Feljegyzések a fotelból – Ilyen nincs…vagy mégis van?
Nehéz a múlt örökségét feledni. Főleg akkor, ha ez a múlt csak 12 éves. Emlékeztek? Pont 12 éve a Pécs ellen nyertünk 3-1-re az Üllői úton. Bár már gyülekeztek a sötét felhők, de még senki sem gondolt arra, mi fog történni 2 hónap múlva. Kevesen ültünk a lelátón, kezdett fogyni a türelem, a csapat sem volt esélyes még a dobogóra sem, ami két évvel a 28. bajnoki címünk után több volt csalódás. Arra azonban senki sem számított, hogy nyáron olyan események borzolják az idegeinket, melyek három évre a másodosztályba száműzik a Fradit…mely megmenti a Vasast a kieséstől. Tegnap csak egy dologban volt egyezőség. A Vasas megint a kiesés elkerüléséért küzdött. Nálunk meg stabilitás és harc a harmincadik aranyért. Ez persze még nem jelenti azt, hogy el lehet felejteni a múltat, ezért is kapott plusz „töltetet” a Vasas elleni 170. bajnoki mérkőzésünk. Most persze egy kicsit a háttérbe tolva, hiszen sokkal fontosabb volt minden régebbi sérelemnél az, hogy megtartsuk egypontos előnyünket a Haladást simán legyőző Videoton ellen. Ehhez nyerni kellett volna, minden áron. Voltak sérültjeink, volt jogtalanul eltiltott játékosunk, de volt egy tudatunk a múlt hétről, hogy igenis jobbak vagyunk a Videotonnál és ahhoz, hogy be is váltsuk a bónuszt, nem kell mást tenni, csak megnyerni az utolsó négy mérkőzést. Arra nagyon kevesen számítottak, hogy már az elsőn elvérzünk. Először bukást írtam, de talán meg sem jelent az „s” betű a képernyőn, már olyan hevesen nyomkodni kezdtem a „backspace” billentyűt, hogy az majdnem kiugrott a helyéről. Kevés olyan hazai mérkőzésünk volt, ahol pontokat vesztettünk („aranyos” pontokat?), de a lefújás után leroskadva a lelátó székeire csak ültünk, „tájszólással” néztünk ki a fejünkből, kerestük egymásban a kapaszkodót, a reményt, próbáltuk megfejteni az utolsó percek drámáját, szerettünk volna meg nem történtté nyilvánítani a 93. percet.
A játékosoknak is időbe tellett, hogy magukhoz térjenek, néhányuk arcát a könnycseppek is megjelentek. Ilyen nincs! – kiáltottam fel kétségbeesetten, mire a mellettem lépkedő szurkolótársam megveregette a vállam: – Sajnos van. Ma sem sikerült semmi. – mondta meredten erősen megnyomva a sem szócskát, majd öles léptekkel elindult a kijárat felé. Olyan feszültség és idegesség lengte körül az arénát, hogy még a „padtársaimtól” sem köszöntem el, csak baktattam előre, vitt a lábam az autó felé, úgy cikáztak a gondolatok mint a villámlások a közelgő égi áldás előtt. Most vajon mi lesz velünk? Miért büntet a sors minket Andó-Szabóval, a kihagyott helyzetekkel, a kapufákkal és miért igazságtalan a foci, amikor az a csapat érvényesíti a hosszabbítást, aki miatt hosszabbítani kellett, mert egész mérkőzés alatt antifocit játszott és már a 2. percben figyelmeztetni kellett a kapusukat, mert húzta az időt?
Lassan le kell vetnem magamról az önsajnálat köpönyegét, mert végül is a fentiek igazsága mellé hozzá kell tenni azt is, hogy ezt a Vasast simán kellett volna vernünk és ha a helyzeteink felét, vagy negyedét kihasználjuk, kiütés a vége. De ahogy múlthéten a Videoton ellen, úgy tegnap is mindent kihagytunk, amit csak lehetett. A Vasasnak az első félidőben volt két apró lehetősége, a másodikban a térfelet is csak egyszer lépték át – a 93. perecben, egy fölösleges szabálytalanság után. Az is realitás, hogy az a csapat, mely a bajnoki címre tör, az ha a 89. percben begyötör egy gólt, utána ismét csak „tájszólással” mondva, le kell nyelni, el kell dugnia a labdát. Helyette idegesek lettünk, kapkodtunk és összehoztuk az egyenlítést.
Elnézést, de most nincs erőm gondolatban végigkövetni a mérkőzés rezdüléseit. Inkább csak sorolom: Böde és Blazic fejese, Nagy Dominik kettő, vagy talán három ajtó-ablak helyzete, Paintsil kapufája és léc alá tartó tekerései (ebből a fajtából volt 2-3 is), Moutari vágtája majd ügyetlen beadása – hirtelen ennyi, de ezek csak a gólt érő helyzetek. Ezek mellé párosult az állandó labdabirtoklás, de sajnos a betömörülő védelem elleni tehetetlenségünk is. Talán ha több a mozgás, ha a játékosok folyamatosan üres területekre lépve kérnék el a labdát, ha többet vállalkoznánk átlövéssel, ma reggel nem azzal a tudattal ébredtünk volna, hogy most a Videoton kezébe tettük a döntést.
Reménykedhetünk abban, hogy most a Videoton fog a Vasassal játszani…mi meg a Vasasnál papíron erősebb Honvéddal. Innentől nem kell számolgatni, legfeljebb reménykedni, hogy a Videoton is fog még botlani. És vajon mi nem? Ha már az első akadályt levertük, bízhatunk-e, hogy a többit simán átugorjuk? Most úgy érzem, hogy nem. Tegnap éjfél előtt hazaérve el is döntöttem, hogy az utolsó hazai meccsre már nem is megyek fel. A zuhany alatt tovább vittem az önsanyargatást, ott már a tévé eladása is felmerült. Muszáj is volt a végén hideg vízzel lecsapatni magam, hogy elhessegessem saját baromságaimat. Ahogy a fejem a párnához ért, a távollét és a tévé eladása helyett összeesküvés elméleteket kezdtem gyártani, benne a bírókkal, a nemzeti sportévé „szagértőivel” akik mind-mind a Videoton aranyára hajtanak. Mintha az „valamiért” járna nekik…a fenét jár, bár most egy pont az előnyük, de azt nem saját maguknak, hanem a Ferencvárosnak köszönhetik. Odaadtuk ajándékba…mert állítólag megérdemlik – sok kérdőjellel a végén. Szerencsére elég hamar elaludtam.
Mivel nem tudom a szöget kibújtatni a zsákból (ahhoz talán több órának el kell még telnie), inkább be is fejezem. Az alapokosságokon kívül: be kell lőni a helyzeteket, földbe kell döngölni egy ilyen gyenge csapatot, nem szabad hagyni, hogy a róka kiénekelje a szánkból a sajtot, más okosság nem jut az eszembe. Talán még az, hogy néha a foci is egy igazságtalan játék. Erre mondaná Szerb Antal, hogy nincs igazság csak apró igazságok vannak és ha ezeket nem rakjuk szépen össze, akkor hiába reménykedünk az igazság hatalmában.
Megpróbáltam én is néhány apró igazságot összeszedni, de ezek még sem álltak össze. A foci lehet igazságtalan (ahogy 2006-ban), de attól még simán kellett volna nyerni a Vasas ellen. Maradtunk volna az élen, a Vasast meg oda száműztük volna, ahová való.
Akkor talán mondhattuk volna, hogy győzött az igazság. De így mi maradt nekünk?
21 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Ilyen nincs…vagy mégis van? bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Káprázatos PÓLÓSOK !
Csüt-ön női foci döntőt játszunk az MTK ellen.
Oda ÉRDEMES KIMENNI !
Ez a verseny-kiírás is megérne egy misét! Nem elég megnyerni az alapszakaszt, utána a rájátszást, még adni kell egy utolsó esélyt az MTK-nak… Röhej! Igazi magyar találmány – bekerülhetne a „Magyar Különlegességek” közé!
olyanok vagyunk, mint az 5000-es futó, aki az utolsó 100 méteren besavasodik, és elmennek mellette.. akar, vicsorog, de futni nem tud már..
Abban még bízhatunk, hogy aki elfut mellettünk, a cél előtt eltranyál. 🙂
A Videoton is ilyen… Akár ki is sorsolhatnák…
Én már ki is sorsoltam. 🙂
A meccs utolsò gòlja, mintha az Izland-csapatot lekopìrozta volna (Huh!)
Egy magas labda és minden Vasas jí tékos a Fradi kapuja elôtt. Ott elôl meg egy magas jí tékos vagy fejjel, vagy lí bbal berùgja.
Az érdekes a dologban, az az, hogy egy szinjí tékhoz hasonlòan mintha megbeszélték volna a bìròval, hogy az utolsò percekben fog majd adni az utòbbi egy szabadrùgí st (hat az a szabí lytalansí g röhelyes Volt !!!). Aztí n meg minden jí tékos tudta, hogy mit, hogyan kell csiní lnia.
Ehhez a meccshez Andò-Szabò „igazsí gossí ga” is hozzí tartozik.
A meccs végén, amikor a Vasas jí tékosí nak, a csatí runk megakadí lyozí sa miatt, piros jí rt volna, ô két sí rgí ra cserélte.
Egyet a Vasasosnak adta. A mí sik meg Leonardo-nak (reklamí lí sért).
Hí t ha mí r ez nem igazsí g, akkor mi ?
Gorriera-ròl meg nem is beszélve, aki Dí vid-ként felví gta a Golií tot és sí rgí t kapott.
El vagyok keseredve. Meg dühöngök, hogy lehet ennyi helyzetet elpuskázni. Meg mérgelődök a bírók minket sújtó ténykedése miatt. Meg a guta üt meg az utolsó utáni percek bénázása miatt. Meg haragszom az egész világra – hetek óta csak kergetjük az álmainkat. Meg…meg…meg…meg kell nyerni a hátralévő meccseket, és bízni, hogy a Vidi ellen is úgy küzdenek majd az ellenünk életükért harcolók, ahogy az elvárható. Lalolib-bel pedig szívesen kezet fognék…
Bizony nagy csalódás ez a pontvesztés számunkra. Pedig tudhattuk előre, hogy a Vasas betömörül a saját kapuja elé,mégsem készültünk fel megfelelően erre. Pedig már többször bebizonyosodott, hogy nem tudunk mit kezdeni az ilyen csapatokkal. Erre jó megoldás lehetett volna a szélsőjáték erőltetése, de sem Varga Roli, sem Mutari nem volt képes ezt megoldani, és ráadásul Lovrencsics Gergő és Steinberg sem tudta hatékonyan támogatni a szélsőket. A cserék kimondottan rosszul sikerültek. Lovrencsics Balázzsal és Georgijeviccsel csak tovább sűrítettük a pálya közepét. Bőlének is csak az az egy szabálytalansága volt, amiből a gólt kaptuk. Bödét nem szabad lett volna lehozni, mert ő a védekezést is tudja segíteni. Nem tudom Batikot miért utálja Doll mester. Ő neki kellett volna középhátvédet játszani így Blazics is többet tudta volna támogatni a csatárokat és Leandró egy sorral feljebb lépve, előbbről több jó labdát tudott volna adni. S látva a két szélső gyenge teljesítményét Pantsilt és Nagy Dominikot kellett volna szélsőként a helyükre küldeni. Csak Pantsil volt képes megbontani ezt a zárt védelmet. Ha kellő támogatást kapott volna a középpályáról eredményesebb lehetett volna. Ezeket csak azért írtam le, hogy érzékeltessem mire is való a cserejátékosok bevetése, vagy a csapat játékának átszervezése. De hát Doll mester a dühöngésen kívül nem sok valamit tud hozzátenni ilyen esetekhez. Ezért nem tudunk nemzetközi szinten sem előrelépni. Többféle rendszerben kéne játszanunk, hogy mindig az ellenfél játékához tudjuk igazítani játékunkat. Nem fogadható el, hogy harminc kapura lövésből csak egyszer találunk be. Ez nemcsak a játékosok hibája, hanem azoké is akik felkészítik őket Ez a játék nem kecsegtet nagy reményekkel a kupaporondon. Nincs még minden elveszve, mert a Videoton sem jobb csapat, még botolhatnak, de nekünk már nem szabadna többször. Hajrá Fradi!
Ezen az estén nem volt szerencsénk. A Vasas kapusa élete meccsét hozta; több ziccerünk elakadt az utolsó emberben; kapufa és centikkel mellé lövések sorozata. Még a gól előtt is akkorát véd a Nagy Gergely, hogyha spanyol meccs lett volna, fél Európa ezt nézegetné és ámuldozna. A Vasasnak meg hihetetlen szerencséje volt. Megnéztem többször a góljukat: négy védőnk között megy el a lövés, és nem akad el, és Dibusz sem láthatta pontosan tőlük. Szerintem ne temessünk semmit. A lelátó szurkolt, a csapat hajtott. Többen nem játszottak jól, de senkin nem éreztem, hogy nem akarná a győzelmet. Hátha a jövő héten nekünk lesz szerencsénk.
Úgy nézhetjük jövő szombaton a Vasas-Videotont, hogyha nyer a Vasas vagy döntetlen, akkor visszakapjuk az esélyt. (Ha a Videoton nyer, akkor remélem, kiesik a Vasas. Megérdemlik, ha másért nem, a piszok mázlijuk miatt …) És aztán föl a Kispest ellen! Kapjuk el őket idén harmadszor, a harmadik csillagért!
Tegna nekünk volt KO,jövő héten a vidinek lessz KO.MINDÖRÖKKÉ FERENCVÁROS.
Van egy régi – azt hiszem angol eredetű – mondás:
Erős ellenszélben nagyon nehéz vitorlázni.
A tegnap este után nincs kedvem mást leírni…
Sajnos, erről beszéltem korábban is, többekkel együtt! Amelyik csapat (és ez most a miénk volt) a nehezen kicsikart vezetés után nem tud néhány percet kibekkelni (ha már 89 percen keresztül még a kihagyhatatlant is kihagyja), az nem érdemli meg a győzelmet! Hányadszor bukunk el az utolsó pillanatban? Magyar sajátosság? Amikor a csapat közel fele külföldi… (Stenberg, Brazic, Szpirovszki, Moutari, Paintsil, és a csere Georgiakárki. Ők miért nem mutatják meg, hogyan kell kihúzni három percet? Labdaelrúgásokkal, labdatartással?) Doll sokadszor miért nem tudja megnyugtatni a csapatát? Tény, hogy Doll, amikor érkezett, megtanította a csapatunkat rossz játékkal is nyerni, de amióta felálló védelem ellen játszunk, szinte soha nem tudunk mit kezdeni velük… Csak a játékosok lennének éretlenek? És mire fogunk menni egy harapós délszláv, ukrán, fehérorosz, albán stb. csapattal szemben, ezzel a „mezőnyfölényes”, gólhelyzetkihagyós játékunkkal? Mert ott nem lesz még ennyi helyzetünk sem!
Na jó: hajrá Fradi, és persze a Vidi összes hátralévő ellenfele! (A Vasasnak pedig soha nem bocsátjuk meg, ha nem harcol ugyanígy a fehérváriak ellen is!)
@Csupi on: „…Na jó: hajrá Fradi, és persze a Vidi összes hátralévő ellenfele! (A Vasasnak pedig soha nem bocsátjuk meg, ha nem harcol ugyanígy a fehérváriak ellen is!)…”
Benyomí som, hogy a Vasas ki fogja magí t pihenni a Videont ellen, mert ellenünk mindent kiadtak.
Az első félidőben azt mondtam, hogy a Vasasnál gyengébb csapattal nem fogunk találkozni, szünetig el kell dönteni a mérkőzést. Lehetett volna akár 5:0 is, de 0:0 lett. Ekkor már vészbagolykodtam, ennyi helyzetet nem büntetlenül kihagyni. A második félidőben folytattuk a helyzetkihagyást, a játékvezető pedig alig várta, hogy mikor adhat ellenünk szabadrúgást. Eszembe jutott Gorriarán „műesése”. Itt hány Vasas-játékos kaphatott volna sárgát fetrengésért? Hogy maradhatott James végig a pályán? Lenne még pár kérdésem, de felesleges. Csak a csodában bízhatunk, mert tegnap bár jól játszott a csapat, de a szerencse és mindenki ellenünk volt. Hajrá Fradi!
Igazság, nem igazság – beállt védelem ellen sokadszor halunk meg. És amikor úgy tűnik, hogy mégse, mert csak kibrusztoljuk valahogy, akkor mégis belehalunk. Nüanszokon múlik, hogy mi igazságos, mi nem, erről beszélgettünk a meccset velem néző sógorommal – ha ilyen pocsék játékkal mégis bajnokok tudunk lenni, vagy a meccset meg tudjuk nyerni, akkor megérdemeljük, mert így is képesek vagyunk rá. Ha pedig tényleg csak ennyire vagyunk képesek, ennyi eredményességgel, akkor nem. Nekem kísértetiesen hasonlított a két héttel ezelőtti nagy hokicsalódásra – amikor még a Haladás-meccsünkbe is csak bele-belekapcsoltam -, amikor 16 másodpercen múlott, hogy, úgymond, megérdemeljük-e vagy sem.
Az más kérdés, hogy a Fehérváron vendégszereplő balkáni színjátszó társulat mit érdemel, mert nem a mi dolgunk. És az se, hogy a Vasas mit. De ha ellenük is pontot szerez, akkor megérdemli a bennmaradást, ha meg nem, akkor még mindig kieshet, mert megérdemli, legalább egy évig nem mennek megint az idegeinkre. Mondjuk biztos lesz ennek a szerepnek is utánpótlása…
Igaz, Doll azért legalább egyet berúghatott volna a 19 helyzetből.
EURÓPÁT pedig felejtsük el futballban !
Ö R Ö K R E !!!
Kedves Lalolib!
Valahogy nagyon hasonlóan gondolkozunk. Lehet itt bírózni,de amelyik csapat a 30. Aranyra tör,ott nem férnek bele ilyen hibák. Varga Roli arca a lefújáskor valamint ahogy feküdt a földön sok minfent elárul. Valamint az is hogy Doll eddig kétszer jelentette ki egy mrccd előtt hogy nyugodt ,boldog,büszke. Pontokat is vesztettünk mindegyiken. Lélektanból nem túl erős a német. Sajnos nem nekünk áll a zászló. De most kell erősnek maradni mert a Vidinek is van még 3 meccse,ők is botolhatnak ahol nekünk készen kell állnunk. Ha Doll idén nem nyeri meg a bajnokságot, el kell küldeni. Nincs mese,ez rajta megy el ha elmegy.
Egyébként az is igaz,hogy a 90-es évek nagy Milan-ban a fizetési bónusz csak az első helynél járt,a második hely nem fizetett semmit csak az alapot. Lehet ha nálunk is ilyen lenne, akkor a 94. percben kirúgtuk volna azt a rohadt labdát a stadionból. Mert az igaz hogy egész szezonban a szép játékot, a több gólos győzelmeket hiányoltam, de itt az utolsó 4 meccsen beértem volna 4 db csúnya 1 gólod szenvedős győzelemmel. Kérdezem: ha a Vasas gondot okoz hazai pályán akkor mit akarunk nemzetközi szinten? Tudom hogy sok helyzetünk volt meg stb, de ezt a sportágat (is) gólra,pontokra játszák. Persze ha forint így is úgy is leesik nekik akkor mindegy. Most nagyon mérges vagyok, mert szerintem egy elfogadható játékosállományú csapatunk van csak valahogy a körítés pocsék.
Hajrá Fradi!
Lehet , hogy a sors most elveszi a bajnoki címünket, de az Európa liga selejtező sorsolással pótolhatja azt. A BL selejtező lényegesen nehezebb lesz. Ha tévednék az se lenne baj!
Ez egy játék, nem mindig nyer a jobb.
MA ESTE KEZDŐDIK A PÓLÓDÖNTŐ! Annak mondjuk sportértéke is van…
HAJRÁ FRADI !!!