményt is beleszámolva, mégis csak a Fradi van a pályán és ha már nem tudtam személyesen a lelátón szurkolni, akkor szenvedés ide vagy oda, mégis csak meg kellett próbálnom nyitva hagyni a szemem és legalább 90 perc erejéig mellőzni az altató üdvözítő hatását. Bármennyire is “szigorú” és reményvesztett voltam a szerdai paksi fiaskó után, úgy gondoltam, az a csúfság még sem fordulhat elő, hogy egy hét alatt, három meccsen mindösszesen egyetlen pontocskát szerezzünk. Aztán meg ott van még a (kecskeméti) Vasas is, akinek soha nem fogjuk megbocsájtani 2006-ot, ráadásul ők már kétszer meg is fricskáztak minket. Tavaly augusztusban a Groupama Arénában tudtak nyerni az utolsó percben egy olyan meccsen, amit gólokkal kellett volna nyernünk, majd egy emlékezetes Kassai ámokfutás következett novemberben, ahol is végül a Vasas pályaedzője mentett pontot a hazaiaknak, szintén az utolsó pillanatban.
Ezek után mégis csak ciki lett volna egy újabb bukta, amit még a hidegrázás közepette is távolinak tűnt, persze ha előre tudom a mérkőzés lefolyását, akkor a szünetben mégis csak az altató mellett kellett volna döntenem. De ne rohanjunk annyira előre, bár azt előre le kell szögeznem, hogy voltak a mérkőzésnek olyan részei amire nem emlékszem száz százalékosan, de ismerve a magyar foci nem éppen magasságokban emelkedő színvonalát, ezek annyira nem is lehettek fontosak. Doll mester nem hazudtolta meg önmagát, megint újított az összeállítás terén, bár hasonló felállásban talán már játszottunk, de ebben a sok variációs lehetőség miatt nem vagyok biztos. Botka helyett most Lovrencsics lett a jobbhátvéd, visszakerült a “babázó” Nalepa, Kleinheisler helyett Bognár kezdett, Dilaver a baloldali beállós helyről eggyel előrébb lépett Gerzson mellé. Varga maradt a jobbszélső, és maradt a helyén Böde és Moutari is.
Az összeállítás alapjában jónak is mondható, az első 45 percben nem is volt gond. Azt persze nem állíthatjuk, hogy visszatértünk az egy évvel ezelőtt sztrádára, de legalább nem földes úton zötykölődtünk, hanem kikanyarodtunk egy aszfaltozott útra. Volt lendület, volt akarat, mintha a játékosok egyszerre akarták volna bepótolni az előző fordulók helyenkénti katasztrofális teljesítményét. Előjöttek a szokásos hibák, de hátul aránylag jól zártunk, Gera és Dilaver is elég sok Vasas támadást akasztott meg és bár a szélsőjátékunk továbbra is akadozott, az első félidő inkább rólunk szólt mint a Vasasról. Volt két nagy helyzetünk, és ha Varga belövi az utóbbi hetek egyik legszebb támadása utáni ziccerét, talán minden másként alakul. De a helyzet kimaradt (a kapus parádésan védett) és már úgy látszott, hogy nem tudjuk feltörni a vendégek jól záró védelmét, jött Sternberg és minden erejét, keserűségét beleadva lőtt a Vasas hálójába, a lövésbe még beletudott kapni Nagy, de esélye sem volt a hárításra.
Nem tagadom, a félidőben szerettem volna befejezettnek nyilvánítani a mérkőzést, jó nekünk az 1-0, és ha már bírót is cserélni kellett, akkor miért nem lehet lerövidíteni egy meccset? A második félidő eléggé ideges hangulatban indult, Gerzsont sokadik alkalommal taposta meg Remili, sárga is lett a vége, majd Bödének sikerült kétszer is birokra kelnie a védőkkel, de mindkettő csak helyzetecske maradt, plusz egy sárga lap amit Dani kapott. Ami a következő 10 percben történt, az maga volt a rémálom. Még a “szunnyadó” hidegrázásom is úgy gondolta, jobb ha beleerősít és hátha nem látom azokat a perceket, melyek megpecsételték a sorsunkat.
Jött az egyenlítés (szép támadás után), majd Hüsing hozta a szokásost és kihagyhatatlan helyzetet teremtett a Vasas csatár előtt, aki szépen megköszönte és máris fordult a kocka. Thomas Doll egyből elkezdte szokásos csere-bere akcióját, először jött a Bognár-Kleinheisler, ami egy kicsit talán furcsának tetszett, mert az tény, hogy Bogesz elég ritkán ért a labdához, de akkor általában jól játszotta meg, sőt helyzetbe is tudta hozni a társait. Kleinheislert ismerve meg a futáson és a romboláson kívül máshoz nem nagyon ért, bár lehet, hogy Doll előre tudta, hogy a csere után néhány perccel Nalepa úgy gondolja már eddig is túl sokat töltött a pályán és fel kéne hívni a családot, hogy a baba jól van-e, ezért a kilépő Remilit a nemes egyszerűséggel elgázolta. És mivel volt egy már sárgája, így mehetett zuhanyozni. Ügyetlen, buta megoldás volt, hiszen a Vasas-csatár bár meglódult volna a szélen, de ahhoz elég messze volt a kapunkhoz, hogy kockáztatni szabadott volna a kiállítást.
Innentől meg jött a veszett fejsze nyele, tízen voltunk a pályán, bejött Csukics és Botka is (nehezen magyarázható mindkettő), de érdemben már nem tudtunk változtatni a helyzeten. A Vasas meg mégis csak van olyan jó csapat, hogy nem rémült meg az előnytől, nem kapkodott, nyugodtan és szervezetten őrizte az előnyét és mivel Moutari (egyetlen megoldása sem sikerült) és Varga képtelen volt meghúzni a széleket, ahová már Lovrencsics is besegített Botka érkeztével, tulajdonképpen esélyünk sem volt az egyenlítésre.
Ezzel még azoknak is elszállt minden álma akik még az elmúlt hetek teljesítménye után még reménykedtek az aranyban, mely most már a dobogó alsó fokát sem jelenti, sőt ha így folyatjuk, még az a szégyen is bekövetkezhet, hogy jócskán a középmezőnyben végzünk. Arra meg már tényleg nem lehet kifogásokat felhozni. Volt már itt “össze-vissza szaladgáló játék”, volt zseniális rombusz a középen, voltak mentális problémák, most meg itt az új variáció, a minőségbeli különbségek. De kérdem én: ki igazolta ezeket a játékosokat, ki készítette fel őket, ki variálja mérkőzésről mérkőzésre az összeállítást és ki nem tudja eldönteni, hogy milyen hadrendben is játsszon a Ferencváros…és kinek sikerült totális lerombolni azt, amit másfél év alatt önmaga, sikeresen felépített.
A válasz nem egy megoldhatatlan feladat.
Csak egy rövid megjegyzés. A játékvezetők (Kassai, MLSZ) bírálatáért az előző Vasas meccs után Doll először 2 milliós büntetést kapott, amit 1,5 milliósra csökkentettek. Most kiderült, hogy nemzetközi meccsen sem tökéletesek a magyar bírók. Ki volt ott Madridban Kassai mellett? Bognár Tamás és Farkas Ádám. Akik a Groupamában ellenünk fújtak a legutóbbi Vasas meccsen. Egy bandába tartoznak, így minden érthető. Nalepa mellett négyen kaptak sárga lapot…
Itten mí r “minden” elhangzott. ìgy csak az marad hí tra szí momra, hogy idézzek egy nem tudom mí r kitôl szí rmazò jò mondatot:
“Egy közepes csapat nem tud mí shogy csak közepest nyùjtani és közepes szìnvonalùan jí tszani. Egy jò csapatnak akadnak rossz meccsei is.”
A rossz meccsekbôl most mindenkinek elege lehet mí r (és van is).
A Nagypénteki feltí madí s még — a Fradi részérôl — ví rat magí ra.
De bìzok benne, hogy nem csak Nagypéntek utí n jön a Hùsvét, hanem a levert és hitevesztett Fradi szí mí ra a feltí madí s is.
Arra szeretném terelni a végén a figyelmet, hogy Doll döntései mí r évek òta fejcsòví lva vettük sokszor tudomí sul.
Hüsing esetében meg nem értem (ebben egyetértek), hogy miért jí tszik még mindig zöld-fehér szinekben.
Személyesen személye irí nt nincs semmim ellene, de mí r nagyon de nagyon sok hibí k és vesztett meccsek az ô közremûködésével jöttek létre.
Ami az utí npòtlí s szereplését illeti, valòjí ban nem vagyok biztos abban, hogy most türelmes körültekintet a fiatal jí tékosok irí nt vezérli Doll edzôt, vagy elfogultsí g a “jobb” légiòsok irí nt.
Botka és Bogní r esetében a Fradiban két kiví lò jí tékos kapott helyet.
A Fradit nem tartom középszerû csapatnak.
Ezért benne van a pakliban az is, hogy rossul is jí tszon.
Azonban : a rossz jí tszí snak is meg vannak a hatí rai. A hatí r meg a szurkolòk (és a vezetôség) türelme.
Kinyírták a Fradit, teljesen kiölték belőle azt amitől Fradi volt. Sajnos megfordult a világ, anno a támogatott csapatokkal (Vasas, Honvéd) vitézkedett több kevesebb sikerrel egy saját nevelésekből álló, közönségtől és szívtől tüzelt Ferencváros, ami emiatt (és a népszerűsége miatt is) tényleg a nép csapata volt. A most mi vagyunk a támogatott balekok. Tény, hogy a Fradi a pokol legmélyebb bugyraiból jött vissza, de ez a szitu se jobb az anyagi biztonságon túl. A többi csapat szurkolója (túl a magyar foci egészét érintő strukturális problémán) lenéz minket, tök jogosan. A Honvéd például nagyjából saját nevelésből, saját tulajjal érte el amit elért, ott is megküzdöttek (jogosan) az ultrákkal és született egy vállalható kompromisszum aminek és az eredményeiknek köszönhetően van néző Kispesten, ami az NB1-ben nagy szó manapság. Mi hol vagyunk ettől mentálisan? A Fradi csak a népszerűsége miatt kellett és ugyanolyan reménytelen a helyzete mint régebben, legfeljebb NB2-es nem lesz.
Az teljesen természetes, hogy egy független, demokratikus Magyarország támogatja a Ferencvárost. Horthy alatt is ez volt.
Ki nem tolja le, hogy mit mondanak a kommunizmus haszonélvező klubjainak szurkolói (Dózsa, Honvéd, Vasas), különös tekintettel arra is, hogy őket is hasonló feltételekkel támogatja az állam. Az az ő problémájuk, hogy népszerűtlenségük miatt nem tudnak annyi TAO pénzt besöpörni, mint a Fradi.
Ettől függetlenül a szakmai munka a Fradinál konkrétan nulla. Ez nem csapat, ez nem edző, ez nem szakmai stáb. Ez egy nulla.
Nem csak a TAO-ból van több pénzünk, de abban egyetértek, hogy az egész NB1 támogatása egy nagy butaság nem csak a Fradinál. De kérdem én, hol van a több pénzből következő fölény? Nem mindig nekünk kell megnyerni a bajnokságot, de hogy konkrétan 1x sikerült ebben a 0 mezőnyben az vérlázító. Hol van az utánpótlás? A Honvéd, a Vasas, az MTK is előttünk jár ebben, pedig a Fradi mindenkori ereje részben ebből származott A gond, hogy az erkölcsi fölényünket (Fradi-szív, 3 E-betű) elvesztettük, engem sem érdekel a többi csapat szurkolója (bár igazából az egész magyar foci már rég nem érdekel), de szomorú vagyok, hogy egy legendás klubot így kicsinálnak és nevetségessé tesznek a közvélemény szemében. És még a saját szurkolóikat is egymás ellen fordították.
78-ban például 9. lett a Fradi, Nyilasival, Ebdelivel, Bálinttal Szokolaival, Dalnokival, mindenkivel. Van ilyen. Ki is rúgták Dalnokit. Egy Honvéd drukker, bolsi és nem mondom még milyen elnökkel. Mégsem beszélt senki kicsinálásról.
Tavaly bajnokok lettünk és kupagyőztesek. Ritkán sikerül bármely csapatnak a duplázás a következő szezonban.
U-19 most 10 pont előnnyel vezeti a mezőnyt.
Semmiféle erkölcsi fölényünk soha nem volt, ezt csak az egyszerű szurkolók képzelték bele.
Nincs kicsinálva a klub, soha nem látott fejlődésben van minden szinten akkor is, ha az idén a focisták sz.rul teljesítettek.De még a kupát megnyerhetik.
Az ok, hogy nem sikerül a duplázás, ilyen van. De Fergusson az első pár évet leszámítva ( maíg összerakta az MU koncepcióját és alapjait) végig a dobogón volt. Mindössze 3 év volt a 26 év alatt amikor nem nyert semmit. Azért Doll 5.helye, valamint a mutatott játék és a koncepció és követelmény nélküli futball azért vérlázító. Persze Doll helye megkérdőjelezhetetlen.
Várjuk már ki a szezon végét az értékeléssel. 2004 tavaszán milyen szarok voltunk végig Pintérrel, aztán mégis itt landolt a helikopter.
Ez igaz. Mégse mentette meg Pintért amit szerintem senki nem bánt. Ott még megvoltak az alapok (ne Pinyőé: Garami Józsi bácsi rakta le), meg a Fradi-szív és a közönség. Most ebből a háromból bár egy megvolna legalább.
De valóban nyugtával (ne) dicsérjük a napot.
Abban a bajnokságban, az általad is említett ellenszélben más egy 9. hely. De ebben a mezőnyben, úgy hogy csak a Videoton költségvetése fogható a mienkhez? Nem azt várom, hogy mindig nyerjünk, de ilyen körülmények között elvárható lenne, hogy minden évben legalább harcban legyünk a bajnoki címért és ami még fontosabb legyenek jó meccsek, fazonja a csapatnak. Igen is megvolt az erkölcsi fölényünk. Nem véletlenül lettünk messze a legnépszerűbb csapat és az ellenfeleink is vagy tiszteltek, vagy úgy gyűlöltek minket, hogy az már rang. Most meg nevetség tárgya vagyunk, hogy a legtöbb pénzből véletlenül kifutja egy-két jó szezon és semmit sem teszünk hozzá, a stadion kivételével, a magyar foci felzárkózásához.
Semmilyen ellenszél nem volt már. A soha nem hallott nevű bolgár Marek Sztanke Dimitrovtól estünk ki a kupában. Nyilasi, Ebedli Bálint, Szokolai Dalnoki. Ettől függetlenül a 78-as nyári Totó kupában (ez egy komolytalan, válogatottak nélküli sorozat volt) a Fradi-Vasas vegyes csapat meccsein többen voltak, mint manapság.
a TAO pénzeknek semmi köze a “népszerűséghez”!!!
lsd a legtöbbet benyelő felcsútot…
Ott az Orbán hallatlan népszerűsége és társadalmi megbecsültsége az ok.
Mi köze amúgy egy miniszterelnöknek (közszolga), hogy egy csapat mennyi pénzt kap? Sosem lesz itt semmi futballszerű…
így már mindent értek.
teljesen jól látod.
de ez így volt 3 éve is, és tavaly is, csak akkor mindenki homkba dugta a fejét…
az eredmények megszépítették a tényt…
Ebből így 8. hely lesz – négy pont a különbség… -, ilyen formával, felkészítettséggel és mentális állapottal csak néhány pont fog csurranni-cseppenni, miközben még hat meccs van hátra. De én már ahhoz se szólnék semmit. Meg a többihez se. Volnánk meglátásaim és teóriáim, de minek.
Kedves Lalolib! Csak egyetlen félmondatoddal nem értek egyet: “tulajdonképpen esélyünk sem volt az egyenlítésre.” Még tíz emberrel is voltak esélyeink, de az egyik játékosunk nem tudott beadni, a másik nem tudott a labdától szabadulni, a harmadik pedig saját lábába, cselébe botlott bele. A Paks elleni vereségben biztos voltam, de a Vasas meccs előtt bizakodó voltam, különösen Gera nyilatkozatát olvasva. Az első félidővel ki is voltam békülve, bár emlékszem Nalepa, majd Hüsing kifli rúgására a 16-oson belül, vagy Dani fölé lövésére tiszta helyzetből (nekünk tanították, hogy rá kell dőlni…). Hüsinget az albánok elleni meccsen elkövetett öngólja után még védelmembe vettem, hogy nehogy már az ő nyakába varrjuk a kiesést. De amit tegnap művelt! Ennek a fiatalembernek a rúgótechnikája – egy kis túlzással – nem éri el egy tízéves gyerek szintjét. Sikerült luftot rúgnia…
Mint egyszerű szurkolóban, felmerült a kérdés a sajtótájékoztató kapcsán: “Nem engedik el Thomas Doll kezét!” – írta a NS. De meddig fogják még? Ki nézte ki és ki igazolta le azokat a játékosokat, akik minőségével most nincs megelégedve? Miért reménykedjünk egy nyári sikeresebb erősítésben? Nem is írom tovább, mert teljesen el vagyok keseredve. Lehet, hogy jövőre a kézilabdára váltok bérletet.
Az egész mindenség vezetői szinten Orosz “úr”-aki még a saját klubjának a történelmével sincs még talán alap szinten sem tisztában-Doll,-4. legsikeresebb ftc edző???-ez hogyan lett kiszámolva,biztos valamelyik okostojás kalkulálta ki-,aki mindig másban látja a hibát és mindig ugyanazokat a majmokat játszatja, és egy csomó játékos,Hüsing,Nalepa,Dilaver, Drujicin és még sorolhatnám,akik csak a pénzt látják ebben a klubban.
Bárcsak -persze sejtéseink vannak-nyilvánosságra hoznák a játékosok,edzői stáb vezetők béreit.
Mivel felső vezető ilyen és más szinten sem hiszem,hogy leszek csak akkor adnék a játékosoknak zsíros bért ,ha bajnokságot ,kupát nyernek vagy El vagy Bl szereplést kiharcolják.
Addig maradna a havi csodálatos magyar átlagfizetés…
Jövő héten Gyirmót felzárkózhat…
Még tavaly(előtt) a Videoton kapcsán mondta valaki, hogy ha a magyar fociban véletlenül sikerül valamit felépíteni, akkor azt szisztematikusan le is rombolják.
Délután a Fradi a Bukaresttel a kézi BL Final Fourba jutásért játszottunk. Meccs előtt azt beszélgettük szurkolók, hogy akármi lesz ennek a meccsnek az eredménye, Doll legalább a bemelegítést megnézhetné. Mert már az is ég és föld a focistákéhoz képest. Sajnos nem sikerült a bravúr, de itt a BL legjobb 8 között véreztünk el hivatalosan 4000 néző előtt, de gyakorlatilag többen voltunk, mert a lépcsőn is ültek.És milyen hangulat volt!!!!
Ezután a focimeccsen kb ugyanennyi néző előtt egy hitehagyott csapatot vártunk. Ennek ellenére az első félidőben ha nem is csúcsformában, de az eddigi meccseket figyelembe véve szenzációsan játszottunk. Széleken is, átlőve is próbálkoztunk, futottunk, harcoltunk. Bár feltűnő volt hogy a 30. perc tájékán mintha elfogyott volna a levegő, de jó volt az 1-0. A második félidőre szokás szerint 10 perccel később jöttünk ki, mint az ellenfél, akik így már be is melegítettek. Mi meg az öltözőben maradtunk. Vagy kaptak Dolltól egy utasítást, hogy nehogy nyerjetek, mert hogy semmit sem láttunk az 1. félidőben látottakból. Ha nem a Fradival történik mindez, meg is tapsoltam volna a Vasas gólját, olyan szép támadásból született. Utána Hüssing hozta a megszokottat. Doll elképesztő cseréi csak megerősítettek abban hogy Dollnak mennie kell. Amikor az ellenfél vezet, behozunk két védekező játékost!!! Nem volt a pályán Gerzson, Bognár, Hajnal valamint az utóbbi időben irányítással is próbálkozó Dilaver. Kérdeztük, ki fog itt irányítani? Talán a Bundesliga sztár Kleinheisler? Hát nem , senki! Lejátszottuk a hátralévő időt, aztán mehettünk pihenni. Az is furcsa volt, hogy a mieink nem is melegítenek, miközben az ellenfél mindig bemelegítve jön föl a pályára. Utoljára ilyet a Premier leagueben láttam, de ott ugye más a színvonal. Szóval Doll leszerepelt. És amikor azt hittem már nincs lefelé, akkor olvasom Doll nyilatkozatát arról, hogy milyen rosszak az igazolások. Ki igazolta őket? Én Kubatov helyében most lépnék: kirúgni Orosz Palit és Dollt!!!!!
És még valami:
Ha a focicsapat költségvetésének csak 10 %-t megkapná a kézicsapat, biztos meg lenne a BL. Nézzük meg a Veszprém, Győr, Szeged sikereit.
És adhatnának a vizipólósoknak és a hokisoknak is. Ennyi néző akkor is lenne itt, és az 5. helyre fiatalokkal is beérnénk. Mert jelenleg ott vagyunk. Nem bajnokcsapat, hanem középcsapat.