Feljegyzések a fotelból – Flúgos futam
Bizonyára még sokan emlékeznek a két zseniális amerikai rajzfilmkészítő, Hanna és Barbera kacagtató sorozatára, a Flúgos futamra, benne Százszorszép Szepire, Dilinger professzorra és főleg Mardel izmokat marcangoló röhögésére, ahol igazi verseny folyt cselszövéssel, átalakuló járművekkel és kiszámíthatatlan végkifejlettel. Még mielőtt bárki is félreértené, semmilyen „áttétet” nem akarok bemagyarázni a tegnapi mérkőzés és a rajzfilmben szereplők között, hiszen az egyik egy autóverseny a másik meg gombfoci (hogy maradjunk a gyerekkorunk kedvenc játékánál), de mikor a mérkőzés záróakkordjaként Varga Roli belőtte az ötödik gólunkat, az öröm mellett úgy éreztem magam, mint Lökös Max (magyar hangja Bodrogi Gyula – csúcs!), aki vöröses járgányán olyan flúgos futamon vesz részt, hogy közben megjárja a poklot, de a fellegeket is, a végén meg Mardel röhög a képembe: „- Megmondtam, hogy lesz ez még jobb is.” A tegnapi kaland természetesen nem a 90. perccel kezdődött, és egy bölcs mondás szerint a történelmet sem lehet visszafelé olvasni, ezért még ha egy kissé nehezemre is esik, vissza kell térnünk szombat délutánhoz. Groupama Aréna, 17 óra, és bár lassan gyülekezünk az agorában, de a büfés lányoknak és fiúknak már van dolguk (hurrá, már van korsó is!). Támasztjuk az asztalt, próbáljuk megfejteni az elmúlt hetek keserveit, próbálunk egy kis reményt sulykolni egymásba, de a végső következtetés általában mindig ugyanaz: ha ma nem nyerünk, akkor végleg kicsordul a pohár. Nincs több „tiki-taki”, nincs több magyarázat, össze kell rakni a csapatot, véget kell vetni a sérüléshullámnak mert egyre kínosabbá kezdett válni az idei bajnoki szezon.
Azt már tudtuk előre, hogy jelentős javulás állt be az egészségügy terén, és a szlovén Blazic nem tud bemutatkozni a hazájában összeszedett piros lap miatt (elég furcsa egy szabály), valamint sejtettük azt is, hogy a macedón válogatott Spirovski a pályára lép (hiányszakma az övé), de mikor a „hangos” közölte, hogy a Paintsil is a kezdőbe kapott helyett, hát…elkezdtük csóválni a fejünket. Aztán gyorsan megnyugtattuk magunkat, hogy hátha megkaptuk az új Somát és bár mostanság elég sokat kritizáltuk Dollt, de annyira azért nem, hogy ne higgyük el neki, nem véletlenül tette be a csapatba a 19 éves játékost Rui Pedro helyére, aki eddig nem nagyon igazolta portugál mivoltát. Paintsil (egyenlőre még a nevét sem könnyű leírni, bocsi, most még a Windows matuzsálemi rajzprogramját juttatja eszembe) meg bizonyított, lendületes volt, remekül indult el középen, cselekre is vállalkozott és főleg a legnagyobb érdem: góllal debütált. Ha a fejlődése töretlen lesz, ha leszokik a gyorsan elesek szindrómán, még talán Soma 2.0 is válhat belőle. De jó is lenne!
A mérkőzést úgy kezdtük, ahogy az a nagykönyvekben meg vagyon írva. Két perc alatt két helyzet, utána 10 perc lazulás enyhe fölénnyel, majd az első Vasas támadás és Dibusz első labdaérintése: kivenni a kapuból a labdát. A hideg zuhany úgy ömlött a nyakunkba, hogy legszívesebben egyből ruhát cseréltünk volna, de mivel láttunk biztató jeleket, még nem szaladtunk egyik szabómesterhez sem (az egyik ott is ült a VIP lelátón, majd teqballozott egy a szünetben – szeretetből meg is kapa a magáét érte). 20 perc tétova támadgatás után aztán jött az egyenlítés, mely talán épp olyan váratlan volt mint a Vasas gólja. Legalább kezdhetünk mindent elölről és talán a szünetben valaki szól majd Varga Rolinak, hogy neki inkább a szélen lenne a helye és nem középen. Annak idején Kohut mondta egyszer, hogy „nekem könnyű, ki van jelölve az útvonalam”, persze azt nem tudjuk, hogy vajon a Doll által kijelölt taktika miatt kószált Roli a pálya közepén, vagy csak Danival beszélték meg, hogyan is lehetne megtörni a Vasas védekezését, de tény, a jobbszél az egész félidő alatt üresen tátongott.
Az egyenlítő gólunk után javult is a játék, néhány perc múlva Paintsil duplázhatott volna, majd Varga és Böde előtt is volt lehetőség, de a gól a lábakban maradt, így ikszeltünk a szünetben és miközben sorban álltunk a büfénél azon ment a diskurzus, hogy vajon fel tudjuk-e őrölni a Vasas védekezését, mely „élőben” nem is mutatott olyan rendezettséget mint amit eddig megszoktunk. A Vida-Berecz-Hangya-Gaál középpálya észrevétlen maradt, melynek persze az egyik oka a Fradi játéka volt, hiszen végre volt középpálya. Lovrencsics is inkább ott játszott, a szintén „újonc” Spirovski nem csak a légteret uralta, de minden labdájának szeme volt. Nem kapkodott, biztonsági játékra törekedett, de látszik rajta, ha megszokja a többieket, hosszú időre megoldhatja a Soma távozása óta hiányszakmának számító szűrő szerepét.
A második etap még viharosabban kezdődött, érződött a játékosokon, hogy minél hamarabb dűlőre akarják vinni a három pont sorsát. Ez a piros-kékeket egy kissé fel is ingerelte, elég sűrűn villantak is a sárgát (az általában nyugodt Oenningnek nem is tetszett). Érett a Fradi gól – amit össze is hoztunk, bár nem éppen így terveztük el. Leo egy ártalmatlan támadást úgy rendezett le, hogy becsúszva szöktette a Vasas játékost, aki megköszönte a forintos lasztit, majd azt is, hogy Dibusz a 16-oson kívül poroszkál és nemes egyszerűséggel átemelte a kapus fölött a labdát. Megint sikerült összehoznunk egy óvodás gólt! – nem tudtunk túl sokáig sopánkodni, hiszen jött Varga Roli és egyből újból egállá nemesítette a mérkőzést.
Kétszer vezetett a Vasas, kétszer álltunk fel és ami ezután jött, azon Mardel kutya talán még mindig kuncog. Szivacski két perc alatt állíttatta ki magát, a Fradi meg 10 perc alatt hármat vágott, melyből kettő szépségdíjas találat volt. A harmadiknál Lovre futott el, beadását Böde átlépte, a Vasas védők ettől teljesen elvesztették a fonalat, Varga meg jött, látott és győzött. A negyedik gólunk sem volt piskóta, és mivel Priskint az előző hetekben elég sokat szidtam, ezért külön kiemelem, remek csatárteljesítmény volt a gólja! A ráadás, a végső döfés a szívbe a lefújás előtti esemény: James nemes egyszerűséggel kirúgta Varga lábát, amit Roli megköszönt és a büntetőt bevarrta a jobb sarokba (vagy balba?) – mindegy, a kapusnak esélye sem volt a hárításra.
Ezek után vajon mi lehet a végső konklúzió? Szabad egy győztes meccs után heurékát kiáltanunk? Vagy maradjunk meg Mardel kutya szintjén és kajánul vigyorogjunk a kiütéstől egy kissé megroggyant angyalföldi gárdán? Vagy a múltkori „viszontlátás” helyett éltessük a mestert? Ezeket most inkább kihagyom, mert egy győzelem még nem a világ, ahogy egy vereség sem jelenti a világ végét. Jövő héten megyünk Kispestre, majd jön a DVTK (reméljük Bódogot addig nem csukják le) és talán szurkolók is jönnek még – legalábbis a pletykák megegyezésről suttognak.
Nem könnyű menet, de a jövő héten már Blazic is beszállhat, vele talán végleges lesz a hátsó alakzat és ha Spirovski és Paintsil még jobban beilleszkedik a csapatba, valamint tovább robog a Varga-expressz, még jó dolgok is kisülhetnek.
És akkor folytatódhat a flúgos futam.
15 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Flúgos futam bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Átolvasva a hozzászólásokat, úgy látom általában egyetértünk abban, hogy a pohár félig van. Csak míg egy része azon kesereg, hogy „jaj, félig üres”, a másik része szerint „jé, félig tele van”.
Az viszont csak tavaszra derül ki, hogy melyik félnek volt igaza.
Most csak azt tehetjük, hogy várunk (részemről bizakodva).
Nagyjából egyet is értek a korábban szólókkal, de meg kell jegyeznem, hogy én még mindig hiányolok a középpályáról egy igazi IRÁNYíTÓt (pl. Kisbogesz),mert már van elég védekezni úgy-ahogy tudó emberkénk – akik ütköznek is, ha kell – de olyan, aki 25-30-35 méteres pontos kiugratásokra képes – nincs pillanatnyilag. A védelmünket pedig állandósítani kellene, hogy előbb-utóbb ismerjék egymás gondolatát is. Dénesnek (és edzőjének is) pedig levetítenék néhány archív felvételt, hogyan jöttek ki régebbi kapusaink! Varga Roli nagy érték lett, remélem nem kótyavetyéljük el! Lényeges, hogy a következő 2 meccsen is a szebbik arcunkat mutassuk – (nyerjünk!) – azután már csak a megkezdett úton kell haladnunk a harmadik csillagig! CSAK A ZÖLDEK – HAJRÁ FRADI!!!
Szerintem is hiányzik ez a poszt/játékos, de én a jelenlegi keretből Leo-ban látom a megoldást.
Én ís így látom.
Évekkel ezelôtt talí n azt lehetett volna mondani, jò ùjbòl a „Fradika”, vagyis az utí npòtlí sbòl megint jòl jí tékosok jönnek fel az elsô osztí lyba.
Most azt kell mondani, hogy jònak lí tszanak az igazolí sok, de még nem tudni, hogy meddig lesz ez ìgy, és meddig fognak maradni a csodagyerekek, amìg nem igazolnak mí shoví , jobb igéretesebb helyek felé.
Az érzésem ezért szintén bizonytalan még és ingatag.
Még nem lí tom az ingí t visszalòdulni az egyszer kibillentett helyzetbôl az ùjonnan kialakulò helyzetbe.
A hí rom E-betû még mindig a központ és tengely, amely körül forog az egész FTC ?
Örültem a pletykí lt 1867-es féle kiegyezésrôl. Vérgre akkor mégis beí ll ?
Szerintem a védekezés nagyon fejlett a legutòbbi meccsek alatt, ami egy kis aggodalommal is Tölt el, hiszen Batik Bence helyét veszélyben lí tom. A védekezés meg a tí madòjí ték megví ltòja a jelenlegi kézilabdí s fociban, ahol két kapu van bí r, de a középpí lya csakis ki van rajzolva, aznélkül, hogy valaki is észre venné a létezését.
lalolib, nem vagyok biztos, hogy a középpí lya valòjí ban mí r létezik-e a Fradiní l. Én vagy nem néztem pontosan, vagy nem lí ttam, de a Vasasé nekem sokkal erôsebbnek tûnt és az elején folyton ott nyerték meg a küzdelmet a Vasasék.
A magabiztos védelem meg fel tudta szabadìtani a csatí rokat és trükkökre is adott nekik szabadidôt és alkalmat, amint ezt Varga Roland- de Priskin Tamí son is nagyon jòl meg lehetett figyelni.
Priskin Tamast sokan nem mint „igazi” Fradistí nak tekintenek. Szerintem bebizonyìtotta, hogy higgadt és kiszí mìthatatlan és edzômérkôzést tud varí zsolni a legforròbb rangadòbòl is.
Most meg minden poszton legalí bb két ugyanolyan tehetséges jí tékos kell. 90-perces Fradi-csapat és nem 15, 25, vagy 45 perces. Aztí n meg végleg az a megbizhatòsí g, amely csak akkor keletkezhet, amikor a jí tékosok a sají t posztjukon végig is tudjí k jí tszani a meccset, a hetet és a bajnoksí got is.
Végre, volt minek örülni… Igazán akkor lehet majd ujjongani, ha egy hét múlva megverjük a Honvédot. Hajrá Fradi!
Röviden ennyi. 🙂
A LÉNYEG: SOKADSZORRA IS K I Ü T Ö T T Ü K ŐKET !!!
FRADI VOLT, FRADI LESZ !!!
SZÉP VOLT FIÚK !
HAJRÁ F R A D I !!!!!!!!!
„DE ANNYI MECCSEMLÉK VAN, AHÁNYAN LÁTTÁK…”
Hogy a mérkőzés valóban »flúgos futam« volt, azon nem lehet vitatkozni. Ám hogy ennyire flúgos lett, ahhoz a Vasas részéről néhány (jó nagy) mázli is kellett.
Ami az első gólt illeti, itt a védelem jobb oldala nem közvetlen a gól előtt hibázott, hanem abban, hogy le tudott a Vasas annyira menni. Ám beadást blokkolták, és a piros-kékek részéről különleges mázli kellett, hogy pont kapáslövésre pattanjon, és a a kapáslövés sikeres legyen.
A második gólnál is a mázli segíttette ki őket. Dénest nem hibáztatom, ő azt tette, mint nemegyszer sikerrel megtett: kiment zárni a szöget a kitörő (kitörésre esélyes) csatár elől. Leo labdája gyenge volt, Otigba – szerintem ő a legsárosabb a gólban – pedig késve reagált.
A harmadik Vasas mázli az volt, amikor a labda kétszer is táncolt a kapufán, de a végén kifelé pattant.
Roli a második Vasas találat után percek alatt egyenlített – derék ghánai csokigyerekünk passza sem volt mindennapos – és utána csak az volt a kérdés: meddig bírják derék angyalföldiek? Rátértek az idehaza szokásos sorozatos szabálytalankodásra, abban a reményben, hogy jó hazai szokás szerint a spori elnéző lesz. Hát nem volt az, akárhogyan is csodálkoztak rajta. Szivacski második szabálytalansága önmagában is pirosat ért volna.
Ami az egyéni teljesítményeket illeti: a két újonc valóban jól játszott, Varga Roli megérdemelné, hogy csupa nagybetűvel írják a nevét, Lovre a balszélen nagyot alakított, jóvátéve az első Vasas-gól előtti hibáját.
A végén Felteszem derék Mardel barátunk szokásos kérdését: Plecsni lesz?
Hát hogy valóban lesz-e, az csak jövő tavasszal derül ki, de biztató jelek láthatóak.
Lehet, hogy Lovrencsicsnek meg van a helye!? (Varga posztján esélytelen, míg jobbhátvédként folyamatosan kapjuk a helyéről a gólokat.)
Ambivalens érzéseim vannak. Maga a játék összképe szinte végig biztató volt, a friss igazolásokra végre egyből csettinthettünk, Roli formája továbbra is egyenesen bombasztikus, és másoktól is láttunk javuló formát – Dani, Lovre -, illetve biztató jeleket (Priskin klasszisgólja az elmúlt hetek alapján tényleg a semmiből jött, végre-végre) – de azért soká dőlt el a meccs, akkor is már 10 ember ellen, miközben ez a Vasas messze nem a tavalyi Vasas, és megint nagyon buta gólokat kaptunk: az első nekem a teljes védelemé, a másik egyértelműen Dénesé, aki szépen, ütemesen halad lefelé most már hónapok óta…
Úgyhogy jólesett, jólesett, de azért még mindig nem nyugodtam meg, hogy ez nem csak a kétarcúságunk szebbik fele.
Maximálisan egyetértünk.
Csatlakozom.
Csatlakozom én is, ezúttal azt hiszem, mind ugyanezt láttuk. A köv. meccsek döntik el, hogy erősebbek lettünk, vagy csak összejött egy győzelem.
totál egyetértek, Dibusz vagy a gólvonalon áll, vagy a 16-oson kívül. Könyörgöm adjuk már el valahova, mert bárki lehet a cserekapus , esélye sincs bekerülni. Leo is öreg, nemcsak a „gólpassza” volt katasztrófális, de egész meccsen egy jó előre passza, megindulása nem volt. Kellene a helyére valaki. Paintsill nagyon tetszett, párharcokat is nyert, labdabiztos, gyors és tud lőni (nem úgy mint Mutari). Priskin góljánál arra gondoltam, máskor miért nem tud ilyet. Ami még feltűnt, hogy sokat kommunikáltak egymással, és egy-egy kimaradt helyzetnél volt egymásra kacsintás, mosolygás. Ezt csak egy magabiztos csapat mondhatja el magáról. Egyetértek előttem szólókkal, nekem nagyon nem kellett volna a 4. vagy 5. gól. Félek elszállunk. Ha 4-5 fordulón keresztül tudjuk ezt a sikeres focit játszani, megemelem kalapomat. És mindenkinek jelezném, aki túlságosan ömlengene a szombati eredménytől: a Vidi még mindig 7 ponttal megy előttünk.