Feljegyzések a fotelból – Nem három, hanem négy és nem oda, hanem ide
Nem szoktam az ellenfél edzőivel foglalkozni, de néhány napja Szivics mester olyan nyilatkozatokat tett, melyek feldühítettek. Valószínűleg a játékosokat is. Ezért talán még köszönet is járna neki, hiszen a mester legközelebb jobban teszi, ha nem foglalkozik az ellenféllel és főleg nem próbál Tippmix-et játszani, mert ha megteszi, annak bizony bukta lesz a vége. Gondolom a saját játékosait akarta feltüzelni, de helyette egy olyan csapdába került, melyből sokat fog meríteni a TrollFoci. Nagy-nagy örömömben én sem tudtam kihagyni a ziccert (ahogy a játékosaink sem tudták), de ez legyen a “verhetetlennek” titulált diósgyőriek gondja. Akik talán túl nagy mellénnyel jöttek ki a pályára és talán el is hitték, hogy sok gonddal küzdő Fradit most simán a földbe fogják döngölni. A döngölés megtörtént, csak éppen fordítva.
Mielőtt folytatnám az örömködést, az őszinteség azt kívánja, hogy megvalljam a mérkőzés előtti “bűnömet”. Amikor megláttam az összeállítást, mindenre gondoltam, csak arra nem, hogy itt zöld-fehér karnevál elé nézünk. Az elmúlt hetek kudarcai után (a magyar kupa mérkőzést nem sorolom ide) úgy gondoltam, csak akkor lesz valami esélyünk, ha egy sokkal biztonságosabb és védekezőbb összeállításba kezdünk. Hiányoltam Jovanovicsot és Buzsákyt, nem értettem Gerson jobbhátvéd posztját (az első percek után vált világossá, hogy nem Gyömbér játszik a helyén) és úgy éreztem, Holman Dávidra és Józsi Gyurira is ráférne egy kis pihenő. Mire megemésztettem a kezdőt, máris Jova hálójába került a labda. Csak a sokadik visszajátszásnál látszott, hogy nem Gerson maradt le, hanem Mateos nem lépett ki a többiekkel.
A kapott gól után vettem egy nagy sóhajt és néhány pillanatig azt éreztem, itt a világ vége. De csak néhány percig, mert a villámgól után nem zuhantunk össze, talán még a szokásos veszekedés is elmaradt hátul.
Elkezdtünk focizni.
Úgy, ahogy mindig is vártuk. Hátul magabiztosak voltunk, Besic mindenhol feltűnt, ráadásul elmaradtak a szokásos és életveszélyes keringői (talán egyszer lejtett csak táncot), Gerson és Bönig nem csak remekül szereltek, de fel is tudtak lépni a támadásokhoz. Középen Gyömbér jól szűrt, elől meg a Somalia-Böde-Jenner hármas helyenként igazi gálaelőadást mutatott be. Főleg Jenner volt elemében, a csel után vagy jól adta a labdát, vagy az éppen közelébe lévő hazai hátvéd jó nagyot rúgott bele (legalább két védőt ki kellett volna állítani róla). Szabadrúgás gólja meg élményszámba ment!
Somalia is remek dolgokat mutatott be, ahogy kilépett Gerson parádés labdájával (több is volt neki, kiválóan játszott) és ahogy felnézett a beadás előtt és Böde elé tálalt – az csillagos ötöst érdemel. Ahogy Gyömbér gólja is, Gábor az egyik, ha nem a legjobb meccsét játszotta ma délután. Böde gólja már kivégzés volt, amit Busai mintaszerű átadása előzött meg.
Talán ennyi dicséret elég is, mert a végén még én is elbízom magam. De most inkább leszek nagyképű, inkább a világgá kürtölöm, hogy ma nem volt ellenfele a Ferencvárosnak a Diósgyőr. Mely újfent Szivics mestert idézve, egy középcsapat csupán. Persze minket is ebbe a kategóriába sorolt a diósgyőri tréner, de így utólag már ezt is írói munkásságának a részének tekintem, főleg annak a tükrében, hogy a végén beismerte (amit 1:4 után nem volt nehéz), hogy jobb volt a Ferencváros.
Bár eddig elkerültem a kérdést, de mivel tényleg nem akarom az egész jegyzetet egy hozsannának ajánlani, ezért fel kell tennem: vajon mi történt a csapattal? Vajon az a Fradi, aki az elmúlt hetekben hibát hibára halmozott, vajon ma milyen varázsütéssel tudott egyszerre CSAPAT-ként játszani? Hiszen alig volt üresjárat, végig a kezünkben (vagyis a lábunkban) tartottuk az irányítást és főleg a második félidőben olyan nagyszerű játékot produkáltunk, melyre már nagyon régen volt példa.
Értelmes válaszom nincs, a meccs végén egy Adamsre utaló kérdés után Moniz mester is inkább félrevonult. A könnyeivel küszködött, amit meg is értek. Nem csak Adams miatt, a teher miatt is, ami alatt játszottunk. Mert az tény, hogy mi szurkolók furcsa egy lények vagyunk, a győzelmek után ünnepet ülünk, a vereséget után meg gödröt ásunk. Tudom, most én is beleestem ebbe, de szerencsére nem a gödörbe, hanem egy Fradi lakodalom kellős közepébe!
De most nem érdekel, mert végül is szurkoló vagyok és egy ilyen győzelmet képtelen vagyok reálisan értékelni. Tudják, nem is akarom. Mert ma délután született egy szlogen, amit bár én találtam ki, de Szivics mester alapozott meg.
Nem három, hanem négy és nem oda, hanem ide!
19 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Nem három, hanem négy és nem oda, hanem ide bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Valóban nagy öröm ez a győzelem. Azért azt lehet látni, hogy a többi csapat teljesítményében is ott vannak a hullámvölgyek, nemcsak a Fradiéban, ami kedvező nekünk, de negatívum a magyar labdarúgás szempontjából. Ezért nincsenek nemzetközi sikereink. Természetes, hogy a győzelemnek örülünk, a vereség meg elszomorít. Jó, ha látjuk a pozitívumokat és a negatívumokat a játékunkban. Végre sikerültek Jova kifutásai. A védelem stabilan rombolt, egy két helyezkedési hibától eltekintve. A szélső hátvédek jól segítették a támadásokat, a csatárok sokat mozogtak. Gyömbér a középpályán nagyon aktívan játszott, ez az igazi posztja. Jól védekezett és jól segítette a támadásokat. Holman is megtette a magáét, de feltűnően sok rossz passza volt. A Gyömbérnek adott labdája viszont klasszis megoldás. Józsi sajnos szinte észrevétlen maradt, sem a támadásban, sem a védekezésben nem jeleskedett. Úgy néz ki felfelé ívelő szakaszba kerültünk. Csak így tovább. Hajrá Fradi!
Nagy öröm, hogy végre győztünk, szeptember 29.-e óta most ez volt az első győzelem, már nagyon megszenvedtünk érte! Én abban látom a javulást, hogy végre a földön játszuk a focit és nem ívelgetünk előre a vakvilágba, mint annak idején az angol érában. Pontosabb, gyorsabb passzok, és több mozgás labda nélkül és persze jó kondi, hogy bírják a 90 percet végig, csak ennyi a különbség és már meg is van az eredménye. Egyébként szerintem Jova hibázott a gólnál , olyan szögből nem szabadna egy jó kapusnak gólt kapnia, nem kellett volna felugrania a levegőbe, ha lábon marad és zárja a szöget oda labda nem megy be! De sebaj, fordult a kocka és megindultunk felfelé mint a sasok!
A kézis csajoknak is külön gratula a lengyelországi sikerükhöz!!!!
Ismétlés: hétfő, 16 óra, Sport1.
Remek lehetett az út hazáig! Talán egyszer fordult velem elő, hogy útközben értesültem egy győzelemről. Az autós társak nagy örömére, közel egy órát énekeltem zsinórban a Fradi indulót. Ha nem én vezetek, simán kidobnak az autóból. 🙂
Valamikor szombat du. negyed négy tájban léptük át Nickelsdorfnál hazajövet a határt, mikor fradista haverom megcsörget, hogy bár a Diósgyőr az első percben vezetett, immár 3-1 ide!!! Örülgettem, de izgultam azért és megegyeztünk, hogy, ha változik valami , újra hív. Autózunk tovább , már háromnegyed négy és semmi…nem bírtam tovább, én hívom Őt, felveszi, és alighogy beleszól, üvölteni kezd: “Gól!Böde! 4-1! Gyönyörű!” Képzelhetitek, milyen volt a hazaút:)
Remélem ezzel kiegyenesedtünk végre! Az összefoglalót már láttam, az ismétlést majd megnézem!
Hajrá Fradi!
Igen,köszönöm Neked!
Hajrá Fradi!!!!
Fradi volt,Fradi lesz, míg a földön ember lesz!!!
Kedves Pipu!
Engem nem bántottál meg! Annak örüljél, hogy jelenleg nem bántják a szeretett csapatodat, épül a csapat, épül a stadion.
Egyébként érdemes utána nézni, hogy kik “vannak benne” a magyar fociban (pl. Diósgyőr).
Drukkoljunk együtt, hajrá Fradi!
Kedves Kinizsi!
Semmi rosszat nem akartam főleg ezen az oldalon írni,egyébként máshol sem szoktam,csak mivel Ő a fociban is érdekelt ezért írtam.
Ha más is ennyire “benne lenne”,akkor őt is megemlítettem volna.
Nem akartalak megbántani.
Kedves Pipu!
Talán nem Viktorral kellene foglalkoznod ezzel az oldalon! Ajánlom figyelmedbe GyF-et, BG-t, vagy MA-t!
Hát ezért vagyunk A Ferencváros!!!
Az ország legjobb és a világ-számunkra-legjobb csapata!!!
Amikor az eredménynek utánanéztem-mivel a tegnapi meccs volt az első,amit nem láthattam-,azt hittem rossz volt az info. és gyorsan frissítettem,de szerencsére én voltam “zavarban”.
Jó volt végre kellemes hangvételű kommenteket olvasni-ilyenkor mindig kicsit többen vagyunk,de ez legyen a legnagyobb “gond” és szerencsére a sport 1 leadja majd a meccset hétfőn,szóval meg tudom nézni felvételről.
Ahogy megnéztem az összeállítást,sajnos megint nem értettem 1-2 dolgot.Diallo megint kispados volt és nem is játszott…Buzsáky pedig fényévekkel jobb,mint Józsi.Lalolib finoman írta, kellene egy kis pihenő…!Remélem,amikor Leonardo játékra kész, nem mást fog kiszedni Ricardo a csapatból,hanem Őt,de ennek elég kicsi az esélye-0- sajnos.
Szóval győztünk és a Vidi is kikapott megint-szegény Viktor biztos ismét fáj a feje,mondjuk más miatt kéne inkább-,szóval már csak 5 pont.
Boldog vagyok,hogy fontos -lélektanilag is-győzelmet arattunk,olyan “dezsavű” érzésem van,mint tavaly,amikor kiesés elleni küzdő csapatokat nem vertünk meg vagy ikszeltünk velük és ezért maradtunk le a bajnoki címről.
Remélem ez év végén nem e miatt kell majd megint siránkoznom.
Apropó tippmix: ute és a kispest meccset “bevettem” ikszre,remélem bejön,nemúgy,mint Szivics tippje!!!
Hajrá Fradi!!!
Az egy pontért érkező Haladás ellen remélem ugyanez lesz a hozzáállás!
Átéltem már néhány mélyrepülést életemben. De mindig talpraálltunk. Volt úgy, hogy 3 döntetlen után 3 vereség, és amikor már mindenki károgott, újra győztünk.
Mint most is. Azt hiszem, lélektanilag nem jött rosszul, hogy nemegy nyilatkoztaban leírták a csapatot. Én magam a Szekszárd ellen kezdtem érezni, hogy kiegyenesedünk végre. Részben a negyedik gól után, részben a meccs végén, amikor nem álltak le. Most sem éreztem, hogy leálltak volna a Diósgyőr ellen, csak az avasaljiak megpróbáltak mindent a “becsület megmentéséért”. Nem voltak ők rosszak – azért azt a győzelmi sorozatot nem adták nekik sem “pusziért” – csakhogy mi JOBBAK voltunk. Egyénileg: leegyszerűsítve mindenki jobb volt korábbi önmagánál, szerintem jobban játszottunk, mint az Újpest ellen.
Diósgyőrött győzni nem volt a világ legkönnyebb dolga sohasem. Remélhetőleg végre helyreáll a világ rendje.
Sajnos, én sem láthattam (Halottak napja), de amint hazaértem és megtudtam… Most mát tényleg nem tudom, milyen csapatunk van… melyik a mi csapatunk? A mai, vagy a Puskás Öcsi Sancho Panza Futebol Académico elleni? Hál’Istennek a Rákóczi is “megcselekedte, amit megkövetelt a haza”… legyen igaza Sivicnek, alapozzanak jól és az ezüstért futott versenyben előzzék meg a Vidit!:))) Az arany meg kerüljön a HELYÉRE! Ahol a helye van, oda! Cím: Budapest, IX. Üllői út 129. !!! TEMPÓ FRADI!!!
Nem, nem! Elég lesz várnod a következő hétvégéig!!! 😀 😀 😀
Köszönöm!
Ragyogó győzelem volt! Sok-sok Gratuláció Ricardonak és a csapat minden játékosának! Ezért nem szabad feladni az álmokat… Hajrá Fradi!
Végre mindenki maximálisan “felnőtt” önmagához, a csapat összeállítása pedig most nagyon jól sikerült, hiszen a játékosok végre a posztjukon játszhattak! Gondolok itt elsősorban Gyömbérre, aki ebben a szerepkörben érzi igazán jól magát és Somália is kezd ismét felszabadultan játszani, ami meg is látszott a teljesítményén. Besics mellé szép lassan Mateos is “fellép”, Gerson pedig sokszor kiismerhetetlenül húzogatta a labdát és hozta játékba a többieket. Ne feledkezzünk meg Bönigről sem, aki most már meccsek óta remekül fut fel a széleken és több jó és veszélyes beadása is volt. Jenner nagy kedvvel és életveszélyesen játszott, Holman passza a harmadik gól előtt zseniális volt, bár én tőle azért sokkal többet várnék. Jova a gólról nem tehetett, nagy bravúrt nem igazán kellett bemutatnia, hiszen a védelem most igazán jól muzsikált. Böde két gólja mindent elmond a teljesítményéről!
Moniz mester gólok utáni eufórikus örömét és a mérkőzés utáni könnyeit látva, azt hiszem örülhetünk, hogy egy fantasztikus edzőnk van!
Kedves Lalolib, Szivics nyilatkozata mellett ne felejtsük el megemlíteni Kovács Zoltánét sem a meccs szünetében, aki azt mondta, hogy “minőségben jobb a DVTK és győzni fognak” – Nos, mindkettő állítása alaposan tévesnek bizonyult…
A sok dicséret mellet persze azt sem szabad elfelejteni, hogy a harmadik gól után, amikor a Diósgyőr teljesen a padlón volt, kicsit mintha megelégedtünk volna az eredménnyel, én féltem is, hogy magunkra húzzuk őket, de szerencsére nem így történt és jött a negyedik!!!
Nem láthattam ezt a szép győzelmet,de lélekben otthon voltam! A külhoni munka magányában igazi örömet szereztek a fiúk! Sajnálom,hogy nem láthattam, de a siker kárpotol.
Remélem ezzel túl vagyunk a nehezén.
Hajrá Fradi!
Ma nem születhetett más eredmény, hisz ma ünnep van 😛 😀 😀 😀 köszönet a CSAPATNAK!
De ugye a következőre nem kell egy évet várni? 🙂
Isten éltessen!
Maximálisan egyetértek az itt leírtakkal, egy kicsit sem tudok vitatkozni, – egész egyszerűen fantasztikus volt a CSAPAT ! Hatalmas gratuláció !