Feljegyzések a fotelból – Megszakadt a győzelmi sorozat
Néhány órával a kezdés előtt egy majdnem napra pontosan két évvel ezelőtti mérkőzés jutott az eszembe. Az ellenfél akkor is a Puskás Akadémia volt és Székesfehérváron kikaptunk 3-1-re. Talán ennyi információ elég is ahhoz, hogy tudjuk, az a mérkőzés nem a vereség miatt „emlékezetes”, hanem Akeem Adams tragédiája miatt. Előtte egy héttel az Újpestet vertük egy emlékezetes derbin, majd jött a szerdai edzés és a világ megváltozott. Ilyen előzmények után – utólag már tudva – nem a legjobb idegi állapotban léptünk a pályára és szenvedtünk sima vereséget. Utána már nem is sikerült rendezni a sorainkat, mely végül is Moniz távozásához és Doll érkezéséhez vezetett. Mi köze van a két évvel ezelőtti mérkőzésnek a maihoz? Tulajdonképpen semmi, bár az ember emlékezete mindig tudja, hogy adott pillanatban miért is vezényli a gondolatainkat egy régebbi történéshez. Most talán csak figyelmeztetni akart, hogy hiába az eddigi győzelmi széria, egyszer úgyis szembe kell néznünk Murphy örök igazságával, mely szerint ami működik, az egyszer biztosan el fog romlani. Az elmúlt napok Fradi-láza után, mely lassan a halhatatlanok közé emelték a csapatot még olyan „elvakult” Fradi szurkolónak is mint én, már kezdett kellemetlen lenni. Ma nem tudtam úgy kinyitni egyetlen újságot sem, ahol nem a csapat győzelmi szériájáról értekeztek volna és nem tették volna fel a költői kérdést, miszerint ki tudja megállítani Thomas Doll vezényelte Fradit.
Ma megkaptuk rá a választ. Azt nem állítom, hogy nem számítottam rá, hiszen voltak olyan jelek a múltheti Békéscsaba elleni mérkőzésen, mely arra mutattak, hogy megtört a lendület. Ez is várható volt, annyira azért még mi sem vagyunk jók, hogy simán átgázoljunk az egész magyar mezőnyön. És talán az sem várható el, hogy minden meccsen sziporkázzunk, hogy Dani lábáról, fejéről mindig gólba tartson a labda. Ma is megvoltak a lehetőségek, a helyzetek alapján nyerhettünk is volna, de ma talán nem érdemeltünk győzelmet.
Még szerencse, hogy a mérkőzést közvetítette a tévé, így nem kell megerőszakolnom magam, hogy első félidőről bármit is írjak, mert röviden és tömören: nem történt semmi. A PAFC jó magyar szokáshoz híven, teljesen visszahúzódott, átadva a területet, amivel nem igazán tudtunk mit kezdeni. Ezzel a nem éppen focibarát taktikával az eddigi ellenfeleink is megpróbáltak eredményt elérni (kivétel az Újpest, akik nem ölni akarták a játékot, hanem játszani akartak), így ez nem ért senkit sem váratlanul. Az már inkább, hogy ma ezzel nem tudtunk mit kezdeni. Nem volt szélsőjáték, nem voltak mélységi indítások. Passzolgattunk, araszoltunk centinként előre és azon kívül, hogy talán volt egy-két helyzetecskénk, másra nem nagyon futotta.
A második félidő elején a hazaiak egy kissé bátrabbak lettek, ettől egy kicsivel küzdelmesebb lett a találkozó. Amire számítani lehetett az eddig mérkőzések alapján, a Puskás lendülete úgy a 70 perc táján elfogyott, kipukkant mint egy lufi. Onnantól meg már csak az volt a kérdés, hogy vajon gólja tudjuk-e váltani a fölényünket. Nem tudtuk, sőt ha Lencse nem olyan ügyetlen még nagyobb bajba is kerülhettünk volna. De ahogy a hazai támadó kihagyta a ziccert, úgy hagyta ki Böde, Sesták, Gera és Varga is azt, melyekből egyet-kettőt eddig mindig bevertünk. A végén már igazi tiki-taki folyt a pályán, a hazai védők arra rúgták a labdát amerre álltak, mi meg megpróbáltuk előre ívelgetni, de azok rendre célt tévesztettek.
Így maradt a gól nélküli döntetlen, holnap biztos életre kel néhány „összeesküvés-elmélet”, a felcsúti akadémisták (oké, ez is túlzás, a kezdőben talán egy hazai játékos mondhatja el magáról, hogy kapott „bizonyítványt”) hősök lesznek, a szakértők megmagyarázzák azt, hogy vajon miért nem tudtunk nyerni. A különböző szurkolói fórumokon biztos lesznek „áldozatok”, akiken el lehet majd verni a port és biztos lesznek olyanok (közéjük tartozom én is), akik bár nem repdesnek az örömtől a döntetlen miatt, de azért harakirit sem akarnak elkövetni. Már csak azért sem, mert a vetélytársak sem jártak jobban, a Loki és a Haladás döntetlent játszott, a Videoton (bár őket már nehéz vetélytársnak hívni) a kiesés szélére sodródott az újabb vereségével.
A döntetlen ellenére maradt a 11 pontos előnyünk, tovább tart a veretlenségi sorozatunk (mely már 30-nál jár!) és eddig még mindig mi húztuk legtovább pontveszteség nélkül Európában (a Bayern 7-nél tart, az Inter 5-nél, ők előzhetnek még). Ettől még fájhat egy kicsit a döntetlen, ettől még aggódhatunk egy kicsit, hogy megtört a csapat lendülete, de azért a világ összes fájdalmát nem kell magunkra húzni.
Szokatlan, hogy nem győztünk, de egyszer ennek is meg kellett történnie… de vajon miért ma?
17 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Megszakadt a győzelmi sorozat bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Hát nem volt kellemes élmény a mérkőzés, ám nem dűlt össze a világ. Máskor is eljutott a csapat a hullámvölgybe, játszottunk keserves döntetleneket. Emlékszem boldogult úrfi koromból, hogy volt olyan mérkőzés, melyen Albert vagy Varga Z. is „be volt oltva gólszerzés ellen”, hogy Nyilasiról, Szokolairól vagy pláne Szabó Feriről ne is beszéljek.
És végülis a veretlenségi sorozatunkat tovább hizlaltuk, s 11 pontos előnyünk sem csökkent.
Hogy a felcsútiak azzal áltatják magukat, megnyerhették volna a mérkőzést? Ugyan már… Akkor mi mit szóljunk Böde vagy Haraszti kimaradt helyzetéhez?
Nem volt jó, de lesz újra sokkal jobb is.
Szerintem a Újpest mellett a Vasas is megpróbált ellenünk focizni, ők is támadó felfogásban léptek ellenünk pályára, de csak kb. harminc percig bírták szuflával.
A baboní s szpikerek megint egy bûvös és titokzatos sikersorozatnak a végérôl beszélnek, ùgy mintha tegnap ki kapott volna a Fradi.
A frí szt kapott ki ! Döntetlen Volt.
Hajnal sérülésének tulajdonìtom a jelenlegi hullí mvölgyet (valòjí ban nem is az). A Gera-Hajnal összjí ték nem pòtolhatò jelenleg. Szerintem a Honvéd ellen is egy hasonlò jí tékal kell majd szí molni.
Doll edzôt azonban nem lehet olyan könnyen kilendìteni vagy kihozni a sodrí bòl.
Tapasztalatbòl — ahogy mondta — tudja, hogy egy döntetlen sokszor visszahozza a csapatot a földre, bí r a felhôkben kellemes jí rni.
A Puskí s — ezt YSE mí r megìrta — az egyetleni csapat, amelytôl a Fradinak talí n valòjí ban tartani kell.
Mivel a csapat ezen a meccsén tùl van mí r, elég derûlí tò vagyok a következô fordulòkat illetôen.
Sajní lom, hogy a buszleparkolí sok sokasodnak és az öngyilkos csapatok szí ma csökkent. Ez í rt a Fradinak, de a labdarùgí s szinvonalí nak is.
A Fradi tí madòjí téka most vagy megerôsödik, vagy megalkuszik a tényekel. Különben a Rapid is hasonlò helyzetben van. Ott is a tí madòjí ték jellemzi ùjbòl a csapatot, mely a buszmentalití sal szemben sokí ig kudarcban fulladt.
Eddig a Honvédtól tartottam. Rossi néhányszor már megtréfálta a Fradit. Hajnal tényleg hiányzik, én megpróbálnám Nagy Ádámot eggyel előrébb játszatni és Pintért szűrőnek.
Remélem egyszer megérjük, hogy igazi futballról is lesz alkalmad írni (nekem meg olvasni).
A Békéscsaba elleni mérkőzésen már érezhető volt, hogy a hibátlan sorozat hamarosan megszakad. Néhányan formán kívül vannak. Ezúttal is hiányoltam a szélsőjátékot. Le kellene arról szokni, hogy csak 20-25 percig játszunk úgy, ahogy a közönség elvárja. Ennek ellenére az utolsó öt percben biztosíthattuk volna a győzelmet (Böde, Haraszti). Ha nem szedik össze magukat a fiúk, akkor nagyobb baj lehet a Honvéd ellen, ott is van egy-két ügyes, gyors játékos.
Hajrá Fradi!
Tisztelt Fotelszurkoló Társaim,fradista barátaim!!!
Sajnos tegnap elvesztettünk sok mindent…
Én a hitet,hogy A FELESÉGEM ,megnyeri azt a csatát,amit Dzurják Csöpi remélhetőleg megnyert,
de a Páromnak 5 hónap esélyt adott.Most a Kisfiammal ketten maradtunk,kérlek Titeket imátkozzatok a lelkéért.
Köszönöm nektek!
Kedves Pipu!
A Tempó Fradi Szerkesztősége nevében fogad őszinte részvétünket.
„Az élet az álmokról, a reményről és a bátorságról szól. Bátorság kell ahhoz, hogy talpra álljunk és továbbmenjünk akkor is, ha úgy érezzük a sors olyan lapokat osztott, mely megrendítette a hitünket.”
Kedves Lalolib és Kedves Többiek,
nagyon köszönöm,köszönjük Mindenkinek a kedves szavakat.Kisfiam most kezdte az általános iskolát,én pedig még mindig külföldön,szóval igen szükségem lesz az erőre és a kitartásra.szerencsére a munkaadóm partner ebben.Az élet sokszor igazságtalan,hiszen mit árthatott bárkinek is egy alig 30 éves ember.
köszönöm szépen mégegyszer Mindenki együttérzését.
Őszinte részvétem! Sok-sok erőt kívánok a további életetekhez. Hajrá …!
Őszinte részvétem. Kitartást a jelenre és a jövőre nézve!
Fogadd együttérzésemet… Olyan jó lenne valami vigasztalót, szépet, bölcset ilyenkor… Ismeretlenül is Veled, Veletek vagyunk, fradista barátunk, fórumtársunk, kívánjuk, hogy tovább tudjátok lendíteni életetek szekerét ebben a nehéz időszakban is.
Ahogy kérted fogok imí dkozni. Ôszinte részvét, Pipu.
Őszinte részvétem, Pipu! Valóban felfoghatatlan… Tiszta szívből kívánom Neked és drága Gyermekednek, hogy legyen még rengeteg örömötök az életben, a Fradiban!
Sajnos valami megtörni látszik. Sem a lendület, sem a forma nem hasonlít akár a 3 héttel ezelőttihez, és csak remélni tudom, hogy átmeneti a sok formahanyatlás(Gera, Lamah, Varga, Ramirez stb…) Egyedül Nagy Ádi játéka tetszett, nagy tehetség a srác, maradjon is így(amellett, hogy fejlődik és rutint szerez, persze:)
A Honvéd meccs sajnos hasonlít majd az utóbbi 3 bajnokinkhoz, mivel Rossi is betolja majd a csapatbuszt a kapu elé és smirgli keménységgel rúgkapálnak majd Hidiék.De meg kellene oldani, már csak az első etap veretlenségének igénye miatt is!
Kedves Lalolib,
további jó egészséget kívánok a Fotelszurkolói rovat következő 200 részéhez!
…
((A tegnapi meccs második félidejében szerintem nem játszottunk rosszul. Én bizakodom. A Honvéd elleni meccsen szerintem már eredményesek leszünk! Csak ne legyen sérülés 1 hét múlva… Hajrá Fradi!!!))
Volt ennél jobb, de sokkal rosszabb meccsünk is, a „FOTELSZURKOLÓ” 200. részének sokkal könnyebb feladatot érdemeltél volna 😉
Az előző 199 rész itt olvasható:
https://tempofradi.hu/cikktar/lalolib-a-fotelszurkolo