Feljegyzések a fotelból – Havas gólparádé
Talán nem ildomos zsörtölődéssel indítani a tavasz első jegyzetét, mert a végén még én is úgy járok, mint a Párhuzamos Mesékben Janó bácsi, aki addig cseszegette a feleségét, míg egy nap azt vette észre, hogy nem csak a húsleves hiányzik az asztalról, hanem Ági néni is a hitvesi ágyból. Utána meg már hiába írt cifrangos betűkkel egy kockás papírra és tűzte ki a bejárati ajtóra, miszerint csak akkor gyere haza, ha a húsleves tál is veled jön, bizony az még most is ott díszeleg, pedig annak már nyolcvan éve. Én meg reményeim szerint nem szeretnék addig várni, a következő hazai meccsen már ott akarok (nem csak szeretnék) ülni az Arénában. Tegnap is ott lettem volna ha nem szól közbe az MLSZ, a tél, és a tv bizarr hármasa, melyből a telet még nem is tudom hibáztatni, hiszen mégis csak február van és manapság ilyenkor szokott felébredni és támadást indítani a gázszámlák ellen, de vajon a másik kettő szervezetben egyetlen ember sem volt aki szurkolóként tudott volna döntést hozni? Ha tőlünk nyugatabbra, ahol szintén meccs meccset követ a tévékben, februárban tudnak már délután fél kettőtől kezdeni (pedig néhány országban még az időjárás is kedvezőbb), nálunk vajon miért nem? Mert szurkolóbarát a szövetség, vagy egyszerűen csak nem hisznek az időjósoknak? Ha nem a Fradi játszott volna, biza drukkoltam volna a tegnap esti (előre megjósolt) havazásnak, hogy zúduljon annyi a pályára, hogy a labda helyett hólapáttal a kezükben futkározzanak a játékosok, de mivel Böde Daniéknak kellett megszereznie a három pontot, így először is áldottam az eszünket, hogy nem tekertük le a 120 km-t (pedig a mez-sál-bérlet hármas már ki volt készítve), utána meg aggódtam, főleg a harmadik gólunk után, nehogy tényleg a hólapátok kerüljenek reflektorfénybe.
A harmadik gólunkig nem csak hózápor ostromolta a Groupama Arénát, hanem az egyre rosszabbodó körülmények ellenére egy elég változatos és heves küzdelmet láthattunk, persze az előbbi jelzőket tessék csak „magyaros” kivitelben érteni. Kezdődött azzal, hogy Thomas Doll a téli igazolások ellenére (melyek azért nem nagyon acélosak, számomra az jelentette az erősítést, hogy a csapat egyben maradt) az őszi szezon végén megálmodott 4-3-3-al kezdett, Leo volt a „harmadik” és talán csak az volt a kérdés, hogy a jobbhátvéd posztján Botka vagy Lovre Gergő kezd. Pantsil is meggyógyult, elmúltak a rémálmai és bár tegnap még döcögött a játéka, azért így is voltak remek megindulásai, de még hiányzik a frissesség és a „hinta-palinta” is a játékából. A malária sajnos lassan gyógyuló betegség…
A hózápor közepette induló 203. Fradi-Honvéd „rangadót” jól kezdtük, szinte állandóan nálunk volt a labda, ha a vendégekhez került letámadtunk, harcosan és helyenként tetszetősen szövögettük a támadásokat, de valódi helyzetig nem jutottunk. Varga, Gorriarán, Paintsil és Böde is célba vette a kaput, de ezek elég erőtlen próbálkozások voltak. Az első negyedórában egy pillanatig sem izgultam, látható volt a csapat egysége, a Honvéd meg, mely végül is címvédőként érkezett, nem nagyon tudta bizonyítani a tavalyi elsőségének a jogosságát…kivéve Lanzafamét. Az olasznak elég volt egy megindulás (melyhez még zöld-fehér díszfalat is kapott), egy mértani passz középre és a 20. percben rémálmaink kezdtek valóra válni.
Szerencsére a döbbenet és a kispesti mámor csak néhány percig tartott, mert jött a mérkőzés talán legjobb hármasának első „produkciója”. Gorriarán passzolt Vargához, aki egy húzás után 16-ról életerős bombát eresztett meg a bal felső sarok felé, amit Gróf még ki tudott kanalazni, de éppen Böde Dani elé, aki jobbal egyből rá is tűzte, mely talán elsuhant volna a kapu mellett, de a támadást indító Gorriarán nem ült fel a lelátóra nézőnek, hanem követve az akciót, becsúszva a léc alá löbbölte a pöttyöst. A vendégek még fel sem ocsúdtak a kábulatból, amikor jött Varga pompás ívű szabadrúgása, melytől a kispesti védők annyira megrettentek, hogy egy kupacot alkottak a kapujuk előtt, miközben Böde Dani bemutatott egy valcer lépéskombinációt, mely után annyira egyedül maradt, hogy ha nem lett volna Böde Dani, talán még pánikrohamot is kap, de ehelyett egy tökéletes, igazi kilences mozdulattal vágta a hálóba a második gólunkat.
A vezetés után egy kissé elharapózott az indulat, volt néhány kemény, sőt alattomos belépő, de a végén azért csattant az ostor, ismét Varga Roli, ismét szabadrúgás, ismét a megszokott, szinte az utolsó pillanatban lecsapódó labda, melyre most nem Dani érkezett, hanem Blazic, akit bár a kispesti védelem „réme”, Lovric a nyakánál fogva próbált a földre vinni, ami sikerült is neki, de azt elfelejtette a derék védő, hogy a focit lábbal játsszák, így Miha (egy kicsit jóvátéve az első gólnál a helyezkedési hibát) egy akrobatikus mozdulattal, estében a jobb alsó sarokba penderítette a harmadik gólunkat. Innentől már joggal hittük, hogy fel lehet lélegezni, a hóesés is elszenderült, a játékunk is jó és eredményes, vezetünk is két góllal, minek ide még 45 perc?
Azért, hogy legyen még egy kis izgulni valónk. Először a védelmünk hozott össze egy kabaré jellegű gólt, majd jött Iványi kartárs és befújt egy olyan büntit (megjegyzem nem először!!!), amin először még ő is mosolygott, hiszen olyan mozdulattal indult a kapunk felé, mintha mutatni akarná a szögletet. De valaki súghatott a fülesére, melytől annyira megzavarodott (mert hát ki tudja honnan jön az utasítás), hogy hirtelen stílust váltott, és a büntető pontra mutatott. Ki is vert a verejték. Hogy a fenébe lehet egy sima meccset így elbaltázni? Persze ha Varga Roli berúgja a kihagyhatatlant a második játékrész elején, vagy ha jobban akarjuk azt a bizonyos negyedik gólt, nem kellett volna az égre meredni és rimánkodni, hogy Lanzafame törje el a labdát. Nem törte el, és nem az égiek felé kellett volna fordulni, hanem csak bízni Dibusz Dénesben. Jó ütemben vetődött, kinyúlt, megnyúlt, tök mindegy, a lényeg, hogy elérte!
Ez meg jó pofon volt, Doll a kabátjától is megszabadult dühében. Innentől még izgalmasabbá vált a küzdelem, de ahogy múltak a percek (nagyon lassan!), egyre magabiztosabban játszottunk, ahogy ősszel több alkalommal, a végén be is daráltuk az ellenfelet. Először jött Böde Dani, aki nem véletlenül mondta a mérkőzés előtt, hogy „sokan tartanak dagadtnak, de azért tavasszal is megrúgom majd a magam góljait”. Két gól, egy gólpassz, nem rossz kezdés. A másodikhoz kellett Gorriarán, aki addig is kiválóan játszott, mindenhol feltűnt, védekezett, támadott, robotolt, a 83. percben pedig megindult és 16-ról kapura tűzte, amibe Gróf belekapott, de a kipattanó labda pont egyenes Böde Dani lába előtt landolt, aki nem teketóriázott, 17-ről egyből a kapuba vágta a labdát úgy, hogy az először átszáguldott egy védő lába között, majd ügyesen kikerült az előtte tornyosuló testtömeget és csak utána zörgette meg hálót.
A téli karneválhoz a tűzijátékot Leo gyújtotta be az utolsó percben, az „öreg” erőszakosan labdát szerzett a bambuló Kambertől, majd úgy 25-ről futtából, ballal, a jobb alsóba vágta az ötödiket! „Ajjajj” – mondaná szerkesztőtársam, az öt lassan már gombócból is sok(k), az kérem majd egy fél tucat a címvédő kapujába – kezdésnek nem is olyan rossz. Ettől még voltak hibák, volt is egy közel 20 perces „áramszünet” Iványival fűszerezve, de úgy látszik az őszi hajrá-forma megmaradt, egyre érettebb a játék, kevés volt a bosszantó hiba, voltak percek mikor tényleg eldugtuk a labdát a „picipestiek” előtt, de arra nagyon kell vigyázni, hogy a figyelem ne lankadjon, mert az nagyon könnyen megbosszulja magát.
Hibázni meg nem szabad(na), a Videoton ott lohol a nyakunkban és bár a többieknek már távcső kell ahhoz, hogy meglássák az első kettőt a tabellán, de a bajnoki cím, az áhított harmincas csak akkor fog landolni az Üllői út 129. alatt, ha minden meccsen odatesszük magunkat és lehetőleg elkerüljük a tegnapihoz hasonló „áramszüneteket”.
A kezdés remekre sikeredett (mellesleg a címvédőnek két meccsen nyolcat rúgtunk!), folytatás Debrecenben, a DVTK ellen. Az sem lesz egy könnyű menet.
20 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Havas gólparádé bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Nézelődve az”internet tengerében”valahogy ide, erre az oldalra jutottam és bár félóránál többet nem szánok rá azért egy-két”gondolat”megszületett bennem…
Sokszor vita tárgyát képezi, hogy ki az igazi szurkoló…és akkor ugye jönnek a különböző vélemények. Hááát kérem…az igazi szurkoló az aki ide, erre az oldalra látogat ulletve főképp hozzászól! Miért? Mert amilyen posvány a magyar futball minden téren és amennyire belengi az üzlet a nemzetközi futballt(ma már a nemzetközi fociban 99% az üzlet és 1% a tiszta sport amiért annakidején létrejött és szerettük)és tulajdonképpen már senkit sem érdekel igazából a futball és már nincs is olyan hatása mint régen és…stb…stb…(valami erről IS szól Lakat T. „Apám regényének”a vége)és mindennek ellenére vannak néhányan akik fórumoznak. Régen a teljes magyar lakosság jóval több mint a felét érdekelte a foci(azért mindenkit soha!)míg ma jó ha 5-10%ot és azokból fórumoznak páran. Aki írja a cikkeket azt értem hiszen ő pénzt kap érte. De aki fórumozik azt én tisztelem. Mert magasról tesz rá hogy milyen a világ és milyen a futball és őt nem érdekli és ő úgy csinál mintha olyan lenne mint régen(hozzászól a fordulóhoz a góllövőkhöz miközben az emberek 90%-a azt sem tudja hogy elkezdődött a tavaszi vagy milyen idény meg kik játszanak meg bármi)de őt ez nem érdekli. Ő vitézül fórumozik és úgy csinál mintha minden a régi lenne miközben semmi sem az. Ez az igazi szurkoló. Vagy csak simán egy hülye álmodozó? Nem. Az előbbi. Mégha nagyon sajnálatraméltó is…
Senki sem kap pénzt az itt megjelent cikkért. Legfeljebb igaztalan támadást…
A honlapot működtetők közül senki sem kap pénzt, sőt tesz bele, így mi is szoktunk rajta morfondírozni, hogy szurkolók vagyunk vagy csak simán hülyék. 🙂
Mindkettő, csak az arányok változnak 😉
Zseniális! Csakúgy, mint maga Dani.
Dani ötször volt eddig házi gólkirály zsinórban. Tudom, hogy nem lehet összehasonlítani a korszakokat, de ettől még elit társaság tagja lett: Schlosser (7), Takács II. (6), Sárosi dr. (7), Albert (11) alkalommal lőtték a legtöbb gólt Fradiban, mindezt egymás után, megszakítás nélkül. Ahogy a felsorolásból is látszik, a Császár volt az utolsó, aki 1959 és 1969 közötti időszak koronázott királya volt a góllövésben.
Wukovicsnak sikerült egy hármas szériát produkálnia 1991 és 1994 között, és utána hosszú szünet.
Majd jött Böde Dani, aki még növelheti is a „skalpok” számát. 🙂
Csak azért muszáj Iványival foglalkozni, mert eddig a korrektebbek között tartottam számon, most pedig a második előtti kétkezes lökés elnézésével meg a Radványi-féle súgás elfogadásával nálam megközelítette Kassait. Az, hogy a mezőnyben nem tett(tudott) különbséget(tenni) a keménység és a szándékos durvaság(utánrúgás, lerántás, stb) között már meg sem lep, ez általános magyar játék(el)vezetői betegség. Nekünk pedig 2-3 gólos vezetésünk után sem szabad hátradőlni, hanem kegyetlenül ki kell végezni az ellenfelet, mert az „ördög”( MLSZ, JT ) nem alszik…mindenre képes! Hajrá Fradi! Csak a ZÖLDEK! Előre a 3. *-ért!!!
Szurkolóbarát MLSZ? na ne….! Teljesen igazad van a kezdéssel kapcsolatban. Arról nem is beszélve, hogy jó időjárási körülmények között is vannak vidéki szurkolók, akik gyerekestül szeretnének meccsre járni (és időben hazaérni).
A meccsről csak annyit, hogy néztem a felkészülési meccseinken mindig sok gólt kaptunk a „komolyabb” csapatoktól. Jó lenne, ha le tudnánk hozni kapott gól nélkül komolyabb meccseket is, mert ( igaz én jobban szeretem az 5-2-t, mint a 3-0-t) nem mindig fogunk 5 gólt rúgni sajnos.
Egyébként ne bántsuk Iványit, eddig komolyan nem szólt bele egyik meccsünkbe sem, korrekt volt. Inkább így hibázzon, mint valaki a 81. percben fújjon be egy tizit ellenünk .
Reméljük, hogy a lendület meglesz a továbbiakban is. Ha sokszor rúgunk sok gólt, akkor aki idejön a Fradi pályára, előre be lesz sz….a. Mint a régi szép időkben, amikor azért rimánkodtak nehogy gólt kapjanak az első 20 percben.
Hajrá Fradi
Ha
A 11-es cucuka ají ndék bombí nak bizonyult.
Azutí n rí kapcsoltunk és rí nk Sem lehetett ismerni.
Ìgy a düh mindig is fûti az embert, akkor is, ha minusz alattit mutat az òlomzsinòr.
Nekünk ùgy lí tszik mindig egy „mégiscsak” kell. Egy bekapott gòl, hogy bebizonyìtsuk, hogy mégis szí molni kell velünk, akkor is, amikor mí r nem vesznek szí mként, és pont ezért is.
A kabaré az Volt az egészben, hogy könyörögtünk a (Honvéd) kiegyenlìtô gòljí ért, amìg csak a sìpbìrò nem osztotta volna szét a szépen becsomagolt cucukí t, amely — tudjuk mí r — bombí nak sült ki és robbant is fel.
Bìzok a 30-ik-ba. Doll-t bí r nem mindig értjük, ami nem csak a nyelvhaszní latai miatt van ìgy, azt biztosan érthettük (és az ellenfelek is), hogy csak azt követeli a jí tékosaitòl, amit sají t maga is egyszer sají t magí tòl kövelt el.
Ez meg egy magas léce.
Érthetôleg még sokszor lekerült a léc a földre, de mí r a legtöbbik jí tékos í tugrotta. Botka talí n egy kis kivétel, de ô is ùton van.
Az Mlsz-t nem kell fÄ—lteni, lesznek még dÄ—lutáni fÄ—l 5 -kor meccsek! Nyáron +33 fokban!
Hú, ez nagyon klassz volt! De ezen a 11-esen nem tudok túllépni, hogy ilyen balf*** dilettánsok fújnak ebben a bajnokságban. Mindezekért óriási dicséret a fiúknak, Dénesnek, Daninak főleg! A védelemnek azért még lesz mit csiszolnia önmagán, és Roliból is jó lenne az ősz első felében látott változat.
Csak a gól hiányzott a játékából. Ha meccsenként két beadásából és egy lövése utáni kipattanóból gólt szerzünk, akkor az nagyon is rendben van. A második félidő elején kihagyott ziccere után egy kicsit visszaesett, de így is a jók közé tartozott. Nálam Gorriaran vitte a prímet.
Nekem még Amadou tetszett nagyon, amint beállt, megőrjítette a kispestiek védelmét. Nando góljánál pedig meggyőző volt számomra az élő közvetítésben szakértő dr. Horváth Zsolt véleménye. Mert mint egykori csatár, a visszajátszáskor Böde testtartása alapján azt magyarázta, hogy Dani eleve passzolni akart.
Igaz, persze, csak valahogy az elsutáskodott helyzete maradt meg legélénkebben. Gorriaran viszont valóban hatalmas formában van, de már ősz óta, ő nagyon nagy igazolás volt.
MÉG, MÉG, MÉG, ennyi NEM ELÉG !
Egy lépés a 30. FELÉ ! FUtball a LEGMAGASABB SZINTEN !
GRATULÁLOK!
Nem fanyaloghatok!?
A kérdés költői.A válasz egyszerű.Nem! Jó meccs volt.Igaz mi tettük magunknak nehézzé,de csak kicsit!Iványi spori a frászt hozta rám a kamu 11-el! De Dibusz, hozta nekem a xanax-ot,és simán leszedált!Köszönöm Dénes….. Aztán már jött Dani másodszor,meg Leo is beköszönt.Innentől,megint „indul a busz”c.mű skandálás.Utólag a Honvédosoknak,csak annyit üzennék,ha 5-2 helyett mondjuk 7 vagy 8-2 akkor sem szólhatnak egy szót sem.Ne legyünk azért telhetetlenek.Főleg én nem,de még-még-még,ennyi nem elég!Fiúk,köszönöm ezt a havas ,hideg szombat estét,de a győzelem az fűt rendesen.
Drí ga barí tom, az egyik szemem sìr, a mí sik meg kacag! Sír, mert nem èlőben a helyünkről nèztük/Bochkor-Bocsi barí tunk fel is hívott a meccs előtt, hogy hol vagyunk mert nem talí l/ a mí sik szemem könnyezve kacag, mert ismét vertük a picipesti macskí kat
A jí tèk meg lesz mèg jobb is!
Hiányoztatok. Remélem a következő hazai győzelmünket már együtt szurkoljuk ki!
Amúgy jó kis meccs volt. Hála Istennek annyival jobbak vagyunk a Honvédnél, hogy Iványival együtt is kiütöttük őket.
Tisztelettel jelentem, hogy Farkas Mihály rézágyújáról megintcsak leszedtük a virágokat. (Ifjabbak kedvéért: felsőtagozatos koromban, amikor a hatalom létrehozta a Honvédot, Farkas Mihály rézágyújáról kellett énekelni…) A csapat neve azóta is „böki a csőrömet”…
Egyébként mi voltunk, ahogy voltunk, rosszabb ne legyen, de jobb lehet. A kispestiek viszont lecserélték a védelmüket, amelyik hármat kapott tőlünk, erre kaptak ötöt. Nekünk megérte.